„Rengeteget meztelenkednek benne, de a szüleim így is imádják az új sorozatomat” – interjú Kumail Nanjianival

A 44 éves pakisztáni-amerikai színész, Kumail Nanjiani sikeres karriert épített fel abból, hogy igazi kocka, és a humora is nagyon rendben van. Bár fiatal felnőttként tette át a főhadiszállását az Egyesült Államokba, ott stand-uposként a ranglétrát megjárva egész gyorsan nevet szerzett magának Hollywoodban is. Olyannyira, hogy 2018-ban a Time-magazin a világ száz legbefolyásosabb embere közé is beválasztotta Nanjianit, aki a feleségével, Emily V. Gordonnal együtt jegyzett Rögtönzött szerelem című filmmel Oscar-jelölésnek örülhetett. Nemcsak erről, hanem első sorozatos sikeréről, a Szilícium-völgyről, valamint az Örökkévalók című Marvel szuperhősös filmben és az Obi-Wan Kenobi című Star Wars-sorozatban szerzett tapasztalatairól is kérdeztük a színészt exkluzív interjúnkban, melyet a Disney szervezésének köszönhetően, Zoomon keresztül készítettünk vele.

A beszélgetés apropója, hogy Kumail Nanjianinak új sorozata érkezett pár napja, január 11-én a Disney+-ra, az Isten hozott a Chippendalesben című miniszériával kapcsolatban pedig arról is kifaggattuk a sztárt, hogy a szülei mit szólnak hozzá, hogy olyan produkcióban látható, amelyben csak úgy hemzsegnek az alulöltözött sztriptíz-táncosok.

Pakisztánban nőtt fel, és 18 évesen költözött az Egyesült Államokba. Mennyire volt ijesztő a váltás?

Nagyon! Kultúrsokkot kaptam. Korábban egyetlen alkalommal jártam csak Amerikában, néhány hétre mentem látogatóba, de ott lakni nyilván más. Az első két hét nagyon kemény volt, eltartott egy ideig, mire hozzászoktam, hogyan mennek itt a dolgok.

A Szilícium-völgy című HBO-sorozat hozott önnek nagyobb ismertséget, mely egy start-up cég indulását és feltörését mutatta be. Hogyan emlékszik rá vissza?

Imádtam azon a sorozaton dolgozni. Együtt forgathattam Mike Judge-dzsal, akire mindig is hősként tekintettem, hiszen rengeteg mindent lerakott az asztalra a komédia műfaján belül, és a szereplőgárda is nagyszerűen működött együtt. Emlékeim szerint 2012-ben vagy 2013-ban kezdtük a Szílicum-völgyet forgatni, amely megelőzte a korát, hiszen akkoriban az emberek még nem ismerték azokat a vállalkozókat, akik a nagy tech-cégek mögött állnak. Egyáltalán, a többség azt se tudta, mi az a Szilícium-völgy. Egyik pillanatról a másikra robbantak be a köztudatba az olyan arcok, mint Elon Musk, és váltak celebekké, akiket imádott a tömeg. Mi, akik a sorozatban dolgoztunk, ugyancsak észleltük a hozzáállásbeli változást. Nyilván semmi köze nem volt ehhez az HBO-s Szilícium-völgynek, de érdekes volt látni, hogy hat év alatt mekkorát fordult a világ.

A legtöbb szerepében azóta vicces fickókat játszik. Volt már olyan, hogy úgy érezte, belefáradt ebbe?

Nem, soha. Imádok vicces alakokat játszani, soha nem unom meg a poénkodást. Mindig is természetes volt számomra, hogy a legtöbb helyzetben a humort kerestem. Ilyen az életfilozófiám, és mostanra azt mondhatom, hogy ezzel azonosítanak. Izgalmasnak találom ezt a szakmát, és nem tudnám elképzelni magamat nélküle.

Mennyire volt nehéz betörnie az amerikai szórakoztatóiparba?

Stand-uposként kezdtem, és azt kell mondjam, kezdő humoristaként nehéz dolga van az embernek, mert az elején óhatatlanul pocsék előadásokat ad, a lehető legkeményebb közönségnek, élőben. Bárokban léptem fel akkoriban, nagyon sűrűn olyan emberek előtt, akik részegek voltak, üvöltöztek, legszívesebben elzavartak volna onnan, mert nem voltak kíváncsiak egy ürgére, aki egy mikrofonnal a kezében szövegel.

Persze ez megváltozik, amikor ismertebb lesz az ember, több lesz az önbizalma, na meg persze a tapasztalata, és az emberek is úgy jönnek el a show-ra, hogy azért fizetnek, hogy lássanak. Szóval onnantól sokkal könnyebb a humoristák élete.

Az Isten hozott a Chippendalesben című Disney+-sorozatban talán a karrierjében először egy tragikus hőst játszik. Ismerte a sorozat előtt Somen „Steve” Banerjee élettörténetét?

Nem hallottam róla korábban. Az Isten hozott a Chippendalesben tényleg nagy váltás volt számomra, mindenhol máshol a humor lételeme volt a karaktereimnek. Ez a fickó viszont egyáltalán nem vicces, sőt… azt mondanám, hogy érzéketlen a humorra, mindenfajta sármnak a híján van, folyton dühös, nem könnyű személyiség. Minden emberi tulajdonságnak, amelyekre korábban támaszkodhattam a szerepeimben, Steve egyszerűen a híján van. Szokatlan feladat volt őt eljátszani, és nekem, színészként nagy megújulási lehetőség.

A témájából adódóan, hiszen a világ első, nőknek szóló vetkőzős bárjáról van szó benne, elég botrányos sorozat az Isten hozott a Chippendalesben. Ön szerint befogadható egy szélesebb közönségnek is?

Nehéz megmondani, pontosan belőni a célközönségét, de abban biztos vagyok, hogy gyerekek ezt ne nézzék. Mindenki másnak ajánlom, hogy csekkolja le, mert sokrétű sztoriról van szó.

Tudni kell, hogy nem minden nyeri el a tetszésüket, amiben szerepelek, egyáltalán nem elfogultak a munkámmal kapcsolatban… sőt néha én szoktam kérlelni őket, hogy inkább füllentsenek, és ne mondják el a valódi véleményüket. Abban a szellemben csináltuk az Isten hozott a Chippendalesbent, hogy a lehető legminőségibb legyen, és reménykedünk benne, hogy minél többen rátalálnak.

Elég erősen jelen van a sorozatban a maffia, a bűnözés is. Steve a tradicionális értelemben vett gengszter?

Steve egy sokoldalú ürge, hiszen indiai bevándorló, aki a legalján kezdi, de a sorozatban feljebb küzdi magát és gengszterré válik, ugyanakkor kocka (nerd) marad egyszersmind. A gengszterfilmek sajátja, hogy mindig hatalmi harcokról szólnak, és ugyanez az Isten hozott a Chippendalesben című sorozatban is jelen van. A széria főszereplője viszont nem túl ügyes a rosszfiúskodásban, nem megy neki a tervezés, hogy megússza a bűntényeket, a hazudozásban se jó. Egyszerűen benne találja magát a maffiaéletben, de mivel nem gondolja át a következményeket sem, csúnyán megjárja. A 8 rész alatt számos lehetősége van arra, hogy ne tegyen rossz dolgokat, de nem él velük. Ahelyett, hogy a feleségével hozná rendbe a dolgait, folytatja a harcot a hatalomért. Így csakis saját magát hibáztathatja a sorsáért.

Hogyan készült fel arra, hogy eljátssza ezt a kocka gengsztert a sorozatban?

Hosszas felkészülés előzte meg ezt a szerepemet, egyrészt a feleségemmel, másrészt a színésztanárommal. Általában nyolc szempontból vizsgálom meg a karaktereimet, milyen a moralitásuk, a humorérzékük, hogyan állnak saját magukhoz, a környezetükhöz, mennyire intelligensek és így tovább. Tulajdonképpen a színészkedés már itt elkezdődik, amikor egy üres vázat töltünk meg tartalommal, emberi tulajdonságokkal, hogy aztán kézzel fogható, érző-lélegző figurákat lássanak az emberek a tévében.

Ön saját magát kockának tartja?

Igen, több ilyen jellegű podcast-sorozatom is van, az egyik videójátékokról szól, a másik az X-aktákról. Mindig is kocka voltam, de nem a manapság trendi értelemben, hanem olyan, akit kicsúfoltak a többiek.

Ebből kiindulva az Obi-Wan Kenobi című új Star Wars-sorozatban való szereplése is nagy élmény volt, ugye? Minden kocka ilyesmiről álmodozik titokban.

Csodás volt, tényleg egy álom vált valóra. Sokáig el se hittem. Alig bírtam magammal, amikor Ewan McGregorral először találkoztam, nagyon izgultam, mert mégis egy hatalmas mozisztárról van szó, akiért világéletemben rajongtam. Valójában pedig egy normális, visszafogott, és egyáltalán nem elszállt fickó, ami még kellemesebbé tette az élményt. Aztán elkezdtünk forgatni, elkezdett beszélni, és ott állt előttem hús-vér valójában Obi-Wan Kenobi. Nagyon remélem, hogy lesz még lehetőségem visszatérni a Star Warsba, mert úgy vélem, csak a felszínt kapargattuk.

A Disney-vel az Örökkévalók kapcsán is együttműködött...

Olyan érzés volt az a film, mintha egész életemben erre készültem volna, mert imádom a szuperhősöket, folyton Superman és Batman filmeket néztem, bújtam a képregényeket is. Ráadásul a sci-fi műfaja is közel áll hozzám, az Örökkévalók pedig végső soron szerintem egy szuperhősös sci-fi film. Teli voltam önbizalommal, amikor az Örökkévalókat csináltuk, otthon éreztem magam ebben a szuperhősös közegben, és kikapcsolódásnak is éreztem a filmre való felkészülést, egy pillanatra sem érződött munkaként. Az Örökkévalók előtt nem ismertem a karaktereket, de elolvastam minden egyes képregényüket, és bár a Bosszúállókat nem közelítették meg népszerűségben, imádtam ezt a diszfunkcionális családot, és hogy Kingo személyében én lehettem benne az ügyeletes csibész.

A Rögtönzött szerelem című filmjéért, amelyet a saját romantikus és magánélete inspirált, Oscar-díjra jelölték. Érezte ennek az elismerésnek a hatását?

Teljesen megváltoztatta az életemet az Oscar-jelölés, és nem csak az enyémet, hanem a feleségemét, Emilyét is. Előtte rengeteg meghallgatásra jártam, csak hogy egy rövid jelenetben szerepelhessek egy filmben. Aztán jött a Rögtönzött szerelem, ahol az egyik főszereplő voltam... Judd Apatownak köszönhetem az egészet, aki producerként kiállt mellettünk, megvédett minket, és elintézte, hogy úgy meséljük el ezt a sztorit, ahogy csak akarjuk. Az Oscar csak a hab volt a tortán, el se hittem, hogy elmehetek, hogy olyan legendák körében ülhetek, mint Willem Dafoe... megtiszteltetés volt.

Mit gondol a streaming és a moziipar egymásnak feszüléséről?

Szeretek streaminges tartalmakat is készíteni, de remélem, a mozi mindig megmarad. Vannak még hatalmas mozis sikerek, mint az Avatar 2 és a M3GAN is nagyon szépen megy most Amerikában. És azt is remélem, hogy a komédia, mint műfaj visszatér a filmszínházakba, mert nagyon hiányolom a könnyedebb műfajt a nagyvászonról. Nincs annál jobb, mint amikor egy csomó idegen ugyanabban a teremben ülve nevet ugyanazon a poénon, izgul egy látványos akciójeleneten, sír a drámán, vagy éppen retteg a horroron. A mozizásnak van egy közösségi, már-már vallási fanatizmushoz hasonlítható jellege, amit minden áron meg kell őriznünk.

Az Isten hozott a Chippendalesben című új sorozat első két epizódja szinkronnal, a folytatás magyar felirattal elérhető már a Disney+-on.