Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- luther
- tévé
- film
- netflix
- bbc
- streaming
- ajánló
- brit
- kritika
- krimi
- nyomozós
- idris elba
A Netflixen tért vissza a világ legkeményebb nyomozója
További Cinematrix cikkek
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
- A Rocknak köszönhetjük a világ legpusztítóbb karácsonyi akciófilmjét
- Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
- Szívbe markoló animációs film érkezik a mozikba
Félelmetes belegondolni, hogy eltelt már annyi idő a Luther első évados premierje, azaz 2010 nyara óta, hogy a BBC nyomozós szériáját klasszikusként lehet emlegetni. Pedig így van, a 2019-ig futott és összesen öt szezont megért krimi fináléja sem mostanában volt ráadásul, négy esztendővel ezelőtt köszöntünk el Idris Elba végtelenül maszkulin, de markáns és elegáns detektívjétől, aki a bűnözőknek könyörtelenül odacsapott. Kivéve persze, ha olyan vonzó szépségekről volt szó, mint a Ruth Wilson által alakított Alice Morgan, akinek a kedvéért szívesen szegett akár törvényt is a főszereplő. Ez, mármint Luther szürkesége az utolsó etapra magával is rántotta a zsarut a mélybe, ott búcsúztunk el a legkeményebb brit detektívtől anno, hogy börtönbe zárták.
A külföldön mozikba is küldött, idehaza kizárólag a Netflixen, március 10-én bemutatott Luther: A lemenő nap című film pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol anno a tévésorozat abbamaradt. Bár a lecsukásának körülményein változtattak egy picit, Luther a hűvösön tölti kényszerpihenőjét, ahol exnyomozóként a többi rab elég komolyan szívja a vérét, ütik-verik, forralják a bosszút. Igen ám, de odakint egy minden eddiginél veszélyesebb sorozatgyilkos garázdálkodik, kedvenc zsarunk fogja magát, és megszökik, hogy ezúttal törvényen kívüliként szolgáltasson igazságot.
Klisésen hangzik? Mert az is. A történetet tekintve a Luther: A lemenő nap nem találja fel a spanyolviaszt, ha szigorúak akarnánk lenni, akkor a kétórás tévéfilmet inkább egy hosszabb különleges epizódnak bélyegeznénk. Főleg, hogy annak ellenére, hogy az új nézők is megértik a látottakat, a legnagyobbat azok számára fogja ütni a produkció, akik a sorozatot is kedvelték és követték. A többieknek ez csak egy sokadik brit krimi lesz, amit jóindulattal is csupán közepesnek értékelnek majd valószínűleg.
Nekünk, többieknek viszont ez a film egyszerűen kihagyhatatlan. Teljen el akárhány év, Idris Elba még mindig olyan meggyőzően alakítja a folyton morcos nyomozót, hogy alig hisszük el. Leginkább a Benedict Cumberbatchet nemzetközi sztárrá tevő Sherlockhoz tudnánk hasonlítani, amit Elba a Lutherben lehoz. A párhuzamnak itt nincsen vége, hiszen a Luther: A lemenő nap alkotói ezúttal egy, Moriartyhoz hasonló gaz gonosztevőt is behoznak a képbe. És amikor azt mondjuk, hogy Andy Serkis zseniális választás volt tőlük, akkor picit sem túlzunk. A legutóbb az Andorban látható színész a könnyen felismerhető orgánumával és jéghideg tekintetével páros lábbal rúgja be az ajtót a Luther-filmben.
Serkis főgonoszánál betegebbet mostanában nem láttunk, a filmben végig olyan húzásai vannak a megtébolyodott fickónak, hogy félig eltakart szemmel merjük csak nézni.
A Luther: A lemenő napot még kellemesebbé teszi, hogy olyan jól ismert arcok is visszatérnek, mint Martin Schenk (Dermot Crowley), immár nyugalmazott főnyomozóként, aki egyfajta Watsonként áll a számkivetett exkopó mellett.
Nagy kár, hogy a forgatókönyv néhány bizarrabb fordulattól eltekintve elég kiszámítható, és a feszültség nem is tart ki a 122 perc végéig. A Luther: A lemenő nap az utolsó negyedére egyszerűen elfogy, túlnyújtottá és fáradttá válik. Pedig az első másfél óra tényleg a sorozat legszebb és legsötétebb pillanatait idézi. Két frenetikusan jól játszó főszereplővel, igen, még mindig Idris Elbára és Andy Serkisre gondolunk.
London, amit a Luther az öt évada alatt is egy elég mocskos városként mutatott be, ezúttal még hátborzongatóbb. Aki ide készül kirándulni, A lemenő napot ne mostanában nézze meg, mert biztosan meg lesz győződve róla, hogy egy Batman nélküli Gothamről van szó kábé. A fényképezés helyenként lenyűgöző, a metropolisz jól mutat a képernyőn, és a végén a norvég tájtól is tátva marad az ember szája, a hangulat nagybetűs. A Luthert kedvelő nézőkként hálásak vagyunk azért is, hogy a sorozat főcímét megidézték egy kicsit az alkotók.
Átlagnézőknek vélhetően az lesz a legnagyobb poén a Netflix új krimijében, ahogy a James Bond szerepével folyton kapcsolatba hozott Idris Elba egy bárban visszautasítja a 007-es ügynök kedvenc italát, a martinit. E kapcsán olyan nyilatkozatok repkedtek, hogy látványosan feltartott középső ujjnak szánta az író azoknak, akik még mindig reménykednek, hogy Elba bújik a legendás kém öltönyébe.
A Luther univerzumának egy nagyon korrekt kiegészítés és afféle lezárás ez az új tévéfilm, de azoknak, akiknek az előzetes tetszik, egyáltalán nem ajánlanánk, hogy A lemenő nappal kezdjenek. Bár az egész estés produkció megállja önmagában is a helyét, ugyan miért hagyna ki bárki egy zseniális felvezető tévésorozatot, ami ráadásul „csak” 20 epizódból áll? Tessék nekiülni és bepótolni ezt a brit klasszikust, aztán jöhet a film is. Ezzel a módszerrel karcolni fog A lemenő nap is, garantáljuk. A Luther egy igazi popkulturális jelenség, amiről nem érdemes lemaradni.
7/10
A Luther: A lemenő nap a Netflixen érhető el szinkronnal és magyar felirattal.
Rovataink a Facebookon