- Kultúr
- Cinematrix
- netflix
- tévé
- sorozat
- fantasy
- spinoff
- vaják
- irodalom
- adaptáció
- első évad
- kritika
- streaming
- tv
- ajánló
A Netflix új sorozata merénylet az emberiség ellen
További Cinematrix cikkek
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
- „A csók egy baromság” – Ridley Scott cáfolta Denzel Washington állításait
- Jönnek az ünnepek, kötelező jól érezni magad
Az egyik legizgalmasabb decemberi premiernek ígérkezett a Vaják: A vér eredete című új miniszéria a Netflixen, amelyet legfőképp azok vártak tűkön ülve, akik imádják a Ríviai Geralt (Henry Cavill) főszereplésével készített anyasorozatot, de a többiek is reménykedhettek benne, hogy egy korrekt, nézhető fantasy kerekedik ki ebből az előzménysztoriból. Papíron megvolt a december 25-én bemutatott produkcióban a potenciál: az események 1200 évvel a Vaják előtt veszik kezdetüket, amikor a Kontinenst a fenséges tündék népe uralja, szörnyeknek és mutáns szönyvadászoknak pedig még hírük-hamvuk sincs.
A sorozattal a készítők terve láthatóan az volt, hogy tovább mélyítsék az Andrzej Sapkowski lengyel író által megálmodott világ mitológiáját, elbeszélve a Szférák együttállásához vezető eseményeket, megtoldva az egészet az első Vaják születésével.
A léc nem volt túl magasan, de így is sikerült az alkotóknak leverniük…
Annak, hogy a Vaják: A vér eredete nem lett túl acélos sorozat, a legfőbb oka a játékidőben kereshető. Eredetileg egy 6 részes spinoff lett volna ez, de aztán visszavették 4 epizódra az évadot, ami a valóságban inkább három és fél, tekintve, hogy a finálé mindössze 36 perces. Ennyi szimplán nem elég arra, hogy felfessék elénk a vadonatúj szereplőgárdát, a viszonyaikat, majd egy csapatba összerántva őket előadjanak velük egy bármi újat mondó, „lázadunk az elnyomó Birodalom ellen” alapra felhúzott mesét – amit egyébként az első Star Wars óta unalomig ismételgettek a tudományos fantasyk az elmúlt 40-50 évben.
A Netflix szériája egy elsietett katyvasz, vázlatos fércmű, amelyben az a legidegesítőbb, hogy rendkívül kompetens színészeket herdált el Declan de Barra és Lauren S. Hissrich párosa. Főhősökből nem egy, hanem rögtön kettő is akad a Vaják: A vér eredetében, akik közül Éile (Sophia Brown) egy megviselt vándorénekes, míg Fjall (Laurence O'Fuarain) egy faragatlan harcos, akit azért száműztek, mert összefeküdt egy szépséges hercegnővel. Ők azok, akik kiegészülnek a visszafogott, de szemtelenül ügyes kardforgató Sciannal (Michelle Yeoh), egy Meldof nevű (Francesca Mills) nagyszájú törpével, aki legszívesebben a kalapácsával beszélget, na és még pár kívülállóval, akik tényleg annyira generikusak, hogy mire végignézzük az évadot, meg is feledkezünk róluk.
A párbeszédeknek jó, ha a fele működőképes a Vaják spinoffjában, sajnos a karakterekről alig tudunk meg valamit, így a köztük lévő diskurzusok időhúzásként hatnak. Ráadásul, amikor szó esik a hőstetteikről, akkor is csak egymás között tárgyalják meg azokat a papíron legendás hősök, ahelyett, hogy a készítők megmutatnák nekünk a múltat a képernyőn. A Vaják: A vér eredete írása tehát elég hanyag, még az idő közben egymásba szerető Éile és Fjall között sem alakul ki semmilyen kémia.
az vitathatatlan, hogy a szerelmét sirató Meldof nagyszerű figura lett, őt szívesen látnánk még viszont, de a többiek rettenetesen középszerűek. Úgy tűnik, a fantasykészítők képtelenek felfogni, hogy a tündék unalmasak. ugyanebbe a hibába esett a Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi is: Galadrielnek egy emlékezetes mondat se hagyta el a száját.
Valami hasonló igaz az új Vaják-sorozat gonoszaira, vagyis unalmasak. Hiába tűnnek sokszínűnek a sunyi, megbízhatatlan varázsló, Balor (Lenny Henry) vezetésével és egy bábuként tologatott uralkodónővel, bizonyos Merywynnel a fedélzeten (Mirren Mack), aki minden erőfeszítése és jó szándéka ellenére zsarnokká válik a népe szemében.
Túlzás lenne, ha azt mondanánk, hogy a Vaják: A vér eredetét kínzás végignézni, de hogy túl sok élvezet sincs benne, az biztos. Ahogy fentebb említettük, a karakterek elnagyoltak, a forgatókönyv ide-oda kapkod és rohan, ráadásul a különleges effektek is bántják az ember szemét. Egy-két dal azért jól cseng a szériában, és Kökörcsin (Joey Batey) felbukkanásának is örülhetünk – igaz, az eredeti sorozat bárdjának cameója is erőltetett, de legalább megpróbálja az előzménysorozat létezését megindokolni és kontextusba helyezni.
Amit vállaltak a készítők, a Vaják: A vér eredetével végső soron meg is valósították: végre tudjuk, mi vezetett a Szférák együttállásához és ahhoz, hogy mindenféle, addig ismeretlen fajok érkeztek a Kontinensre. Az első Vaják megszületésének is tanúi lehettek azok, akik végigszenvedték ezt a négy epizódot, de ez utóbbi történetszálban sem volt túl sok köszönet. Mert a megvalósítás, a felvezetés gyatra lett, a katarzis pedig teljes egészében elmaradt.
Most aztán tényleg aggódhatunk. A Vaják első két évada, bár nem lettek tökéletesek, Henry Cavill nagyszerűen hozta bennük a mutáns szörnyvadász Geraltot, és ez még a harmadik etapban is így marad várhatóan, onnantól kezdve viszont Liam Hemsworth veszi majd át a karaktert. És vajon dicstelen búcsú, rajongói lázadás, alacsony nézettség és kasza lesz a vége? A Netflix, úgy tűnik, nem igazán tudja, mit kezdjen ezzel a franchise-zal. A Vesemirre építő animációs film, A Farkas rémálma egészen jól sikerült, de
a Vaják: A vér eredete egy elsietett, idegesítő kiegészítés lett, amelyre kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy még a legnagyobb rajongóknak sem ajánljuk.
Kompetensebb alkotókkal a Vaják: A vér eredete lehetett volna a varázslós-tündés verziója A hét mesterlövésznek, de ez a golyó gellert kapott, és Lauren S. Hissrichék újfent saját magukat lőtték lábon.
4/10
A Vaják: A vér eredete szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.
(Borítókép: Susie Allnutt / Netflix)
Rovataink a Facebookon