Végre egy film a valódi Z generációról

Sok filmet készítettek már a Z generációról, és sajnos a legtöbbnek nem sikerül valóban megfognia a fiatalokat. A Bármi lehetséges készítői azonban szinte tökéletesen mutatják be, milyen 2022-ben fiatalnak lenni, remekül jelennek meg az LMBTQ+ témák, és a dialógusokat is nagyjából életszerűen írták meg.

A sztori egy végzős középiskolás lány, Kelsa utolsó tanévét mutatja be, aki szerelmes lesz egy fiúba, Khalidba. A film egy teljesen átlagos szerelmi történetnek tűnik, annyi különbséggel, hogy a párnak és leginkább Kelsának meg kell küzdenie egy bökkenővel: a lány transznemű. A produkció nem fél bemutatni a transzneműség árnyoldalait, azt, hogy sokan nem értik meg ezeket az embereket, és sokszor iskolai és internetes zaklatás áldozatai lehetnek. Viszont azt is megmutatja, hogy attól, hogy valaki más, még élhet „normális” életet, pont olyat, mint a többi fiatal.

Kelsa az interneten videókban mesél az élményeiről, az iskoláról és a tranzíciójáról, aminek a filmben kulcsfontosságú szerepe van. Azt is ki kell azonban emelni, hogy a főszereplőnek nem a transzneműsége az egyetlen karakterjegye, és a készítők nem próbálták meg az összes konfliktust erre ráhúzni.

Abban a pillanatban, amikor Kelsa arról beszél, hogy akkor már biztosan nagyon tetszik neked valaki, ha az asztrológiás mémeknél az ő csillagjegyét is megnézed, már biztos voltam abban, hogy a film tökéletesen megfogja a Z generáció valóságát. A film fiatal, első nagyjátékfilmes forgatókönyvírója, Ximena García Lecuona remekül ábrázolja a generációt, a dialógusok nem tűnnek erőltetettnek, ha pedig valami kínos vagy cringe történik, akkor azt a karakterek ki is mondják. A főszereplő legjobb barátnőjének a film alatt legalább négyszer-ötször változik a hajszíne, amin szintén jót szórakoztam, hiszen ez is túlságosan igaz a generációnkra. Szintén jól lett bemutatva az internetes kultúra és a szlengek, sok másik produkcióval ellentétben ezek nem lettek túltolva, pont annyira voltak jelen, mint a való életben.

Az LMBTQ+- és főleg a transzproblémákat szinte tökéletesen ábrázolja a film, ami nem véletlen, hiszen a forgatókönyv-írónő maga is transznemű, és a rendező nem más, mint az LMBTQ+-legenda Billy Porter. 

A Prime Video streamingszolgáltatónak nem ez az első, transzneműségről szóló alkotása, ami életszerűen mutatja be a közösséget, hiszen nagy sikere volt az eredeti gyártású Transparentnek és a négyrészes dokumentumsorozatnak, a Mindig Jane-nek is. Most pedig egy tinifilmmel bővült a repertoár, ami valószínűleg rengeteget fog majd segíteni azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint Kelsa.

A színészi alakítások többnyire átlagosak, a főszereplőt játszó színésznő, Eva Reign végig megtartja a közönség érdeklődését, bár azért érződik, hogy még új a szakmában, és van hova fejlődnie. A szerelmespár másik felét alakítja Abubakr Ali, aki fiatal kora ellenére már több filmben és sorozatban is szerepelt. A színész remekül fogta meg a karakterét, legközelebbi projektjében, a Grendelben pedig a képregény-adaptációk első arab muszlim főszereplője lesz. A film egyik legkedvesebb karaktere a fiatalok rajztanára, Ms. Kidd, akinek szabad és kicsit hóbortos természete valószínűleg mindenkit emlékeztet egy középiskolai pedagógusára. Lenora Nemetz színésznő játéka, bár nincs sokat a képernyőn, felejthetetlenné teszi ezt a karaktert.

A film nemcsak az LMBTQ+-témákkal, de a felnövéssel, a családi elvárásokkal, a fiatal szerelem nehézségeivel és a továbbtanulással is foglalkozik. A történet sok tinifilmmel ellentétben reálisan végződik, és nem próbáltak meg egy nagy hollywoodi befejezést készíteni, ami ismét csak azt bizonyítja, hogy a film egészen kiváló reprezentációja a Z generációnak.