Rendkívül népszerű itthon a Netflix új filmje, de nem értjük, miért

A Két világ között (The In Between), amelyet Amerikában a Paramount+ mutatott be, a világ többi országában pedig a Netflix szerezte meg a terjesztési jogokat, tipikus példa arra, hogy miért utálják sokan a streaming filmeket.

A történet egy tragikus autóbalesettel indul, amelyet Tessa (Joey King) hajszál híján, de túlél, a pasija, Skylar (Kyle Allen) azonban meghal. A lány érthetően zaklatott, ám amikor a tropára ment telefonját a kezébe veszi, valami megmagyarázhatatlan történik – mintha a fiú üzenni próbálna neki a túlvilágról.

Ezt követően visszaugrunk pár hónapot a múltba, és igazi érzelmi hullámvasútnak leszünk szemtanúi, kezdve Tessa és Skylar megismerkedésével. Be kell valljuk, ez a része a filmnek meglepően jól működik, a két főszereplő között a moziban játszódó jelenetben erős a kémia, Joey King és Kyle Allen pedig egyszerűen elragadók együtt. Hiába ismerjük őket csak pár perce, tényleg drukkolunk nekik, hogy legyen ebből valami.

Ha lineárisan, csak erre húzták volna fel a készítők a filmet, akkor azt mondanánk, hogy mindenki vegye elő a százas zsepit, és rohanjon megnézni a Két világ közöttet. Ehelyett viszont a páros bimbózó kapcsolatát mindig megtöri a jelen, ahol a szorongó és szomorkodó Tessa próbál utánajárni, hogy tényleg Skylar próbálja-e felvenni vele a kapcsolatot. Itt jegyeznénk meg, hogy míg a flashbackek szép színesen lettek felvéve, addig a depresszív jelent úgy próbálták még lélekölőbbé tenni, hogy kék szűrőt raktak a kamerára, ami miatt a produkciónak ez a fele valami irtózatosan pocsékul fest a képernyőn.

A Két világ között, ahogy halad előre, úgy laposodik. A 120 perces játékidő abszolút nem indokolt ennek a filmnek. Idővel ráadásul egyre hangsúlyosabbá válnak a misztikus elemek a sztoriban. Annyi igényesség azonban már nem szorult az alkotókba, hogy vizuálisan ezeket is rendesen megcsinálják.

Az utolsó negyedórában, amikor átmegy teljes sci-fibe a film, már nem tudunk mást tenni, mint fogni a fejünket és magunkban káromkodni. Merthogy annyira kínos a lezárás. Nemcsak a látványt tekintve, hanem történetileg is. Az utolsó jelenetre az addig viszonylag jól teljesítő Joey King játéka is összeomlik, ezzel a trehány forgatókönyvvel láthatóan ő sem tud mit kezdeni.

Nagy kár, mert Tessa és Skylar románcában az elején sokkal több potenciál volt. Ki lehetett volna valami értelmeset is hozni kettejükből, ám helyette fogták az írók a filmet, és nyáltengerbe fojtották. Ami működött anno az 1990-ben bemutatott, Ghost című nagy klasszikusban, az itt rettenetes végeredményt hoz.

Meg lehetett volna csinálni szépen, igényesen ezt a sztorit. Így viszont fájóan tipikus, felejthető, streaming filmes lett az élmény. A nézettséget tekintve a Két világ között egyébként jól teljesít, hazánkban legalábbis, hiszen a Netflixen napok óta ez a legnézettebb film a magyar top 10-es lista alapján. Abban viszont közel sem vagyunk biztosak, hogy túl sokan állnak fel előle úgy, hogy na, ez volt életem filmje. Nekünk ugyanis nagyon-nagyon messze van attól a szinttől, hogy egyáltalán a jövő héten még emlékezzünk rá, vagy bármilyen nyomot hagyjon bennünk. Elrettentő példának viszont tökéletes: így ne csinálj romantikus sci-fit felkiáltással oktatni lehetne a filmes iskolákban. (4,5/10)

A Két világ között szinkronnal és magyar felirattal is elérhető a Netflixen.