Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- netflix
- tévé
- streaming
- film
- noah baumbach
- szatíra
- társadalom
- kritika
- ajánló
- adam driver
- greta gerwig
- dráma
- disztópia
- feketehumor
Még soha nem láttunk ekkora agymenést a Netflixen
További Cinematrix cikkek
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
- A Rocknak köszönhetjük a világ legpusztítóbb karácsonyi akciófilmjét
- Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
- Szívbe markoló animációs film érkezik a mozikba
A Fehér zaj (White Noise), amelyet a Netflix még az óévben, december 30-án mutatott be, úgy indít, mint egy átlagos családi film: a főszereplője az Adam Driver által játszott Jack Gladney, egy visszahúzódó professzor a helyi egyetemen, a felesége, Babette (Greta Gerwig) is tipikus, jólelkű kertvárosi asszonykának tűnik, gyerekeik pedig igazi okostojás rosszcsontok.
Tiszta sor, hogy egy diszfunkcionális famíliáról van szó, láttunk már ilyet ezerszer, nem? Hát, nem.
Azok a nézők, akik nem jártak utána, hanem a műfaji besorolásra csak egy pillantást vetve vágtak neki a Fehér zajnak, jó nagy pofont kaptak ettől a filmtől. Merthogy ez inkább egy társadalomkritika, egy néha megmosolyogtató szatíra, ami sűrűn abszurdizmusba hajlik – szóval kicsit se bánik kesztyűs kézzel a szélesebb közönséggel. A Fehér zaj ráérősen nézi a saját köldökét, filozofálgat a modern emberekről, és láthatóan a direktor, az egyedi stílusáról ismert Noah Baumbach (A fantasztikus Róka úr, Frances Ha, Házassági történet) magasról tesz rá, hogy hányan nyúlnak a távirányítóhoz még jóval a vége előtt, és kapcsolnak át inkább valami könnyebben fogyaszthatóra. Nem szégyen, utóbbiból is van bőven a Netflixen.
A történet középpontjában tehát a már felemlegetett Gladney család tagjai állnak, akik csak első ránézésre tűnnek viszonylag normálisnak. Kisvártatva kiderül, hogy apuka egészen morbid tárgyat, a haladó nácizmust oktatja az egyetemen, és a Hitler-tanszék vezetője, anyuka valami titokzatos gyógyszert tömköd magába, a gyerekek meg nem tudják hol a helyük, és már-már pofátlanul beleütik az orrukat a felnőttek dolgába.
Noah Baumbach láthatóan mindent elkövetett azért, hogy az azonos című és külföldön kultikus Don DeLillo-regényt adaptálja, és habár sokan dicsőítik a rendezőt, hogy a lehető legpontosabban ültette képernyőre a könyvet, filmként a Fehér zaj elég döcögősre sikerült.
Amíg Gladney-ék hétköznapjait, egymással való civódását nézzük – abban a kemény 30 percben – az elején, nagyszerűen működik a Netflix új filmje. Hogy a fenébe ne működne, a Házassági történetben hasonlóan megviselt ürgét alakított anno Adam Driver, aki itt is zseniális, a hat év után a színészkedéshez visszatérő Greta Gerwiggel pedig nagyon természetesen hozzák a szerelmespárt. Le a kalappal előttük, de tényleg. Még akkor sincs túl nagy gond, amikor a film vesz egy éles kanyart, és
egy természeti katasztrófa rúgja fel a család életét, akiknek menekülniük kell, karanténba kerülnek, és ízelítőt kapnak egy kisebb léptékű világvégéből.
Ezek a részek főképp azért ütnek a filmben, mert valami hasonlón mentünk át a valóságban is, amikor a Covid–19 miatti bizonytalanság beütött. Ahogyan Jack és családja, úgy mi sem akartunk meghalni, maszkokkal, elővigyázattal kapaszkodott mindenki a szerény kis életébe.
A Fehér zaj sokáig szépen tartja magát, a nagy összezuhanás úgy a 90. perc környékén jön el, amikor a főszereplők életét veszélyeztető, halálos füstfelhő már a múlté, és megint egy vargabetűt ír le a film. Ezzel viszont már zsákutcában találja magát a készítő, egyszerűen nem tudja rendesen kifejteni a feleség titkát, akiről kiderül, hogy mégis milyen pirulákat dugdos a családja elől... és a végeredmény az, hogy ásítozva kelünk fel a tévé elől, azt kérdezve magunktól, hogy ugyan minek kellett a végére így túlfeszíteni a húrt?
A Netflix filmje egyáltalán nem vígjáték, hülyeség lenne az ellenkezőjét állítani, egyetlen jelenettől eltekintve, amikor a család a kocsijával belehajt egy folyóba, és ott szenvednek, nem nagyon lehet röhögni a látottakon. A Fehér zaj komoly dolgokkal foglalkozik, mint a halál és a haláltól való félelem, arról beszél, hogy a hétköznapi emberekre mekkora terhet ró a média, az állandó hírözön, a fogyasztási kényszer, a reklámok... A katarzis mégis elmarad.
Megoldást ugyanis nem kínál a Fehér zaj, amely inkább egy érdekes gondolatkísérlet, mintsem film. Egy elvont filozófiaóra, audiovizuális körítéssel. Noah Baumbach alkotása ráadásul sajnos okosabbnak hiszi magát, mint amilyen, így végső soron csalódást okoz azoknak is, akik az efféle abszurd drámákat szeretik.
Szó se róla, a Fehér zajnak megvannak a maga erősségei, a színészgárda remek, amit lehet, Adam Driverék kihoznak a karakterekből, néha a fényképezés és az atmoszféra is igen erős, ugyanakkor a túl sok műfaji váltás és a kohézió hiánya rányomja a bélyegét a Netflix újdonságára.
Tízből kilenc ember ezt a filmet biztos, hogy nem fogja élvezni, de ha elgondolkodós hangulatában ér valakit a Fehér zaj, annak van rá esélye, hogy maradandó élmény éri. A gyenge utolsó harmad ellenére is, amin a lezáró, táncikálós jelenetsor is csak leheletnyit javít.
6/10
A Fehér zaj szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.
Rovataink a Facebookon