Őrülten izgalmas thrillerre bukkantunk az HBO Maxon

Steven Soderbergh az a rendező, aki időről időre bejelenti a visszavonulását, ám sosem bírja ki a filmipar nélkül, és a nézők nagy szerencséjére mindig visszatér. A kreatív szakember nevéhez olyan mozis alkotások fűződnek, mint az Ocean’s-trilógia, a Logan Lucky – A tuti balhé és a Magic Mike, de a direktor a kis képernyős műfajba is szokott kisebb-nagyobb kirándulásokat tenni: A sebész című orvosi drámasorozatot a mai napig elcsukló hangon emlegeti mindenki, aki látta.

Már idehaza is elérhető az HBO Maxon a készítő újdonsága, a Kimi, amelynek megtekintését követően az első gondolatom az volt, hogy a francba, hogy ezt moziban nem mutatták be, mert így esélyes, hogy kedvcsináló nélkül senki sem talál rá. Pedig egy igazi gyöngyszemről van szó. A Kimi az a fajta thriller, amelyre a nagy vetélytárs Netflix évek óta ácsingózik: olyan filmeket raktak össze, mint a Nő az ablakban, a Fontos vagy nekem, próbálkoztak sorozatokkal is, mint A gesztenyeember és az Azt hittem, ismerlek…, ezt a szintet azonban nem annyira könnyű elérni.

A Kimi egy minimalista, majdnem egy helyszínes thriller lett, amely megidézi Hitchcock életművét, de le is porolja, és hozzáad a képlethez egy csomó modern vívmányt. A történet egy Angela (Zoe Kravitz) nevű kék hajú nőről szól, aki IT-sként dolgozik, ez a munkakör azonban pont illik hozzá, merthogy agorafóbiás. Az agorafóbia szót nem nagyon kell magyarázni senkinek, aki egy thrillert látott már életében, talán ez a legnagyobb klisé, amit mostanában a zsáner újra és újra elsüt. Itt azonban meglepő módon működik a dolog, rögtön elmagyarázom, miért.

A film főszereplője azzal foglalkozik, hogy visszahallgatja a Kimi nevű virtuális asszisztens olyan hangfelvételeit, ahol a robot képtelen volt a tulajdonosa utasításait végrehajtani. Hangstreamelemzőként Angela manuálisan kijavítja a bugokat. Bár a virtuális asszisztensek, mint mondjuk az Apple-féle Siri vagy az Amazon Alexája nem terjedtek el itthon, mégis van annyi fogalma mindenkinek róluk, hogy nem kell túlmagyarázni a dolgot.

Soderbergh az első negyven percet rászánja, hogy bemutassa a Kimi hősnőjének életét. Azt, hogy milyen komfortosan mozog otthon, hogy miképp oldja meg, hogy a négy fal közé szorulva is legyen romantikus kapcsolata. Mindehhez a készítő hozzáadott némi, a filmben többször is emlegetett aktualitást, hiszen a poszt-Covid-világban járunk, ahol az emberek épphogy hozzászoktak, hogy a maszk már nem kötelező alapkellék, ha utcára lép valaki.

Zoe Kravitz az elején mintha rutinból játszana, semmi pluszt nem látunk rajta egy Amy Adamshez képest. Aztán jön az előbb említett csavar, ami után Angela karaktere arra kényszerül, hogy elhagyja a lakását. A nemrég a Batmanben látott színésznő zsenialitása pedig rögtön kiütközik a tévéképernyőn. Élményszámba megy, hogy Kravitz mozgása, gesztusai és úgy összességében a viselkedése mennyire megváltozik, ahogy kilép a csöndes komfortzónájából.

A kontraszt óriási a film első és második fele közt, míg előbbi egy csöndes feszültséget magából árasztó építkezés, addig utóbbi már egy őrült versenyfutás. Angela ugyanis olyanba üti az orrát, ami könnyen az életébe kerülhet.

Az utolsó húsz perc üti a legnagyobbat – erről nem is mondanék többet, nehogy levonjon bárkinek az élményből. Az viszont biztos, hogy nem a tipikus thrilleres lezárást kapjuk, Soderbergh előtt le a kalappal, hogy így fel tudta rázni a kissé rutinszerű ismétlésbe fulladt modern thrillerműfajt. Nem sokan lettek volna rá képesek, de ő és a remekül kiválasztott Zoe Kravitz megcsinálta a formabontást.

Zoe Kravitzre érdemes lesz odafigyelni a következő években. A színésznő egyre több főszerepet kap Hollywoodban, és ez nem véletlen, hiszen kisujjból képes arra, hogy elvigyen a hátán bármilyen történetet. Sokan Lenny Kravitz lányát az HBO korábbi drámájában, a Hatalmas kis hazugságokban láthatták, ahol a fiatal tehetség olyan nevek mellett állt helyt, mint Nicole Kidman, Reese Witherspoon, Laura Dern és Shailene Woodley, azóta pedig láthatóan még ügyesebb.

A Kimi egy olyan film lett, ahol Steven Soderbergh patikamérlegen adagolja a feszültséget, és mivel egy kilencvenperces thrillerről van szó, egyetlen fölösleges megmozdulás sem került bele. Nincs időhúzás, minden matematikai pontossággal lett kiszámolva. Ennek ellenére a végeredmény picit sem mesterkélt, inkább minimalista adrenalinbombának mondanám a Kimit, amelyet lehetetlen úgy végignézni, hogy az ember nem a kanapé karfáját markolja közben, szinkronban izzadva a főszereplővel.

A Kimi szinkronnal és magyar felirattal is elérhető az HBO Maxon.