Jól elszúrta a Netflix az új Stephen King-filmet

2022.10.08. 15:42

Stephen Kinget filmre vinni nem a legegyszerűbb feladat, csak mostanában több rémes adaptációval sokkolt minket Hollywood: gondolunk itt elsősorban arra, hogy a franchise-nak tervezett A Setét Torony mozis verziója mennyire gyenge lett, de az Az – Második fejezettel sem voltunk kibékülve, a Tűzgyújtó legújabb, Zac Efron-os iterációjáról nem is beszélve. Utóbbi a nézhetetlen kategóriát súrolta, majdnem elaludtunk rajta.

Sajnos a Netflixnek is beletört a bicskája Kingbe, a streamingszolgáltató ezúttal az író újabb, 2020-ban megjelent, Minél véresebb című kötetének egyik novelláját ültette a kis képernyőre. A Harrigan úr telefonja, mely október 5-én debütált a Netflixen, egy különös barátság történetét dolgozza fel egy gazdag öregúr és egy érzékeny fiú között. Persze a misztikus szál sem hiányozhat a történetből, elvégre Stephen Kingről van szó, de aki horrorra és ijesztgetésre vágyik, az nagyot fog csalódni. A Harrigan úr telefonja egy régimódi szellemhistória, amely az első felében még egészen élvezhető is, de aztán olyan csúnyán a földbe áll, hogy fáj nézni.

A főszerepben az Az-filmekből ismert Jaeden Martell látható, ő alakítja Craiget, aki összeismerkedik a Donald Sutherland-féle Harrigan úrral. Heti háromszor jár át a srác hosszú éveken keresztül a rosszul látó idős férfihoz, hogy könyvekből olvasson fel neki, és ezért cserébe fizetést kap. Tart ez egészen addig, míg a fiú oda nem ajándékoz az öregúrnak egy okostelefont, megtanítva az időközben barátjává váló nyugdíjast, hogy a modern kor vívmányai nem is az ördögtől valók.

Vagy mégis? A Harrigan úr telefonja akkor vesz érdekesnek szánt fordulatot, amikor Sutherland karaktere meghal. Craiggel való kapcsolata viszont nem ér véget, hiszen a telefonon keresztül üzenget neki, és úgy tűnik, a mogorva milliomos a síron túlról is tovább egyengeti a fiú sorsát. Nagy kár, hogy a rendezőnek, John Lee Hancocknak pont a természetfeletti szálat nem sikerült rendesen kifejtenie, mert úgy 40 percig ez a film a maga középszerűségében igenis működött.

Jaeden Martell és Donald Sutherland szépen kihozták a karaktereikből azt, amit lehetett. Főleg a veterán színészre igaz ez, aki Harrigan urat a film fénypontjává tette. Martell is igyekezett, de az ő esetében azért már jobban érződött Craig vázlatosan felépített személyisége. A Harrigan úr telefonja többi szereplőjére pedig már most alig emlékszünk, annyira klisésre sikerültek. Igaz ez sajnos a Craiget az iskolában kínzó Kenny Yankovichra (Cyrus Arnold) is, aki emlékezetes főgonosz helyett csak egy emóbandából megszökött nyivákoló szerencsétlen lett. Nem is értettük, hogy a főhős miért tartott tőle ennyire.

A Harrigan úr telefonja nem egy igényes feldolgozás, a 2000-es évek elejének béna tévéfilmjeit juttatja leginkább az eszünkbe.

Horrornak nem elég ijesztő, thrillernek sem mondanánk, mert semmi feszültség nincs benne... és bár sokan rásütötték, hogy ezt inkább egy coming-of-age sztoriként érdemes kezelni, még a középsulis, bullyingolós aspektusát sem sikerült úgy kifejtenie a készítőgárdának, hogy legalább az élvezetes szál legyen.

Ügyesebb forgatókönyvvel, kidolgozottabb karakterekkel a Harrigan úr telefonjából ki lehetett volna hozni valami többet. Épp ezért vagyunk dühösek, mert a két tehetséges főszereplőt sikerült csúnyán elherdálnia a Netflixnek. Sutherlandet akkor is szívesen néznénk, ha egy régimódi, lapozós telefonkönyvet olvasna fel... itt azonban úgy emelkedik ki a többiek közül a színészóriás, hogy mindössze árnyéka önmagának.

A Netflix új Stephen King-adaptációját jövő hétre mindenki el fogja felejteni, annyira átlagos filmről van szó. Papol a modern társadalomról, arról, hogy régen minden jobb volt, de aztán visszakozik, és nem mer beleállni abba, hogy komolyabb, megrázó üzenete legyen. Pedig Stephen King mindig is tudott mesélni életről, halálról, álmokról és olyan figurákról, akik minden esélytelenségük ellenére győznek. Vagy elbuknak, de legalább megpróbálják.

Meg merjük kockáztatni, hogy a Harrigan úr telefonja helyenként nem is film, hanem inkább egy másfél órás Apple-reklám, amelyben csak azok ülhetnek a suliban a menők asztalához, akiknek iPhone-juk van. Nem szép szó, de ezt a Netflix csúnyán elcseszte. A legtöbbször csak azért borzongtunk a Harrigan úr telefonján, mert szinte elviselhetetlen szekunder szégyenérzetünk volt, hogy a készítők ezt az egészet komolyan gondolták.

4,5/10

A Harrigan úr telefonja szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.