Vécécsészével időutaznak a fiatalok a nyár legőrültebb sorozatában

Miután a Stranger Things 4 július elején leköszönt, egy csomó néző bokszolhatott a levegőbe, hogy „mit fogok most nézni, míg jön a folytatás?”. Ha optimisták akarunk lenni, akkor is minimum 2024-ig várnunk kell majd az ötödik évadra, hogy ismét elmerülhessünk a 80-as évekbeli Hawkins misztikumában. Persze, akik nem annyira válogatósak a műfajokat tekintve, simán lekötik magukat a közeljövőben más gyöngyszemekkel, mint mondjuk az augusztusban érkező új, sárkányos Trónok harca-spinoffal.

Az Amazon új sorozatát, a Újságoslányokat (Paper Girls) azzal a szándékkal indítottuk el a premierje napján, július 29-én, hogy majd tisztességgel betömi a Stranger Things után maradt űrt. Főleg, ha lassan nézzük. A két tervünk közül egyik sem jött össze maradéktalanul, hiába játszódik ez is többnyire a múltban, gyerekek a főszereplői, és tele van egy csomó kérdőjellel... Egy meglepően egyedi és máshoz alig hasonlítható alkotásról van szó. Ráadásul nehéz abbahagyni, nekünk is egy ültő helyünkben lecsúszott 4 rész a 8-ból.

A történet egy 12 éves kislányról, Erinről (Riley Lai Nelet) szól, aki élete első melóját kapja meg. Újságkihordónak áll, és a halloweent követő első órákban, hajnalban el is kezdi a gürizést édesanyja minden aggódása ellenére. A visszahúzódó gyerek rögtön belefut némi bunkózásba, amikor egy vén alkoholista férfi elhordja mindennek. Ám Erin segítségére siet a feltűnően eszes és amúgy kotnyeles Tiffany (Camryn Jones). Ők ketten azok, akik kiegészülnek a fiús és vagány Mackkel (Sofia Rosinsky), na meg a származásával és később szexuális beállítottságával is küszködő KJ-vel (Fina Strazza)... hogy aztán valami kozmikus kalamajkába keveredjenek.

A pilot alapján tényleg úgy tűnhet, hogy ez a csak lányokkal előadott Stranger Things lesz, de az összemelegedés után közel sem egy másik világba kerülnek a főszereplők, hanem a jövőbe. 1988-ból pár év híján napjainkba. Jönnek a kötelező körök, a vicces rácsodálkozások egymás után, hogy „Úristen, tényleg támadnak a gépek... mi az az internet, és miért nincsenek már telefonkönyvek?” Szerencsére ezekből keveset kapunk, inkább arra kerül hangsúly, hogy a gyerekek miképp dolgozzák fel, hogy épp belekukkantanak abba, ami rájuk személyesen vár.

Ehelyett egymás után csalódnak nagyot a lányok. Erin találkozik mindenki közül elsőként kissé balfék, idősebb verziójával (Ali Wong alakításában), de olyan is akad az újságoslányok közt, aki arra eszmél rá, hogy pár év múlva a halál vár csak rá, mert rákban elhuny.

Kemény témákból akad pár, a nagy találkozások, a drámai fordulatok és az ezekből fakadó érzelmi csúcspontok pedig valami rettenetesen jól működnek a sorozat első felében.

Igaz, hogy az írók sokáig a sötétben tartanak bennünket azzal kapcsolatban, hogy pontosan hogyan kerültek az újságoslányok a jövőbe. Ezt követően, nagyjából a harmadik epizódtól kezdve viszont rohamtempóban kapjuk a magyarázatokat: vannak a rosszak, az imperialisták, akik a saját jövőbeli uralmuk fenntartása érdekében őrzik az idővonal érintetlenségét. Egy a Star Warshoz hasonló, lázadó frakció pedig azon munkálkodik, hogy az emberiség nagy hibáit kijavítsa, és szebb, igazságosabb jövőt teremtsen.

A tempó az elején tényleg lassú, tessék rá felkészülni, de a kölykök legalább annyira imádni valóak, mint a Stranger Thingsben. Az eltérő személyiségek folyton ütköznek egymással, a felnőtt Erint zseniálisan játszó Ali Wong csetlik-botlik, míg a férfi Sarah Connornak mondható Larry (Nate Corddry) mindent megtesz azért, hogy az újonc időutazókat felkészítse az előttük álló háborúra.

Merthogy itt az is lesz, a pajtából kisvártatva elő is kerülnek az óriásrobotok. Az etap felétől az Újságoslányok kezd végképp és visszafordíthatatlanul elszállttá válni. Mi örültünk volna, ha jobban megtartják a realitás talaján a készítők a sorozatot... de ugyebár képregény-adaptációról van szó, az Image Comics által kiadott, 30 számból álló Paper Girls 2015 és 2019 között került polcokra. Szóval az eredeti művek rajongóinak is kedvezni kell, azokban szintén voltak gépszörnyek. Ha másoknak nem, a döglődő Transformers-filmek rajongóinak kedvez ez a fordulat.

A CGI kissé bukdácsol néha, a történet tempója is ingadozik, ám a karakterek és a dráma kárpótolnak a hiányosságokért. A felcsendülő szintipopzenék és retró slágerek miatt bár önálló entitás, még így sem tud száz százalékig elszakadni az Újságoslányok az olyan nagy elődöktől, mint a Stand by Me, a Stranger Things vagy éppen az Az és a Dark. Nem baj az, ennek a műfajnak igenis megvannak a kedvelői. Mi duplán azok vagyunk, mert egyszerűen képtelenek vagyunk megunni az időutazós, nosztalgikus sci-fiket. Főleg, ha azokba némi könnyen fogyasztható infantilitás is szorult. Az Újságoslányok pont ilyen.

8/10

Az Újságoslányok magyar felirattal elérhető az Amazon Prime Videón.

(Borítókép: Amazon Prime)