Tömény izgalom a Netflix új sci-fi-sorozata

2022.04.05. 11:05

Mióta a britek első számú sci-fi-szériája, a Doctor Who gyengélkedik, nehéz olyan újdonságot találni a tévében, ami egyszerre bilincsel az izgalmával a képernyő elé, és kínál viszonylag könnyed szórakozást. Pedig minden bizonnyal vannak olyan családok, ahol a szülők szeretnének a gyerekekkel együtt sorozatozni, de egyszerűen nem találnak semmi értelmeset. A Star Warshoz meg azért csak nem lehet odaültetni egy 12 évest.

A Netflixen április 1-jén debütált Az utolsó iskolabusz (The Last Bus) ebből a szempontból hiánypótló, és bár adni kell neki 2-3 részt, hogy beinduljon, meghálálja a produkció a türelmet. A történet egy nem túl hétköznapi osztálykirándulásról szól, amelynek úti célja a tudós-környezetvédő Dalton Monkhouse futurisztikus birtoka. A techmilliárdos nagy előadásra készül, amelyet szerte a világon közvetít, az esemény pedig jó hangulatban telik,

egészen addig a pontig, amikor Robert Sheehan karaktere gyilkos robotokat szabadít rá a világra, ezek pedig mindenkit kámforrá változtatnak, aki csak az útjukba kerül.

A vájt fülű sorozatrajongók a színészt már a Misfitsból ismerhetik, aki a Netflix szuperhősös sorozatában, Az Esernyő Akadémiában is bohókás figurát alakított. Sheehant ezért szeretjük, ez áll jól neki, szinte elképzelhetetlen, hogy más típusú karakterek bőrébe bújjon. Dalton Monkhouse az elején nagyon mellékszereplő, és persze a 10 részes első évadban az is marad, mégis jókat mosolygunk a brit sztár ismerősen feminin manírjain.

A középpontban viszont inkább a gyerekek állnak, akik 12 és 16 év között mozognak, így biztosítják be a készítők, hogy a legfiatalabbak és a kicsit idősebbek is megtalálják közöttük a kedvenceiket. A tudálékos és nagyon kíváncsi Nast (Moosa Mostofa) mindenképpen ki kell emelni a szereplőgárdából, ahogy az ő százszázalékos ellenpólusa, Danny (Curtis Kantsa), a vagány nagyképű kamasz is jól működik. A többiek az elején picit túl vázlatosak, és olyan, mintha a Stranger Thingsből nyúlták volna őket, de végül egészen dinamikus barátságok és aranyosan romantikus kapcsolatok fejlődnek ki közöttük, amelyek fel is dobják a sorozatot.

Így pláne nem nehéz értük izgulni, az egészre pedig rádob egy lapáttal a jól csengő, retró-futurisztikus zene, amely kellően pörgős, és a feszültséget tovább hergeli, hogy

a kölykök állandóan menekülnek a gyilkos drónok elől.

Az utolsó iskolabusz nem üli meg a gyomrot, mert végig elég lájtos marad, attól függetlenül, hogy néha egy-egy komolyabb témát is bedobnak nekünk az alkotók. Nem váltja meg a világot, de nagyon kellemes néznivaló a Netflix új sci-fije, tényleg számos ponton arra emlékeztetett, amikor még ütött a Doctor Who, de az se lenne túl nagy mellényúlás, ha a 2011-es Attack the Blockhoz hasonlítanám. Ez volt ugye az a brit film, amely a későbbi Star Wars-csillag, John Boyega karrierjét beindította.

Ember legyen a talpán, akit nem viselt meg a közelmúltban a világjárvány, a háború, ennek tetejében pedig még frusztrációforrásként jöttek a magyarországi választások, amin akkor is izgult mindenki, ha nem akart. Pont egy ilyen időszakban kell benyomni valami könnyed, de izgalmas sci-fit, amely félórára kirántja az embert a valóságból. Az utolsó iskolabusz erre tökéletes, még akkor is, ha úgy összességében egy 6,5/10-et lehet rá adni.

Az utolsó iskolabusz szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.