Úgy nézi mindenki a Netflix új thrillerét, mintha kötelező lenne

Október 7-én jött meg a Netflixre A szerencse lánya (Luckiest Girl Alive) című új thriller, amelyben Mila Kunis alakít egy olyan karrierista nőt, aki tinédzserként több traumán is átesett a gimiben. A film hősnője, az amúgy újságíróként dolgozó Ani mindenáron titkolná a múltját, attól félve, hogy nemcsak vőlegénye, hanem a neki épp munkát ajánló New York Times is azonnal elfordulna tőle.

Első ránézésre úgy tűnt, hogy A szerencse lánya nem lesz több egy újabb középszerű Netflix-filmnél, ahogy azonban egyre több olyan nézői véleménybe botlottunk, amelyek szerint Mike Barker alkotása egyenesen traumatizálja az embert, rögtön ültünk is le a tévé elé. Az elmúlt napokban jó sokan szavaztak bizalmat A szerencse lányának, amely Magyarország mellett 54 másik országban lett listavezető a Netflix top 10-es filmlistáján, így az újságok máris sikerfilmként aposztrofálják.

A film forgatókönyvét hiába írta az a Jessica Knoll, aki a film alapjául szolgáló 2015-ös regényt is megalkotta, az első percekben elég középgagyi a tálalás. Látunk egy szép, karrierista nőt, aki mintha a Szex és New Yorkból pattant volna ki. Aztán ahogy telnek a percek, úgy jönnek egymás után a meghökkentő jelenetek. Ani először akkor akad ki, amikor egy boltban kést adnak a kezébe, és furcsa víziója támad, majd a zakatoló metrón kap heves pánikrohamot. Ekkor kezd el bennünket, nézőket úgy igazán érdekelni, hogy vajon mi a fenét rejteget ez a nő...

A thrillerek többsége általában lelkesen mutogatja, hogy a főszereplőkkel micsoda borzalmak, idegtépő tragédiák történnek. A szerencse lánya beáll a sorba, ugyanakkor túl is nő ezen a kicsinyességen, hiszen a legtöbbet azzal foglalkozik a film, hogy felnőttként, sok-sok évvel később hogyan képes valaki átlépni a traumáin, amelyek nap mint nap kísértik. Egyáltalán lehetséges-e egészséges életet élni így?

A be-bevágott visszatekintős jelenetek, amikor Ani gimis éveit látjuk, kellően rejtélyesek és sötétek is egyben. Kellenek is, mert nagy kontrasztot mutatnak azzal a glamúros képmutatással, amiben a Mila Kunis által játszott karakter a későbbiekben él. A film egyik fele realisztikus, míg a másik álomszerű, ugyanakkor a valóság, ahogy úgy 40-50 perc után kiderül, mindenki ablakán bekopog. Bármennyire is kapálózunk kézzel-lábbal ellene.

Mila Kunis a hírnevét legfőképpen vígjátékoknak köszönheti. Az ukrán családból származó színésznő a 2008-ban mozikba került, Lepattintva című filmmel alapozta meg karrierjét, de korábban az Azok a 70-es években is állandó szereplő volt, a szitkom 200 epizódjában játszott. A Lepattintva után két évvel a Fekete hattyúban mutatta meg Kunis, hogy a drámázáshoz is nagyon ért, itt Natalie Portmannel együtt főszerepeltek, és kerülgették a forró kását. Bár a színésznőnek voltak a későbbiekben olyan mellényúlásai, mint a Jupiter felemelkedése című sci-fi és a Rossz anyák, most itt volt a lehetőség arra, hogy a 39 éves sztár újfent megmutassa a komolyabbik arcát.

Jelentjük, A szerencse lányával sikerült is ez Mila Kunisnak, aki nélkül egy sokkal kevésbé élvezhető filmet ajánlanánk most. A Netflix produkciója elég csapongóan lett ugyanakkor megírva, a forgatókönyve egy igazi katyvasz, ám a letaglózónak szánt, párbeszédes jelenetek pont amiatt működnek annyira benne, mert Kunis nem hagyta, hogy a streamingszolgáltató közepes thrillereinek mocsarába süllyedjen A szerencse lánya.

A főszereplőnek sikerült úgy eljátszania a szexrovatot vezető és a múltjával rettenetesen küszködő Anit, hogy bár körülötte minden álomszerűen hat, ő igenis egy valós személyiségnek érződik. Igazi szürke karakternek, akiről nehéz megmondani, hogy jó-e vagy rossz. Ő sem tudja ezt valójában eldönteni, hiszen, mint kiderül, az egész, tökéletesnek szánt élete egy hatalmas színlelés.

Bár A szerencse lánya érezhetően igyekezett felérni a modern thrillerek csimborasszójához, a Holtodiglanhoz, a nagy csavar hiányzik. Üt, de közel sem akkorát, mint a 2014-ben a kritikusok által szétajnározott dráma. És annak ellenére, hogy mindent megtesz, a hátán cipeli az egész istenverte cirkuszt, Mila Kunis sem képes felérni ahhoz az őrülethez, amit Rosamund Pike prezentált nekünk anno.

Holtodiglan-másolatként kezelve fércmunka. Egy átlagos Netflix-thrillerhez képest mestermű. Szóval elég nehéz belőni A szerencse lányát, amelyet ha legalább akkora lelkesedéssel csinál a stáb, mint amekkorával Kunis játszik benne, simán lehetett volna egy sokkal jobb film. Vannak benne azért megrázó, váratlan húzások, amelyekért hálásak is vagyunk a készítőknek, és nem érezzük kidobott időnek A szerencse lányát. Azt azonban bevalljuk, hogy hiába a viszonylag jó pontszám, amit most kiszórunk erre a filmre, az agyunkban végig az motoszkált, hogy művészeti alkotás helyett A szerencse lánya is inkább csak egy tucattermék lett. De legalább a jobb fajtából.

6,5/10

A szerencse lánya szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.