Rossz házipálinka sosem volt még ennyire jó

Az elmúlt években egyre több a jó magyar film, és úgy tűnik, a két évtizedig uralkodó, bántóan gagyi magyar romantikus vígjátékok kora végleg leáldozott. Szerencsére. De ez sem jelenti azt, hogy nem lehet besokallani a magyar filmektől, ugyanis bár már a legtöbb nem okoz fizikai fájdalmat, némelyik kifejezetten értékelhető, valahogy mégis egy bizonyos kereten belül mozognak; kiszámíthatók, ritkán merészek és még ritkábban lepnek meg. Erre jött a Zanox – Kockázatok és mellékhatások című mozi, ami az egyik legjobb dolog, ami mostanában a magyar filmgyártásban született.

Jelen pillanatban két film van a mozikban, amit érdemes megnézni. Az egyik a Minden, mindenhol, mindenkor, a másik a Zanox. Mindkettőben az a közös, hogy valami újat, merészebbet, váratlant hoztak, mindezt abszurd humorral fűszerezve. Persze a Zanox nem olyan földtől elrugaszkodott, mint amerikai sci-fi társa, de itthoni viszonylatban mindenképp az.

Valószínűleg nincs olyan ember a földön, aki ne játszott volna még el a gondolattal, hogy mi lett volna, ha. Talán ebben rejlik az időhurkos/időutazós filmek titka, ezt pedig a Zanoxban rendkívül ötletesen ragadták meg. Misi, a főszereplő fiú szorongó, pánikrohamokra hajlamos srác, aki kísérleti gyógyszert szed ezekre a tüneteire. A szerepet Bálint Előd játssza, aki olyan, mintha az Egy különc srác feljegyzései című filmből gyúrták volna össze a két főszereplőt, Ezra Millert és Logan Lermant.

Az érettségi utolsó napján indul a történet, ahol gyorsan kiderül az is, hogy évek óta nagyon tetszik neki az egyik osztálytársa, Janka (a szintén telitalálat Erdős Lili), akit egész gimnáziumban kerülgetett, ám a vizsga végének endorfinlökete sem elég, hogy közelebb kerüljön hozzá. Majd kiderül, hogy ha egy bizonyos házipálinkát iszik, akkor visszarepül az időben ahhoz a pillanathoz, amikor utoljára bevett egy Zanox tablettát.

A történet nem túl bonyolult, inkább a megoldások, a karakterek, a helyszínválasztás, az operatőri munka, a rendezés és a félamatőr színészgárda az, ami kiemeli a középszerűségből. A legszebb az egészben, hogy mindezek a határon mozognak, nagyon könnyen lehetett volna béna filmpróbálkozás, de úgy tűnik,

Kifejezetten jót tesz a filmnek a magyar ipari kisváros miliő, és a még ismeretlen, sokszor tapasztalatlanságuk miatt hihető arcok. Az is extrán jó húzás volt az alkotók részéről, hogy statisztáknak és egymondatos szereplőknek „valódi” embereket raktak be.

A film koránt sem tökéletes, de nehezen lehet kiemelni a hibáit, mert azok nem rontják el a végeredményt. A humor fontos eleme a sztorinak; a csattanós párbeszédek, az abszurd jelenetek és a szellemes képi megoldások váratlan ritmusban váltogatják egymást, így egy pillanatig sem lehet unatkozni, illetve őszintén nagyokat lehet nevetni a legtöbb jeleneten.

Kimagasló jelenet, amikor Misi, aki a lehető legmesszebb van a gyakorló alkoholistától, betér egy mindenki által ismert, tipikus kiskocsmába, ahol a látványra valódi törzsvendégek tekintetének kereszttüzében próbálgatja ki a pálinkákat, hogy megtalálja azt, amit keres.

A Zanox hossza pont megfelelő, amikor már elfáradna a történet, feltűnik a stáblista, viszont  a vetítőteremből kifelé azon kapja magát az ember, hogy továbbra is a karakterek további sorsán gondolkodik. Baranyi Benő, akinek ez az első nagyjátékfilmje, egyből magasra tette a lécet. Már most várjuk a következő alkotását, mert azt az életérzést, amikor az ember fiatal, és éppen belép a felnőtté válás kapuján, miközben először tapasztalja meg, hogy milyen berúgni, kilépni a komfortzónából és megélni a szerelmet, nagyon egyedi hangon, mégis mindenki számára ismerősen fogalmazta meg.