A rendező korábban olyan produkciókat adott ki a kezei közül, mint az Ex Machina című, Alicia Vikandert meztelen androidként villogtató sci-fi, vagy az Expedíció, amelyben Natalie Portman indult veszélyes felfedezőútra egy űrlényektől és mutáns állatoktól hemzsegő karanténzónába. Akik jó ideje filmfanatikusok, jól emlékezhetnek a 28 nappal később című zombifilmre és a Sunshine-ra is – ezekhez a nagyszerű alkotásokhoz is köze volt Garlandnak, csak épp íróként.

A szakember korábbi munkáit figyelembe véve az Ők (Men) című új horrorfilmjétől, amelyet szeptember 8-án mutattak be a mozik, azt vártuk, hogy megrázó lesz. Nem lőttünk mellé nagyon, de mégis meglepődtünk, hiszen a hátborzongatás mellé jó adagnyi sokkot és body horrort kaptunk az arcunkba, olyan körítéssel, amitől egy hét múlva is rémálmaink lesznek.

Az Ők története egy fiatal nőről, Harperről (Jessie Buckley) szól, aki borzalmas körülmények között özvegyült meg: a férje a szeme láttára lett öngyilkos. Ez nyilván egy olyan trauma, amit nehéz feldolgozni, a film főszereplője fogja is magát, és leköltözik vidékre, a nyugalmasnak tűnő Costonba. Bár napsütés itt sincs sok, hiszen Angliában járunk, a táj csodálatos. Teli erdőkkel, romokkal – és az árnyak között rejtőzködő borzalmakkal.

A gyászoló Harper, ahogy egyre több időt tölt el új lakhelyén, úgy válik számára egyértelművé, hogy Coston lakosaival valami nem stimmel. A főbérlője, Geoffrey egy igazi perverznek tűnik, de a többiek sem barátságosabbak nála: a helyi pap rámozdul Harperre, miután kiélvezkedi magát a nő tragikus sorsán, egy kisgyerek mindenféle riherongynak hordja le szerencsétlen nőt, akinek mindezek tetejében még a kertjében ólálkodó, őt üldöző meztelen férfival is meggyűlik a baja.

A gonosznak sok arca van? Igen is, meg nem is

Érdekes ötlet a készítőtől, hogy az összes férfi karaktert egyetlen színészre, a James Bond-filmek Bill Tannerjét alakító Rory Kinnearre bízta. Garland húzása akár visszafelé is elsülhetne, és komikussá tehetné az Őket, ehelyett hozzáad a borzongató hangulathoz. Van abban valami különösen tragikus, hogy Harper annyira elmerült az önsajnálatában, hogy észre sem veszi, hogy konkrétan a faluban minden hímnemű ugyanazt az arcot viseli.

A film legnagyobb erőssége, hogy a nagy részében szépen lassan, komótosan halad előre, mint amikor valaki a mocsárban gázol. Szinte észre sem vesszük, hogy a feszültség miképp kúszik a bőrünk alá, és robbanásszerűen válik elviselhetetlenné a végére.

A forgatási helyszín is hozzájárul ahhoz, hogy azt mondhassuk, az Őkben a hangulat nagybetűs. A hab a tortán pedig, hogy Jessie Buckley és Rory Kinnear párosa végig parádézik. Még akkor is, amikor az utolsó fél órában a dolgok elszabadulnak, és

Ahogy az ijesztgetéseknek is, egy pillanatra nem éreztük elcsépeltnek a jump scare-eket, még úgy sem, hogy a második felére túl misztikus lett a tálalás. Az Őknek sokkal jobban állt a visszafogott, minimalista jelleg az elején. Bár ez Garland minden filmjére igaz, a rendező valamiért szeret túlzásokba esni, és elvetni a sulykot. Az Őkre ez halmozottan igaz.

A magyar mozikba elég sűrűn besurrannak a legközepesebb horrorfilmek, amikre nemhogy a mozijegy árát kiadni túlzás, de mi még a Netflixen sem indítanánk el őket (gondolunk itt például A meghívásra…). Az Ők egyáltalán nem tartozik ebbe a kategóriába. Merésznek merész. Felkavaró. 18+-os, az igaz. De mégis úgy nyomja le a torkunkon az üzenetét, hogy hiába válik undorítóvá, amit látunk, mégse öklendezünk rajta.

Annak kifejezetten örülünk, hogy a végső tanulság nem annyi lett, hogy minden férfi egy szemétláda, ahogy azt az eredeti, Men cím sugallta előre. Ennél Garland jóval komplexebb alkotó, és elég élvezhetően – a hátborzongató zenékért külön jár a dicséret – prezentálta nekünk, hogy nemtől, lakhelytől, életkortól függetlenül érheti akkora fájdalom az embert, hogy elveszti a kapcsolatot a valósággal. Ez a film arról szól, hogy lehetséges a talpra állás, de az utazás irtó keserves és fogcsikorgással teli lesz.

7/10

Az Ők jelenleg is látható a magyar mozikban.