Advertisement

A vicces vérfarkas, a szexi macskanő és egy zseniális kisfiú

2022.06.11. 14:13

A veszprémi Magyar Mozgókép Fesztivál egyik legizgalmasabb premierje Rohonyi Gábor és Vékes Csaba közös rendezése, a Szia, Életem! című romantikus vígjáték volt. A pénteki díszbemutató után borítékolható, hogy a nagyközönség is szeretni fogja ezt a szemtelenül friss humorú magyar komédiát.

A történet nem eredeti, számos remek francia vígjátékból és azokból készült hollywoodi remake-ből ismerjük.

A recept egyszerű: egy vonzó, de macsó, könnyelmű, egoista és tehetséges apa éli az agglegények fordulatos, ám felületes életét, míg egy váratlan pillanatban be nem toppan egy nő, hóna alatt egy kisgyermekkel, akiről kiderül, hogy az ő fia, és mostantól bizonyos vagy bizonytalan ideig kénytelen lesz felelős apaként gondoskodni róla.

Esetünkben egy híres, ám kiégett fantasyíróról van szó – Thuróczy Szabolcs jeleníti meg –, aki még egyetemi tanár korában összeszűrte a levet egy csinos tanítványával. A kaland a katedrájába került, viszont született egy gyermeke. A cinikus és bármiféle felelősségtől általában is idegenkedő férfi a zsáner szabályai szerint természetesen nem kívánta apaként folytatni életét, így a fia már a betűket is ismeri, amikor először találkoznak.

A hosszú évek után először és váratlanul betoppanó anya persze egy időre otthagyja a gyereket, mert neki most dolga van, és úgy gondolja, mindkettejükre ráfér, hogy megismerkedjenek.

Ebből a gyakran használt, mégsem igazán életszerű forgatókönyvi helyzetből nehéz lesz győzni – gondoltam magamban, de nem vesztettem el a reményt, hiszen a stáblista kiváló szereplőket ígért. Thuróczy Szabolcs mint bunkó, önző, de szellemes és szerethető egoista vagy Mucsi Zoltán – a klasszikus üzletember-könyvkiadó-kiábrándult barát karakter hálás szerepében feltűnve – már a film legelején megnyugtatja a nézőt, hogy bármi lesz is, jól fogunk szórakozni.

A született tehetség csodája

Aztán megjelenik a fiúcskát alakító Pásztor-Várady Mór, és rádöbbenünk, hogy valami egészen különleges élményben lesz részünk. Én legalábbis évtizedek óta nem láttam olyan hazai filmet, amely egy kiváló felnőtt művész és egy gyerekszínész színészileg egyenrangú közös játékáról szólt volna.

Mór igen helyes srác, de ami a lényeg: valami egészen furcsa és megmagyarázhatatlan módon érzi, tudja, ösztönösen gyakorolja a valódi színjátszás varázstudományát. Veszélyesen jó, nem szabad visszaélni a tehetségével. Ebben a filmben mindenki vigyázott is rá.

Abban, hogy ennyire természetesen mozgott a kamerák előtt, nyilván nagy segítségére volt legfontosabb színészpartnere, Thuróczy Szabolcs, valamint a rendező, Rohonyi Gábor is, aki Vékes Csabával az oldalán egészséges önbizalommal és jelentős mértékű szemtelen bátorsággal használta vagy alakította át tetszése szerint a családi vígjáték műfajának kötelező alkotóelemeit.

Az is sokat nyom a latba, hogy a kisfiú egyetlen szava, mondata, gesztusa sem erőltetett, sohasem érezni, hogy olyan szöveget magoltattak volna be vele, olyan gesztust kellett volna eljátszania, amit magától nem mondana vagy tenne.

Az apaság nem könnyű, de tanulható

Vékes Csaba, aki a társrendezés mellett a forgatókönyvet is megírta, a premier előtt elmesélte a veszprémi Hangvillában, hogy többgyermekes apaként rájött, mennyire nem egyszerű feladat írni, munkával kapcsolatos telefonokat bonyolítani és egyáltalán felnőtt ügyekkel foglalkozni, amikor kisgyermekek vannak körülötte. Úgy döntött, felhagy a reménytelen küzdelemmel, és megfigyeli, mi is történik pontosan, ha ő dolgozni szeretne, vagy épp muszáj neki, ám csemetéi ennél fontosabb elfoglaltságokat javasolnak – a maguk határozott módján. Ez lehet azért, mert épp éhesek, esetleg unatkoznak, vagy egyéb rejtélyes és halaszthatatlan ügyeikben várnak útmutatást, segítséget vagy egyszerűen figyelmet.

Író ember lévén lejegyezte megfigyeléseit, filmesként pedig felhasználta azokat. Ennek köszönhető, hogy a vígjátéki párbeszédek apa és fia között valóságosnak hatnak, a poénok azt az igen pontos és sajátosan tökéletes logikájú gyermeki világszemléletet tükrözik, amit csak különösen tehetséges felnőtt humoristák képesek részben visszaidézni.

Thuróczy Szabolcs maga is péntek este, a Magyar Mozgókép Fesztivál veszprémi díszbemutatóján látta először a filmet. A vetítés után azt mondta, hogy még annál is jobb, mint amire számított. Úgy gondolja, hogy kell a magyar közönségnek egy ilyen film, ami humoros, képes a nézőt legalább másfél órára elszakítani a gyűlölködő, megosztó, folyamatos és fárasztó harcokkal terhelt hétköznapoktól, és mégsem olcsó, alpári, hiteltelen. Annak pedig különösen örül, hogy végre olyan karaktert alakíthat, aki alapjában véve szerethető.

Jómagam nézőként szintén örülök annak, hogy a film készítői rá bízták ezt a feladatot, utólag nehezen tudnám mással elképzelni az ő karakterét.

Az élet néha a mesében is korhatáros

A filmben játszó színészek névsora önmagában is impozáns, és játékuk nem cáfolja az előzetes várakozásokat.

Kovács Patrícia tökéletesen hozza a bombázó és rendhagyó szexuális érdeklődési körrel rendelkező milf karakterét. Ezúttal egy latexbe öltözött macskanőként bukkan fel a színen, szájában kacér zsoképálcával.

Básti Juli a közös költséget kíméletlenül behajtó megfáradt úriasszonyt hozza olyan pontosan, mintha ismerné a szomszédunkat. Pálmai Anna a könnyűvérű, ám talpraesett taxisofőrként szexi és cool, Elek Ferenc és Scherer Péter pedig ezúttal sem tudott és nyilván nem is akart hibázni.

A filmben megjelenő fantasyjelenetek – melyek az író szakmai karrierjét helyrebillentő vérfarkasos meséből elevenednek meg – engem nem győztek meg arról, hogy ez az út vezetne a világhír felé, de úgy gondolom, hogy még ez is belefonható a komédia mesei szövetébe.

Összességében elmondható, hogy jól szórakoznak majd mindazok, akik az országos bemutató után jegyet vesznek a Szia, Életem! című romantikus  vígjátékra. 

Azzal kapcsolatban persze lehetnek még viták a film körül, vajon összes jelenete, poénja megfelel-e a mai píszi elvárásoknak. Némely esetben ez a film egyik producere, Geszti Péter szerint sem feltétlenül igaz, viszont ezek a pillanatok nagyon viccesek, és szándékosan senkit se bántanak meg. Mindenesetre azok számára ajánlanám családi programként, ahol a gyerekek már kijárták az általános iskolát, és a szülők képesek nevetni, akár saját magukon is.