Befutott a Netflixre az elmúlt évek legszórakoztatóbb magyar filmje

A magyar filmipar az elmúlt pár évben elkezdett látványosan magára találni, a drámák közül olyan nagyszerű néznivalók futottak be, mint a Kilakoltatás, A legjobb dolgokon bőgni kell vagy éppen Az unoka. A vígjátékok – és főképp a romantikus komédiák – terén azonban még mindig nem a legacélosabb a kínálat, a legtöbb ebbe a műfajba sorolható magyar film enyhén kínos, szekunder szégyenérzetet kiváltó katyvasz. A humoros vonalon az Üvegtigris óta valamiért a tapló, bántóan bugyuta stílus uralkodik.

Pontosan ezért szolgál reménysugárként a 2021 novemberében a mozikban bemutatott Nagykarácsony, amely végre hosszú várakozás után december 2-án a Netflixen is nézhetővé vált. Épp időszerű, mert lassan mindenki ünnepi hangulatba kerül, felkerülnek a fények az utcákon, a lelkesebbek már most díszítik a fát, az adventi gyertyák gyújtogatásához meg pont egy ilyen film dukál aláfestésnek.

A Nagykarácsony középpontjában egy Arnold (Ötvös András) nevű tűzoltó áll, akivel élete talán legrosszabb napján találkozunk: a barátnője, Zsófi (Rujder Vivien) kezét kérné éppen meg, daruval a leányzó ablakához emelkedve, ám a hölgyeményt rajtakapja egy híres filmsztárral (Szabó Kimmel Tamás) enyelegni, és hősünk meglepetésében lezuhan a mélybe. Arnold ezt követően képtelen lesz arra, hogy nagy magasságokba menjen, így főnöke (Csuja Imre) a karácsonyi vásárba osztja be, hogy ott segédkezzen. Romantikus filmről van szó, így nem kell sokat várni, hogy egy újabb lehetséges szerelem bekopogtasson Arnold ablakán, mégpedig Eszter (Zsigmond Emőke), a tanítónő személyében, aki diákjaival a betlehemezésre próbál a vásáron.

Egyszerűen nem lehet kiküszöbölni, magyar filmekkel kapcsolatban annyi negatív élmény ért már minket, hogy a Nagykarácsony elé is előítéletekkel ülünk le. Arra számítunk, hogy kicsit sárga lesz, kicsit savanyú, de legalább a miénk. Tiszeker Dániel rendezése azonban pont azért működőképes, és talán a legkönnyedebb, legszórakoztatóbb magyar film, amely valaha készült, mert nem veszi komolyan magát.

A két főszereplő, Zsigmond Emőke és Ötvös András között remek a kémia, ami akkor válik a legnyilvánvalóbbá, amikor Arnold, a tűzoltó exbarátnője ismét feltűnik a színen, de addigra annyira drukkolunk az új, ismerkedő párosnak, hogy legszívesebben mi hessegetnénk el Zsófit a színről. Pedig Rujder Vivient is szeretjük amúgy. Arról, hogy a Nagykarácsony nem lett egy túlfújt lufi, az erős mellékszereplői gárda is gondoskodik. Szabó Kimmel Tamás zseniálisan antipatikus a filmben, már-már önmagát parodizálja remekül, de Scherer Péter Palija, Pokorny Lia Lillája is emlékezetesek. Külön-külön is, együtt meg pláne. Hernádi Judit pedig Hernádi Judit, ő mindig lopja a show-t, bárhol felbukkan.

Legyen bármilyen imádni való, ennek a filmnek is megvannak azért a maga hibái: akadnak túlírt, unalmas és egyértelműen tölteléknek szánt, a játékidőt két óra környékére feldagasztó párbeszédek, és egy-kettővel az éneklős, egymás vállára borulós zenei betétek számát is visszavehették volna az alkotók. Abból a szempontból viszont elégedettek lehetünk, hogy kínos jelenetek közül csak egyet számoltunk, igen... a Bagossy Brothers Company-féle, anno minden rádióadóból szóló Olyan Ő-vel aláfestett, táncikálós bohóckodásra gondolunk.

A végkimenetelt gyerekjáték kiszámolni, ám a forgatókönyv nem sablonos. Látszik, hogy amellett, hogy a színészek beleadtak apait-anyait, Tiszekerék egyáltalán nem arra hajtottak, hogy egy tipikus amerikai karácsonyi film szolgai másolatát rakják össze. A Nagykarácsony szellemében és hangulatában megidézi a nagy nyugati klasszikusokat, ugyanakkor lelke és saját identitása van, jókat röhögünk rajta, vagy elérzékenyülünk. Többet talán nem is érdemes elvárni egy ilyen filmtől. Igazából büszkék lehetünk rá, hogy az első magyar karácsonyi film ennyire korrekt minőséget képvisel.

8/10

A Nagykarácsony már elérhető a Netflixen.