Sandra Bullock és Channing Tatum kincskeresős filmjét képtelenség röhögés nélkül végignézni

Elég nagy rizikót vállalt be a Paramount Pictures azzal, hogy Az elveszett város (The Lost City) című kincskeresős filmet elkészítette, hiszen nem egy világsikerű franchise sokadik részéről, esetleg képregény- vagy videójáték-feldolgozásról van szó. Lássuk be, Hollywood utóbbiak közül mindet orrvérzésig erőlteti, és könnyen meglehet, hogy akadnak, akiknek elegük van már az egészből. Nem, a stúdió fogta inkább Seth Gordon eredeti ötletét, többé-kevésbé élvezhetőre kidolgozták, megtömték egy csomó sztárral, és leraktak elénk egy nagyjából kétórás kalandvígjátékot.

A történet egy Loretta Sage (Sandra Bullock) nevű sikeres romantikus regényíróról szól, aki legújabb ponyváját, a The Lost City of D-t bemutató sajtókörútra indul. Már amennyiben képes lesz elhagyni a lakását, a nő ugyanis elég letört férje halála óta, ideje nagy részét a fürdőkádban piálgatva tölti. Az olvasókkal való találkozó nem úgy sül el, ahogy mindenki tervezi, köszönhetően annak, hogy a könyv borítóján feszítő Alan (Channing Tatum) jobban érdekli a közönséget, mint maga a szerző.

Na nem mindenki van így ezzel, például az elmebeteg cégmogul, Abigail Fairfax (Daniel Radcliffe) sem, aki elrabolja az írót, abban bízva, hogy Loretta egy elveszettnek hitt kincs nyomára vezeti. Csak képes rá, hiszen a regényeiben is szerepelt az áhított ősi fejdísz. Innentől adrenalindús versenyfutás veszi kezdetét, a kigyúrt borítómodell, Alan mentőakcióra indul, ám a dzsungelkaland veszélyesebbnek bizonyul, mint ahogy ő vagy a Bullock által játszott celebritás a legvadabb álmaiban képzelte volna.

Előzetesen arra számítottunk, hogy Sandra Bullock egy ilyen, a habkönnyű szórakoztatásra kihegyezett filmet rutinból lehoz. Nem is csalódtunk, a színésznő karrierje fénykorához nyúlt vissza ezzel a produkcióval, csak érdekes módon fordított szerepkörben. Az ehhez hasonló kalandfilmekben mindig van egy idősebb kemény legény és egy nyavalygós szép lány, Az elveszett városnál azonban megcserélték a szerepköröket: ebben a sztoriban Loretta az, akinek benőtt már a feje lágya, míg Channing Tatum folyton picsog, pánikol és komikusan bénán pofozkodik, amikor verekedésre kerül sor.

Ettől függetlenül Bullock és Tatum között erős a kémia, és jó néhány megmosolyogtató jelenetet is szállítanak ők ketten. De a karaktereik akkor működnek igazán, amikor olyan elborult arcokkal láthatók egyszerre, mint Brad Pitt macsó akcióhőse, Jack Trainer és a már említett őrült milliárdos, a Daniel Radcliffe-féle Abigail. Utóbbiak egyike sem szerepel sokat a vásznon, de nagyon jót tesznek az összképnek. Az amúgy sem hétköznapi kalandfilmes felállásba visznek még néhány elképesztően vicces csavart,

Az elveszett város sajna a végére picit elfárad, a film nagyjából háromnegyedéig ütősek a poénok, de aztán erőltetetté válnak. Vannak olyan produkciók, amiknek jól áll a 120 perc, de ez pont nem az. Egy fél órát simán le lehetett volna nyesni a játékidőből, feszesebbre venni a mozis változatot, és maximum egy rendezői verziót kiadni azoknak, akik nagyon csípték Bullockék kalandjait. Régen is így csinálták, nem tudjuk, a vígjátékoknál miért ment ki ez a divatból.

A megfordított nemi szerepeken és az elmerottyant mellékszereplőkön kívül Az elveszett város túl sok újdonságot nem mutat. Egy oldschool kalandfilmről van itt szó, de szerencsére a lendületes és vicces fajtából. Az ehhez hasonló könnyed filmekre úgy véljük, hogy igenis van igény. A 163 millió dolláros eredménye, amit Az elveszett város behozott a kasszáknál világszerte, legalábbis erre utal. Bizonyos sztároknak még mindig van húzóerejük, bár nyilván közel sem akkora, mint mondjuk egy új Marvel-filmnek. Ez picit szomorú, de ha olyan merész folytatásokat kapunk, mint a Doctor Strange 2, akkor valahogy túléljük. Talán. (6,5/10)

Az elveszett város jelenleg is látható a mozikban.