Egyszerűen zseniális ez az új nyomozós sorozat

A legjobb kisvárosi nyomozós drámákat, úgy tűnik, az HBO Maxon kell keresni. Az elmúlt pár évben olyan, helyenként hátborzongató, máskor könnyfakasztó szériák kerültek fel a streamingszolgáltatóra, mint az Easttowni rejtélyek, az Éles tárgyak vagy misztikusabb hullámokra evezve ott volt A kívülálló is. Bár a február 16-án az HBO Maxra érkező, Three Pines című detektívsorozatot az Amazon készítette a Sony Pictures Televisionnel karöltve, nagyszerűen illeszkedik az eddigi kínálatba. Hiszen káprázatos alakítás itt is van Alfred Molina jóvoltából, és a hangulat az első részek alapján úgy is parázs, hogy a történet télen, egy hóval borított apró kanadai településen játszódik.

A Three Pines nyolc részből álló első évadában összesen négy bűncselekményt kapunk, ezeket két-két epizódra bontva mesélik el nekünk a készítők. Az összekötő kapocs Armand Gamache főfelügyelő és csapata, akik vissza-visszatérnek a falucskába, hogy felgöngyölítsék az ügyeket, eközben a háttérben szövődik egy összefüggő szál is. Alfred Molina karakterének ugyanis amellett, hogy meg kell oldania  az újabb eseteket, folyamatosan nyomja a vállát egy bennszülött lány eltűnése és megviselt családjának kálváriája.

Bár lassan indul a sorozat, az első sztori nagyszerűen megalapoz a fagyos hangulatú Three Pinesnak és a benne élőknek. Gamache nyomozó és emberei egy gazdag, híres és emiatt mindenki által gyűlölt nő meggyilkolása miatt érkeznek a faluba, ám ahogy elkezdődnének a kihallgatások, a közösség hirtelen összezár előttük, megnehezítve hőseink dolgát. Az első bűntény amúgy váratlanul bizarr, az áldozatot konkrétan villamosszékbe ülteti valaki úgy, hogy közben Three Pines összes lakosa ott sürög-forog körülötte.

Alfred Molina nagy átéléssel hozza a sokat látott detektívet, akiről nem véletlenül juthat eszünkbe egy nagy legenda, az anno Peter Falk által játszott Columbo. Armand Gamache feddhetetlen, picit mindent tudó, emiatt papíron megfoghatatlannak és kedvelhetetlennek kéne maradnia, a főszereplő azonban ügyesen és gyorsan megszeretteti velünk a figurát. Mégpedig a jóságával. Kedves nyomozót mostanában nem láttunk a tévében, mindenki folyton pufog, megtört, szarkasztikus és depressziós. A Three Pines hőse azonban egy viszonylag egyszerű ürge, aki az igazság nyomában lohol, és mindent elkövet azért, hogy a megrázó bűntények ellenére az áldozatok barátai és családtagjai a lehető legkevesebb traumával jöjjenek ki az egészből.

Amin igazán meglepődtünk, hogy a Three Pinesból nem hiányzik a visszafogott, földhözragadt misztikum sem. Az első gyilkosság és az azt feldolgozó első és második epizód komoly áthallást mutat Frankenstein horrorsztorijával. Na nem kell itt szó szerint vett őrült tudósokra és ijesztő szörnyetegekre gondolni – az alkotók a realitás talajára ültetik át Mary Shelley alkotását. Persze mondhatnánk, hogy az igazi érdem Louise Pennyé, aki a sorozatnak alapot adó könyveket írta,

A Three Pines fényképezése már-már vászonra illik, zseniálisak a hóval borított kanadai tájképek, és nem is lehet őket megunni. Ahogy a sorozatot sem. Annak ellenére hogy menetrendszerűen jönnek a kisvárosi detektívdrámák, a szinte elviselhetetlenül nyomott hangulatot mindegyikben túlerőltetik, és így picit egy kaptafának érződnek. A Three Pines viszont jó ötletekkel, fordulatos írással és egy váratlanul szerethető, optimista főszereplővel támad. Frissítő újdonság, ha minket kérdez valaki

8/10

A Three Pines február 16-tól elérhető az HBO Maxon.