Ekkora marhaságot rég nem láttunk a moziban

Amikor pár hete először elcsíptük a Vérapó (Violent Night) című új karácsonyi akciókomédia előzetesét, nem hittünk a szemünknek és meg voltunk róla győződve, hogy ez lesz az év legrosszabb filmje. Abból biztosan nem sülhet ki semmi jó, ha Hollywood megerőszakolja a Mikulás-mítoszt, és a nagyszakállúból egy kalapáccsal hadonászó, erőszakos idiótát csinálnak. Egyértelműnek tűnt az is, hogy hiába szerezték meg a Stranger Thingsből a marcona seriffet alakító David Harbourt a főszerepre, ezt maximum streamingen lett volna érdemes kiadni, és a rendezői székben ülő, korábban a Náci zombik 1-2-t és a Boszorkányvadászokat jegyző Tommy Wirkola neve sem csengett valami bizalomgerjesztően. Túl sok trasht láttunk már ahhoz, hogy egy meglepő ötlettel átverjenek minket.

A Vérapó óriási meglepetés, az év legőrültebb mozifilmje, ami a maga nemében az első percétől az utolsóig élvezhető. A történet ott kezd, hogy a Télapó (David Harbour) nincs éppen élete legjobb formájában, az ajándékok kiosztása közben szünetet tart egy kocsmában, ahol jól felönt a garatra, hogy aztán rénszarvasaival továbbálljon, és néha elokádva magát, de végezze a munkáját. Balszerencséjére a nagyszakállú egy olyan házba is betér, ahol pár gonosztevő egy gazdag családot éppen túszul ejt, és Scrooge (John Leguizamo) fedőnévre hallgató vezetőjük – aki amúgy a Charles Dickens-klasszikus főszereplőjéhez hasonlóan nagyon gyűlöli az ünnepeket – a pincében lévő széf tartalmát próbálja megkaparintani magának karácsonyra.

Az áldozatul esett Lightstone-família teli van tenyérbemászó figurákkal, akiket egy kanál vízben simán meg lehetne fojtani: a családfő a nagymama, a mindig hárpiaként viselkedő Gertrude Lightstone (Beverly D'Angelo), akinek minden kívánságát lesi alkoholista lánya, Alva (Edi Patterson), és annak feltörekvő mozisztár pasija, Morgan Steele (Cam Gigandet). Rajtuk kívül említést érdemel még a bagázsból Jason (Alex Hassell), akinek éppen széthullik a házassága, ám lányával, Trudyval (Leah Brady), és nejével, Lindával (Alexis Louder) csak eljöttek a közös vacsorára. Mert hát, a család az család – ahogy a Halálos iramban bölcsei szokták mondani.

David Harbour karaktere az a fajta Télapó, aki alapjáraton a sztratoszféra magasságából tenne az egész elrablósdira. Az akciózás, és túszmentés, amelynek alaposságát és jól kiszámítottságát egyébként a Die Hard főhőse, John McClane is megirigyelné, csakis azért indul be, mert Trudy egy walkie-talkie-n keresztül a nagyszakállú segítségét kéri.

Nem egy tipikus karácsonyi filmről van itt szó, kérem szépen... a koponyatörések, a karácsonyfadíszekkel való szemkinyomások és az elmaradhatatlan halálsikolyok ellenére mégis ünnepi hangulatba kerülünk a végére. Az egésznek „Hopper-seriff”, vagyis Harbour az oka, aki a közelmúltban a Hellboy-filmmel csúnyán mellétrafált, itt viszont sikerült belenyúlnia a tutiba.

Az eleinte ellenszenves Mikulásból úgy hozza ki a színész a megtört, tragikus múlttal rendelkező, nagybetűs férfi sztoriját, hogy a végére nem is tűnik furcsának, hogy a mindenhol máshol kedves öregembernek ábrázolt figura itt egy Kobaktörőnek elnevezett, hatalmas kalapáccsal, Thor módjára üt agyon rosszfiúkat és rosszlányokat.

„Yippee Ki-Yay, motherf*cker!”

A Vérapó tiszteleg a karácsonyi filmek nagyjai előtt, ahogy fentebb utaltunk rá, a Die Hard-párhuzam magától értetődő, David Harbour Mikulása itt úgy rambózik, bujkál és szolgáltat igazságot, mint abban a filmsorozatban Bruce Willis tette. Emellett a Reszkessetek, betörők! szellemét is megidézi Tommy Wirkola rendezése, a kislány, Trudy egy ponton elkezd csapdákat gyártani, és a túszejtőket azokkal kicsinálni. Amikor azt mondjuk, hogy kicsinálja őket, akkor a lehető legdurvább módszerekre érdemes gondolni, a Vérapóra nem véletlenül tűzték rá a 18+-os karikát, erőszakból, káromkodásból és kiloccsanó agyvelőkből nincsen hiány benne.

Ennek ellenére instant karácsonyi klasszikus a Vérapó, amit akárhányszor újra lehet nézni, és meg vagyunk győződve róla, hogy még harmadjára is szórakoztató tud maradni. A Télapó tragikus eredetsztorija nagyszerű ötlet, David Harbour kihozza a maximumot a karakterből, és azt tudjuk mondani, hogy a Tapló Télapó óta nem láttuk a karakternek ennyire szórakoztató iterációját. A karácsonyi zenék átiratai hasonlóan viccesek, mint az eldurrogtatott egysorosok,

Zs kategória helyett, amire számítottunk, kaptunk egy kiváló B-filmet, amelyben még az akció is ötletes, és bár folyik a vér, mégsem érezzük öncélúnak ezt a fajta tálalást. Hollywood rá van pörögve az antihősökre, és bizony megdöbbentő, hogy pont a Mikulásból csinálták meg az elmúlt évek legkedvelhetőbb szemétládáját, aki bár gonosz módszereket is használ, a szíve a helyén van. Ugyanez a Vérapóról mint filmről is elmondható.

9/10

A Vérapó december 1-jén debütált idehaza, jelenleg is látható a magyar mozikban.