Hatalmas kebleivel vette le lábáról Amerikát a világ első influenszere

Kim Kardashian, Paris Hilton, Hailey Bieber – csak néhány olyan név az Instagramról, akik úgy rendelkeznek sokmillió követővel és befolyásolnak rengeteg fiatalt, hogy tulajdonképpen egy dologhoz értenek: saját maguk eladásához.

Lehet őket imádni és hasonló hévvel gyűlölni is, egy dolog azonban biztos. Mocskosul gazdagok, fényűző életet élnek, olyat, amit a többség – vagyis mi, földi halandók elképzelni sem tudunk. 2022-re elég természetessé vált az influenszer-jelenség. Pont ezért lehet érdekes a kérdés: Ön gondolkozott már azon, hogy ki lehetett az első, aki kitaposta az utat ezeknek a nőknek? Hogy ki volt a világ első influenszere?

Május 19-én vált elérhetővé az Angelyne című új, öt részes minisorozat, mely igaz, hogy eléggé kiszínezve, de alapos választ ad erre a kérdésre. A címszereplő egy szőke ciklon, Angelyne, akit Emmy Rossum alakít, és rögtön az első felbukkanásától kezdve üvölt róla, hogy bármit megtenne a hírnévért. Igaz, a 70-es évek vége felé még nincsenek megműtve a mellei, és a külseje a combvillantós miniszoknyája ellenére is visszafogottabb, de a cicababában már ott dübörög a vágy, hogy elérje, hogy Los Angeles a lábai előtt heverjen.

A történet onnan indul, hogy Angelyne összeismerkedik egy punk rock bandával, a Baby Blue-val, akiknek nem csak az énekese, hanem az arca lesz. A nő aztán rákap arra, hogy mindenhol az ő posztere virít a falakon, és megkeres egy nyomdászt, Harold Wallachot (Martin Freeman), hogy fogjanak össze, csinálják meg ugyanezt nagyban – vagyis a fickó legyen szíves és finanszírozzon meg saját zsebből pár óriásplakátot, amin Angelyne pózol.

A dolog sokakat kiakaszt, de ugyanakkor a nő be is robban a köztudatba. Jönnek az újságírói megkeresések, filmproducerek telefonálnak a menedzserré avanzsáló nyomdásznak, hogy szerepeket ajánljanak Angelyne-nek. Na, és az utcán egyre többen állítják meg a kebelcsodát, hogy autogramot kérjenek tőle.

Ha a sorozat főszereplője, Emmy Rossum célja az volt, hogy a Shamelessben általa alakított Fiona Gallagher után valaki olyan bőrébe bújjon, aki a dolgos, hétköznapi lány szöges ellentéte... nos, sikerült. Ha Fiona találkozna Angelyne-nel, valószínűleg felpofozná, vagy szimplán rosszul lenne tőle. Az amerikai plakátkirálynő gyomorforgatóan felszínes első ránézésre, és bár Angelyne-nek tényleg megvannak a fura hóbortjai, gondolunk itt arra, hogy Barbie baba és Marilyn Monroe a példaképei, rikító rózsaszín Corvette-tel jár, és visítozva beszél – mégis bőven van magához való esze. Így átverni se lehet olyan könnyen, pedig a Peacock szériájában akad néhány ember, aki megpróbálkozik vele.

Az Angelyne főleg azért lett szórakoztató, mert a főszereplőhöz hasonlóan harsány. A készítők dokumentumfilmes tálalásban adják elő a sorozatot, azaz interjúalanyok emlékeznek vissza, hogy mik történtek a 70-es, 80-as, 90-es, és 2000-es években. Természetesen megbízhatatlan narrátorokról van szó, így előfordul, hogy egy-egy történést másképp látunk újra és újra. Lehet, hogy hazudnak a megszólalók, vagy az emlékeik csalják meg őket – mindenesetre már ezen a húzáson jókat lehet mosolyogni.

A misztikumhoz hozzáad, hogy 2017-ig nem lehetett tudni, hogy ki az az Angelyne, mi a valódi neve, hány éves, honnan származik, egyáltalán ki finanszírozta az óriási plakátkampányt? A gazdag férje talán?

A Peacock sorozata Angelyne-en keresztül mesél arról, hogy az influenszerek felkapottsága legfőképp annak köszönhető, hogy ezek az emberek rendkívül közel vannak hozzánk. Legyen szó plakátokról, Instagram-posztokról, folyton őket látjuk. Közel érezzük magunkhoz a celebeket, úgy gondoljuk, hogy mindent tudunk róluk, a barátaink, a valóságban azonban megfoghatatlanok. Nyilván Angelyne csak egy lábjegyzet Los Angeles és Amerika történelmében, de iszonyúan izgalmas személyiségről van szó, akinek kár, hogy a híre csak most kezd idáig is eljutni. Emmy Rossum végig lubickol a szerepben, látszik a főszereplőn, hogy nagyon élvezi ezt az egészet. Csak hab a tortán, hogy olyan színészek egészítik ki őt remek karizmájukkal, mint Martin Freeman a Sherlockból és Hamish Linklater, akit a Mise éjfélkor című Netflix-sorozatban is imádtunk.

Az elmúlt pár hónapban elég sok, megtörtént esetet feldolgozó sorozatot kaptunk. Ezek többsége viszont true-crime volt, és bár egy ideig elnézegeti őket az ember, gyorsan unalmassá válik a műfaj. Az Angelyne-ben nincsen baltás gyilkosság, nem csöpög a vér, és a rémült sikolyok is elmaradnak. Helyette egy nagyrészt fiktív sztorit kapunk a világ első influenszeréről, aki abból csinált hírnevet, hogy pinkimádó szőke maca, óriási mellekkel, és akiért elapadhatatlanul csorgott a férfiak nyála. Nincs az az ember, aki ne vigyorogva nézné végig az Angelyne-t, ezt garantáljuk, mert ritka ütős popcornszéria.

8/10