Itt az ideje, hogy a Netflix leálljon ezekkel a hitvány filmekkel, amiket ont magából

A Veszedelmes viszonyokat, Pierre Choderlos de Laclos 1782-es regényét jó párszor feldolgozták már. Talán a legismertebb verzió az 1988-as film, amely Christopher Hampton színpadi újragondolását veszi alapul. Ebben John Malkovich alakította a nőcsábász Valmont-t, aki a Glenn Close-féle Merteuillal, a gazdag és beképzelt úri hölggyel kötött fogadást arról, hogy el tudja-e csábítani a szemérmes Madame de Tourvelt (Michelle Pfeiffer). A szerelmes sztori, amely fogadással indul, de valódi érzelmekkel ér véget, Kegyetlen játékok címmel 1999-ben már kapott egy modern korba ültetett verziót.

A Netflix tehát nem találta fel a spanyolviaszt azzal, hogy tinifilmként gondolták újra az alapszituációt. A cél nyilván az volt ezzel az új, 2022-es és július 8-án, pénteken bemutatott francia adaptációval, hogy a fiatalabbakkal is megismertessék a klasszikust, és lenyomják a közösségi médián nevelkedett tizen-, huszonévesek torkán ezt a legendás sztorit. A dolog azonban elég sután sikerült.

A történet első figurája, akit meglátunk a képernyőn, Tristan (Simon Rerolle) karaktere, és a készítők rögtön az arcunkba nyomják, hogy a fiúnak három és fél millió követője van az Instagramon, amivel királynak számít a kortársai között. Kapunk egy monológot, hogy bezzeg régen minden jobb volt, akkor kellett a nemesi származás is legalább a kiemelkedéshez. Kész tragédia, de a frissen a városba érkező Celene-nek (Paola Locatelli) csak félmillió van, így ezzel ő „alantasabbnak” számít, van mit bizonyítania.

Nem nehéz összerakni, hogy itt Tristan lesz a hódító, Celene pedig – akinek fiatal kora ellenére már vőlegénye van – a préda. Időközben bejön a képbe még a szőke csábító, a gyereksztárként befutott Vanessa (Ella Pellegrini) is, akivel a srácnak fura egyezséget köt: Vanessa kihívja Tristant, hogy törje össze Celene szívét, aztán pedig, amikor az új lány könyörög a szexért, akkor rendezze le, de alaposan.

Ha az új Veszedelmes viszonyok erről szólna, mármint bemutatnák, hogy micsoda trükkök és alávaló hazugságok vezetnek ahhoz, hogy Tristan és Celene kapcsolata oda fusson ki, ahová kell neki, nem szólhatnánk egy rossz szót sem. A készítők azonban inkább úgy döntöttek, hogy az eredeti verzió királyi-nemesi körét megpróbálják átültetni a gimis közegre. Ám a bemutatott mellékszereplők románcai és konfliktusai egyszerűen nem elég érdekesek és kiforrottak ahhoz, hogy egy pillanatra is megérintsék az embert.

Pedig látszik, hogy az írók mindent megpróbáltak, rengeteg szexjelenettel, vetkőzéssel próbálták feldobni a filmet, ám képtelenek voltak arra, hogy ne váljon izzadságszagúvá a végeredmény, és normálisan el tudják mesélni ezt a jól ismert sztorit a fiatal nézőknek. Komolyan, ha modernizált változatot keres valaki, inkább a Kegyetlen játékokat kapcsolja be, az nem ennyire trash. Mert a Netflix-féle adaptáció olyan csúnyán szétesik a végére, hogy még a Glee-ben sem voltak ennyire szirupos és szekunder szégyenérzetet kiváltó jelenetek. Pedig a végére az se volt túl jó.

Ami igazán tragikus, hogy a Celene-t játszó Paola Locatelli és a Simon Rerolle-féle Tristan között amúgy lenne kémia, bőven. A köréjük rakott „modern színdarab” azonban egy picit sem működik, hiába minden erőlködés. Már megint egy Netflix-film, amelyre öt nap múlva senki sem fog emlékezni – tényleg pénzkidobás ezeket a középszerű iparosmunkákat megcsinálni, ahelyett, hogy inkább összesöpörnének egy nagyobb összeget, és csinálnának valami értelmes tévés blockbustert.

A Netflix szerelmes filmjei bántóan egyformák, ráadásul hetente jönnek ki az ugyanolyan hitvány alkotások. Jelen esetben azért sérelmezzük a dolgot, mert egy klasszikust voltak képtelenek értékelhetően adaptálni. Akkor hagyták volna inkább békén a Veszedelmes viszonyokat.

4/10

A Veszedelmes viszonyok szinkronnal és magyar felirattal is elérhető a Netflixen.