Mozifilm idén még nem idegesített fel minket annyira, mint a Black Adam

2013-ban, amikor a DC a Henry Cavill neve által fémjelzett Az acélembert bemutatta, sokan reménykedtek benne, hogy a Marvel legnagyobb versenytársa képes lesz egy hasonló, összefüggő szuperhősös filmuniverzumot összerakni. A dolog nem a beválogatott színészeken csúszott el, Cavill iszonyúan megnyerő Superman lett, de a Gal Gadot-féle Wonder Woman, Ben Affleck Batmanje és az Ezra Miller által hozott Flash is remek castingnak bizonyult. Már ha elvonatkoztatunk utóbbi színész ámokfutásától, amit mostanában művelt. Sőt, Jason Momoa még azt a bravúrt is összehozta, hogy a halakkal dumáló Aquamant, a DC valaha létezett legbénább szuperhősét menővé tette.

A DC filmes univerzuma nem Az acélemberen bukott el, az még egy korrekt bevezető volt. Inkább a folytatásokon, a Batman Superman ellen és a 2017-es Az Igazság Ligája ezer sebből véreztek. Sőt mi több, a rajongók által kihisztizett Snyder-cut sem javított sokat az összképen. Mostanra kénytelenek lettünk beletörődni, hogy a DC-nek nem megy ez az egész, néha van egy-két olyan szórakoztatóbb fellángolásuk, mint a Shazam és a Wonder Woman 1984, de nekik igazából az éjsötét, különálló, nagybetűs és díjakra esélyes filmdrámákat kellene erőltetniük. Ez utóbbiak közé soroljuk a Robert Pattinson főszereplésével készített Batmant és a teljesen különálló, már-már pszichothrillernek beillő Joker-filmet.

A Black Adamet azért vártuk nagyon, mert Dwayne Johnsonnak egy közel 10 évre visszanyúló szerelemprojektje és szíve nagy vágya volt ez a film, ráadásul százszor lenyilatkozta az elmúlt hónapokban, hogy a DC univerzumában most aztán minden megváltozik, felborulnak az erőegyensúlyok. Ordas nagy kamunak bizonyult utóbbi kijelentés, az október 21-e óta a mozikban látható szuperhősös produkció néhány jó elemtől eltekintve nagy csalódás lett.

A film Krisztus előtt 2600-ban kezd, egy kitalált, Egyiptomra emlékeztető országban, Kándakban, ahol a zsarnok király rabszolgasorba taszítja népét, csak azért, hogy az eternium nevű, különleges kőzetből minél többet ki tudjon bányásztatni. A célja egy korona létrehozása, amellyel brutálisan nagy hatalomra tehet szert. Igen ám, de egy álmodozó fiatal fellép az elnyomás ellen, némi varázslatnak köszönhetően Kándak bajnokává válik, és elpusztítja az uralkodót. Hozzátesszük gyorsan, hogy a mutatványba ő is látszólag belehal.

Több ezer évvel később, napjainkban Adrianna (Sarah Shahi), a kalandornő csapatával és fiával, Amonnal (Bodhi Sabongui) együtt azt a bizonyos koronát keresi. Kándakban sok minden változott azóta, de egyvalami nem: még mindig zsarnokok, ezúttal egy Intergang nevű zsoldos hadsereg tagjai szorongatják a nép tökeit. A katonák és az ereklye fosztogatói között kialakult balhéban esik meg, hogy Adrianna felébreszti Adamet (Dwayne Johnson), rászabadítva a világra valami teljesen új lényt, aki ránézésre hiába emlékeztet szuperhősre, láthatóan egy cseppnyi jóság nincsen benne.

Unalmasan hangzik a bevezető? Nem véletlenül, mert az is. Főleg, hogy az első perceket a készítők még némi irritáló és teljesen felesleges narrációval is megtoldották, amelyet egy olyan, örök optimista és csupa szívnek szánt karakter, Adrianna gördeszkás kisfia, Amon tálal nekünk, akiből a készítőknek sokkal lejjebb kellett volna faragniuk. A srác konkrétan az agyunkra ment a 120. perc végére.

Dwayne Johnsont, vagy ahogy idehaza sokan emlegetik, a Sziklát nem érheti viszont hasonló kritika. A Black Adam filmnek elég pocsék, de amikor szórakoztató, akkor a címszereplőnek köszönhetően az. A pankrátorból lett színésznek eddig főképp olyan filmjei voltak, gondoljunk itt a Jumanjira vagy a Hobbs & Shaw-ra, amelyekben Johnson hülyéskedéssel próbálta eladni magát. Na, a Black Adamből ez kimaradt szerencsére, egy teljesen komolyra szabott szuperhősös sztoriról van szó, amelynek főszereplője tulajdonképpen nem is a világot akarja megmenteni. Csak egy fickó egy másik időből, akinek nagy hatalom nyomja a vállait.

Van itt humorizálás, kettő meglepő fordulat, de ezeken felül a Justice Societynek „köszönhetően” teljesen lapos csapatépítéssel untatnak minket jórészt az írók. Bár a szuperhősökből álló formációnak erős eleme a Pierce Brosnan által hozott Dr. Fate, a többiek baromi kellemetlenek, a vezetőnek szánt Hawkman (Aldis Hodge) kedvelhetetlen figura, míg az újoncok, akikhez nekünk, nézőknek kapcsolódnunk kéne, vagyis Atom Smasher (Noah Centineo) és Cyclone (Quintessa Swindell) mindössze gyatrán megírt Humor Heroldok.

A film amúgy három szakaszra bontható:

1.  Felébred Black Adam, aki nagyon gonosz, és szétzúz mindenkit, akit csak meglát.
2.  A Justice Society összeáll, és megpróbálja Kándak bajnokát megállítani.
3.  Black Adam és a Justice Society egy új, közös ellenség ellen kénytelenek összefogni.

Kiszámítható az egész, az előzetesekhez képest – az utolsó, főcím alatti jelenettől eltekintve – semmi újat nem tud mutatni a Black Adam. Vérzik a szívünk, mert valahol ennek az egész katyvasznak a mélyén elrejtettek egy jó filmet. Csak túl sok sallangot hagytak rajta. A poénokon néha mosolyogtunk, Dwayne Johnson is üdítő ebben az antihős(?)szerepben, ám a gagyi különleges effektek és a 2000-es évek elejét idéző történetmesélés már önmagukban lehúzzák a végeredményt. Nem beszélve a rengeteg időlassításról és kitartott, pózolós jelenetről, melyektől még Zack Snyder feje is megfájdulhatott, ha látta ezt a filmet.

Nem csak onnan lehet észrevenni, hogy a Black Adam a DC istállójába tartozik, nem a Marvelébe, hogy a főszereplő azért sűrűn gyilkolászik, tép le karokat, meg ilyenek. Hanem abból is, hogy a végén ad hoc jelleggel bedobnak egy pokoli CGI-szörnyeteget, akit két perc alatt lerendeznek, és viszlát. Ez utóbbi húzást elfelejthetné már a DC, mert a Batman Superman ellenben és a Wonder Womanben is borzasztóan hatott.

Sajnos Black Adamről a végére se sikerült eldönteniük a készítőknek, hogy antihősről vagy főgonoszról van-e szó a személyében. Ennyit a karakterfejlődésről, köszönjük, DC. Mindazonáltal azoknak, akik utálják a Sziklát, ezt a filmet érdemes megnézniük, mert végre a színész valami újat mutat. Igaz, a Black Adam mint film képtelen erre, nem újítja meg a DC univerzumát. Hogyan is tenné, hiszen egy, a közepesnél csak egy hajszállal jobb szuperhősös popcornfilmről van szó.

5,1/10

A Black Adam jelenleg is látható a mozikban.