Ha ez lenne az utolsó film, amit életemben látok, boldogan halnék meg

Ritka, mint a fehér holló, de ha ránézünk a Vissza a jövőbe-trilógiára, az eredeti Star Wars-filmekre, a Terminátor 2-re, az első Mátrixra vagy éppen a Peter Jackson-féle A Gyűrűk Urára, akkor máris bizakodóbbak lehetünk. A legnagyobbak közé, a képzeletbeli „hall of fame”-be bekerülni nem könnyű, de most kaptunk egy brutálisan erős trónkövetelőt: április 21-én idehaza is vászonra tűzték ugyanis a kultikus A24-filmstúdió újdonságát,

A történet elég átlagosan indul, meg nem mondanánk az első pár perc alapján, hogy ennyire durva érzelmi hullámvasút vár még ránk a továbbiakban. A főszereplő egy kínai–amerikai nő, Evelyn Wang (Michelle Yeoh), aki a férjével, Waymonddal (Ke Huy Quan) közösen működtetett mosodáját próbálja életben tartani, de csakhamar rájön, hogy nemcsak a vállalkozásuk, hanem a házasságuk is haldoklik. Az asszony ráadásul képtelen kibékülni haladó szemléletű és nyíltan meleg lányával, Joyjal (Stephanie Hsu) vagy csak öt percet eltölteni vele egy légtérben anélkül, hogy egymás torkának esnének.

Ennél rosszabb már nem is lehetne – gondolhatja főhősünk, csakhogy az adóhivatalba tartva, a liftben a férje elméje egy pillanatra megbomlik: Waymond közli a nővel, hogy egy másik dimenzióból jött, Evelynnek pedig össze kell szednie magát, mert a gonosz is úton van… feltehetőleg azért, hogy kinyiffantsa.

A továbbiakban egy olyan őrületes, tempós és kiszámíthatatlan versenyfutás veszi kezdetét, amire csak nagyon kipihent aggyal érdemes beülni, máskülönben az ember képtelen lesz tartani a tempót a cselekménnyel.

A Minden, mindenhol, mindenkor viszont nem egy sima Mátrix-koppintás. Annak ellenére, hogy építkezik az elején is említett nagy elődökből,

Az egész dübörgő gépezet, a sok sallang, az őrület középpontja azonban mégiscsak Evelyn és a szerettei. Egy nem hétköznapi módon előadott családi drámáról van itt szó, amiben Michelle Yeoh tökéletesen hozza le a főszereplő sokféle variánsát, a multiverzumos kalandok során pedig méltó társa az egészben az a Ke Huy Quan, aki a legtöbbször rettenetesen bugyuta, ügyetlen és félszeg férjként forgolódik a kamerák előtt, aztán a semmiből olyan menőn csap le, hogy azt a fénykorában lévő Jackie Chan is megirigyelné. A Wang-házaspár lánya, Joy gyönyörűen hoz magával egyfajta transzgenerációs drámát és egy zsáknyi, általa átélt traumát – prezentálva azt a fájóan igaz tényt, hogy az öregek és a fiatalok egyszerűen képtelenek megérteni egymást az esetek többségében.

A Minden, mindenhol, mindenkor egy pillanatra sem lassít le, úgy 20 perc után berántja az embert, és könyörtelenül megcsócsálja. Izgulunk rajta, csodálkozunk, a készítők trollkodásának köszönhetően egy ponton majdnem idő előtt kimegyünk – hogy aztán minden idők egyik legtorokszorítóbb, legérzelmesebb lezárását nézzük meg egy parkolóban.

Az A24 új filmje teli van sokkoló elemekkel. Két nő egymás hotdogujjait szopkodja. Valaki szőlőzsírt eszik, hogy megtanuljon kungfuzni. Más buttplugba ül, hogy gyilkológéppé váljon. Ezek után azon sem lepődünk már meg, amikor a főszereplő a kisujjával kezd nagy pofonokat osztani, vagy hogy két szikla néma beszélgetésén elérzékenyülünk. Igen, ez egy őrült film, és ha a különböző elemeit kiemeljük a kontextusból, akkor érthetetlen, mégis a végére felemelően összeáll benne minden. Ahogy a fejünkben is az a gondolat, hogy itt egy mesterművel van dolgunk.

A sci-fi, mint műfaj legfontosabb feladata az lenne, hogy fiktív elemekkel reflektáljon a valóságunkra, és ebben a pillanatban bátran ki lehet jelenteni, hogy az elmúlt 10 évben nem volt olyan film a moziban, ami ennyire maradéktalanul megtette volna mindezt, mint a Minden, mindenhol, mindenkor.

Ha a Minden, mindenhol, mindenkor lenne az a film, amit életemben látok, elégedetten halnék meg. A ritka, 10/10-es kategóriába eső moziélmény, amit mindenképp nagyvásznon kell látni. Agyat egy idő után ki, empátiát végig bekapcsolva – Dan Kwan és Daniel Scheinert rendezése minden túlzás nélkül korunk Mátrixa, amelyet ha megnéz valaki, biztos, úgy jön majd ki a teremből, hogy utána picit többnek érzi magát.

A Minden, mindenhol, mindenkor jelenleg is látható a mozikban.