Csúnyán elnetflixezték ezt az új romantikus filmet

Amikor hallottuk, hogy a Netflix Jane Austen utolsó befejezett regényéből, a Meggyőző érvekből tévéfilmet készít, eléggé örömködtünk. Hiszen a romantikus zsáner anyjának egyik legérettebb sztorijáról van itt szó, amelyre a kritikusok és az olvasók egy emberként azt mondták: ez a legjobb Austen-könyv.

A július 15-én bemutatott Meggyőző érvek (Persuasion) főszereplőjének ráadásul azt a Dakota Johnsont választották ki, akit akkor is szívesen néznénk, ha a telefonkönyvet olvasná fel másfél órán keresztül a kamerának. Bár a színésznő kissé szerencsétlenül bevállalta anno A szürke 50 árnyalata című erotikus trashfilmet, ezen az alkotáson kívül olyan remek produkciókban kápráztatott el minket mostanában, mint Az elveszett lány és a Felnőttem csacsacsa.

A történet egy Anne Elliot nevű nőről szól, aki 27 évesen már vénlánynak számít a 19. század angol társadalmában. Főhet Dakota Johnson karakterének feje, akit nyolc évvel korábban a családja lebeszélt róla, hogy egy fiatal, tehetséges tengerésztiszthez hozzámenjen. Anne azóta is veri a fejét a falba a döntése miatt, ám egy napon, amikor az addig kőgazdag famíliája nehéz pénzügyi helyzetbe kerül, hősnőnk életében változások szele kezd el fújni.

Mi nézőként megismerjük Anne Elliot családját és ismerősi körét, az élmény pedig nagyjából annyira megterhelő, mintha a Bridgerton, az Outlander és a Dickinson összes évadát egyszerre ránk ömlesztenék. Kapkodjuk a fejünket, hogy vajon ki-kicsoda a fényűző, beképzelt nemesek közül. Eközben ráadásul befut az immár hajóskapitány Wentworth (Cosmo Jarvis) is.

Ehhez képest az izgalmas alapfelállásból Carrie Cracknell rendezőnek egyszerűen nem sikerül semmi élvezhetőt kihoznia. Ezt a filmet csúnyán elnetflixezték, már megint. A tempó rémesen lassú, alig történik valami említésre méltó azonkívül, hogy a Meggyőző érvekben megkapjuk a világ egyik legérdektelenebb szerelmi háromszögét.

Pedig Dakota Johnson amúgy nem is lenne rossz, a színésznőnek jól áll a tipikus „Jane Austen”-i hős figurája, aki karakán, sokat beszél, és okosabb, mint az őt körülvevő, bugyuta társadalom. Anne Elliot sűrűn gúnyt is űz a többiekből, a negyedik falat áttörve kiszólogat meg kikacsintgat nekünk, a képernyő előtt ülőknek. Eközben verseket idéz, és a szerelemről áradozva bámulja bociszemekkel Wentworthöt. Hiába sikerült az alkotóknak Cosmo Jarvis személyében egy leértékelt Colin Firthöt leigazolniuk, a két főszereplő között alig van kémia. A képbe kerülő Mr. William Elliotról (Henry Golding) és Anne Elliot párosáról nem is beszélve.

Az a csoda, hogy a Meggyőző érvekbe nem aludtunk bele vagy kétszer. Indokolt lett volna, ugye az alapul szolgáló könyv sem volt olyan pörgős vagy eseménydús, de a filmes változat ebből a szempontból valami borzalom.

Szerencse, hogy nem moziba jött a Meggyőző érvek, mert így nem dobtunk ki rá vagy öt-hatezer forintot – popcornnal és kólával együtt. Isten hozott, mindenféle válság... ördög vigyen.

Amin a leginkább felháborodtunk viszont, hogy ismét nem volt képes a Netflix értelmesen hozzányúlni egy nagy irodalmi klasszikushoz. Ehelyett középszerű, feledhető adaptációt csináltak. Megint azt tudjuk mondani, hogy inkább hagyták volna békén, bár néha már papagájnak érezzük magunkat az önismételgetés miatt. Viszont összeszedhetné már magát a Netflix, az hétszentség.

5,5/10

A Meggyőző érvek szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.