Kitépi a lelkedet Vilmányi Benett legújabb filmje

Rég érkezett a magyar mozikba annyira őszinte produkció, mint a Larry. Bernáth Szilárd első nagyjátékfilmje brutálisan mutatja be a magyar valóságot, a traumát és a zene erejét.

A Larry egy 21 éves juhászfiú, Ádám (Vilmányi Benett életét mutatja be, aki szorongással és dadogással küzd. Egykor erőszakos édesapjával (Thuróczy Szabolcs) él együtt, de nem találja a helyét egészen addig, amíg rá nem jön, hogy a rapzenével, Larry néven kiírhatja magából a frusztrációit. Durva és explicit szövegei a helyi fiataloknak is bejön, akik segítenek a fiúnak felvenni a dalt. A sikert egy országos tehetségkutató hozhatja meg, de ehhez Ádámnak mindent fel kell áldoznia.

Mikor véget ért a film, csak egy szó jutott eszembe: súlyos. Így lehetne talán legjobban leírni az alkotást, hiszen olyan problémákat mutat be, amik sokak számára mindennaposak. Érződik, hogy komolyan, szakemberekkel foglalkoztak a bántalmazó szülő pszichológiai lenyomatával a bántott fiatalban. Thuróczy Szabolcs remekül hozza a gyógyuló alkoholista, vallásos, kontrolmániás apát, aki bár fizikailag már nem abuzálja gyerekét, szavakkal és manipulációval még mindig bántalmazza fiát. A produkció nem fél kiemelni azt, hogy a trauma gyakran átfordulhat önbántalmazásba és önpusztításba.

A magyar valóság és a zene ereje

A film szintén nyersen mutatja be a borsodi fiatalok életét, akik gyakran szükségből kerülnek visszafordíthatatlan helyzetekbe. A fiúk, bár kissé furcsának tartják, egyből befogadják a csapatba Ádámot, és a helyi rapper, CsalaDo a szárnyai alá veszi a fiút. A produkció rendkívül őszintén mutatja be a magyarországi szegénységet, de nem érezzük azt, hogy a hatás miatt kihasználja ezeknek az embereknek a történetét.

Szakmai segítséggel tökéletesen természetesre fejlesztette a dadogást, és úgy játssza a szociális szorongásos rohamokat, hogy az könnyen ráragad a hasonló problémákkal küzdő nézőkre. Benett zeneisége nagyon jól passzol a filmbeli karakteréhez, Larry dalának szövegében is közreműködött.

Zeneileg zseniális a produkció. Mind a felcsendülő dalok, mind a filmzene tökéletesen passzol a jelenetekhez, Sperling Andor kiváló munkát végzett. Larry dala valószínűleg még napokig benne lesz a fülemben, hiszen nemcsak szövegileg, de zeneileg is remek az alkotás. A zene összekötő és segítő ereje jól megjelenik a filmben, mégsem próbálja meg egyszerűnek bemutatni a sikerhez vezető utat. Zenészként kifejezetten át tudtam élni Larry nehézségét a közönség előtti fellépéssel.

Ki kell emelni Hartung Dávid operatőr és Szabó Tamás vágó munkáját, hiszen a film gyönyörű, mégis egyszerű és valóságos látványt kapott. A dialógusok remekek, a forgatókönyvet Nagy V. Gergő és Bernáth Szilárd írta. Bernáth Szilárd rendezői munkája pedig egyszerűen kifogásolhatatlan. Nem véletlen, hogy az alkotás a Cottobusi Filmfesztiválon az ifjúsági kategória legjobb filmje és a fesztivál legjobb első filmje díjat is elnyerte. A Larry bekerült a tallinni filmfesztivál (PÖFF) programjába is.

A produkció megnézése után sok minden kavargott bennem, hiszen kendőzetlenül bemutatja a „pestieknek”, hogy mennyire más az élet a vidék egyes részein. Viszont talán az a gondolat maradt meg legjobban, hogy vajon mennyi tehetség lehet itt, Magyarországon, akikről azért nem tudunk, mert nem tehetik meg, hogy közönség elé kerüljenek, vagy nem tudnak kitörni az anyagi biztonságot hozó életükből.

A Larry december elsejétől látható a magyar mozikban.