Nincs igazság, ha ez a film nem nyer a hétvégi Oscaron

A Licorice Pizza című romantikus komédiát az eredeti tervek szerint már február végén bemutatták volna a magyar mozik, a premier előtt néhány nappal azonban minden magyarázat nélkül törölte a forgalmazó Paul Thomas Anderson újdonságát a naptárból. A filmrajongók ezen úgy felmérgelték magukat az elmúlt hetekben, hogy sokan Bécsbe is hajlandóak voltak elutazni, hogy nagyvásznon láthassák a 70-es években játszó szerelmi történetet.

A filmet végül az mentette meg, hogy három Oscarra is jelölték, a Legjobb film mellett a Legjobb eredeti forgatókönyv és a Legjobb rendező díjakra is esélyes. Idehaza a hétvégi Oscar-gála előtti utolsó pillanatban, március 24-én mutatták be a Licorice Pizzát. Beültünk rá, és megnéztük, hogy tényleg olyan jó lett-e, vagy mi ez a nagy felhajtás körülötte?

A történet 1973-ba kalauzol, a középpontjában pedig Gary Valentine (Cooper Hoffman), egy 15 éves, középsulis diák áll, aki amúgy felkapott gyerekszínész, így ennek megfelelően beképzelt, de rettenetesen gyorsan megkedvelhető. Ugyanez igaz a 25 vagy 28 éves – erről ellentmondásos információkat kapunk a filmben – Alana Kane-re (Alana Haim) is. A Licorice Pizza kettejük találkozását, váratlan barátságát, és se veled, se nélküled kapcsolatát bontakoztatja ki, több mint 2 órában.

Paul Thomas Anderson tabudöntögető módon állt hozzá a mostanra alaposan kivesézett felnövéstörténet-műfajhoz. A két főszereplő között ugyanis irtózatosan nagy korkülönbség van. Ezen a nézők közül sokan kiakadtak, ahogy az ázsiai-amerikaiakat gyalázó két-három jelenet is kicsapta a biztosítékot – a Licorice Pizza azonban egy olyan film, ami vállalja, hogy szatirikus, és ha valaki nem tud nevetni a morbidságán, a direktor elég erősen érzékelteti, hogy akkor a néző készülékében van a hiba.

A produkciót az igényes retró hangvétel mellett a szereplőgárda viszi el a hátán. Élmény látni, ahogy Gary és Alana mindenhova rohannak, képtelen szituációkba keverednek, közös vállalkozásokat nyitnak, sztárokkal babrálnak ki, és a lány a végsőkig tagadja, hogy bármi romantikus lenne köztük, de azért a melleit csak megmutatja a srácnak. Ez utóbbi szempontból egyébként a Licorice Pizza meglepően visszafogott, semmi 18+ nincs benne, egyszer emlegetnek benne nemi szerveket, aztán annyi.

Hihetetlen, hogy Cooper Hoffmannak és Alana Haimnak is ez az első rendes filmszerepük, mert az a közvetlenség, ami árad belőlük, ritkán látható.

A film autentikusságát erősíti, hogy Alana Haim teljes családja, a szülei és a testvérei játsszák a filmbeli famíliáját. A Haim név egyébként is sokaknak ismerős lehet, mert a három lány egy amerikai pop-rock bandát vezet 2007 óta, melynek slágerei a magyar rádiókba is eljutottak. Apróság, de azért fontos húzás, mert amellett, hogy a legtöbb filmben fárasztó már, hogy mindenki szupermodellnek néz ki, gyakran a készítők arra sem figyelnek oda, hogy legalább a fiktív rokonok hasonlítsanak egymásra. Szóval jár ezért a piros pont.

A mellékszereplők között a Licorice Pizza is elpuffogtat néhány nagyobb nevet, biztos, ami biztos... a teljesség igénye nélkül mondunk párat: Sean Penn, Tom Waits – akik amúgy végig a háttérben maradnak, de hozzák azt a kötelezőt, amit az ember elvár tőlük.

A Licorice Pizza azonban tényleg nem rájuk koncentrál, hanem megmarad egy retró, csupaszív romantikus filmnek, amelyet végigmosolyog az ember, és úgy összességében nagyon jólesik a léleknek a kamaszfiú és a fiatal nő kapcsolatának alakulását végigkísérni. A rendező mindemellett odafigyelt arra is, hogy a 70-es évek is hangsúlyosan jelen legyen, a kor nagy vívmánya, a vízágy például kap magának egy váratlanul érdekfeszítő, háromnegyed órás sztoriszálat, és azt is megtudjuk, hogy Barbra Streisand igazából mekkora egy boszorka.

A Licorice Pizza egy elég kaotikus film, sokszor úgy érezhetjük, hogy a jeleneteket csak úgy egymásra dobálták, életképek módjára, és nem koherens a történetmesélés. De pont ezért, és a kiváló, őszinte színészi játékok miatt mondhatjuk Paul Thomas Anderson új romantikus komédiájára, hogy az elmúlt évek egyik legéletszagúbb filmje. Eszképizmus a javából, mely két órára kiszakít a szürke hétköznapokból, és akkora szív dobog a kellős közepén, hogy nagyon csalódottak lennénk, ha nem váltana legalább egy Oscar-jelölést díjra.

A Licorice Pizza jelenleg is látható a magyar mozikban.