Két rész alatt leesett az állunk ettől a sorozattól a Netflixen

Az ember bármennyire szeretné, képtelenség minden nekünk való sorozatba belenézni. Elkerülhetetlen, hogy létezzenek olyan tévés alkotások, amelyeket bár imádnánk, egyszerűen a hírük se jut el hozzánk. Pontosan így jártunk a Gikszer (Glitch) című misztikus szériával, amelyet 2015-ben mutatott be az ausztrál ABC, majd az első évad pár hónappal később a Netflixre is felkerült, és a folytatás, a továbbiakban elkészülő még két évad ugyanebben a sorrendben vált világszerte elérhetővé... mégse volt fogalmunk róla, hogy egy rettenetesen jó kisvárosi drámáról van szó, és épp lemaradunk róla. Pedig a streamingszolgáltató belépett a második etaptól kezdve a gyártásba is, ezzel emelve a végeredmény fényét – több pénz, még magasabb minőség ugyebár, ennek ellenére alig született kritika róla. A Gikszert a külföldi újságok is elhanyagolták valamiért.

A sorozatra tehát a napokban találtunk rá, és bár csak két rész csúszott még le belőle, máris kénytelenek voltunk billentyűzetet ragadni, és megpróbálni a világba ordítani, hogy aki csípi a vidéken játszódó természetfeletti sztorikat, most rögtön üljön neki. Igazi gyöngyszemről van szó.

A történet egy ausztrál kisvárosba, Yooranába kalauzol, ahol a helyi seriff, James Hayes (Patrick Brammall) éppen egy megvadult pásztorkutyával foglalatoskodik, amikor fura telefonhívást kap, hogy rohanjon a temetőbe, mert pár rendbontó ott csinálja a ramazurit. Hősünk nem is húzza sokáig az időt, ám arra, amit ott talál, ő sincs felkészülve: tetőtől talpig piszkos és saras, amúgy mezítelen, megzavarodott emberek álldogálnak a sírok között, és azt se tudják, hol vannak, és melyik évben. A zsarunak nagy szerencséje, hogy nem egyedül kell úrrá lennie a helyzeten, segítségére siet a helyi orvos, Dr. Elishia McKellar (Genevieve O'Reilly), és ők ketten igyekeznek utánajárni a bizarr rejtélynek.

Merthogy, amint kiderül, ezek az emberek halottak voltak, csak éppen valami egyszerre felkeltette őket, és kimásztak a föld alól. Nem kell itt The Walking Deadre meg hörgő zombikra gondolni, a visszatérők teljesen jó formában vannak, nem csont és bőrök, illetve a haláluk előtt szerzett sérüléseiknek, betegségeiknek sincsenek nyomaik. Makkegészségesek, egészen addig, amíg egy bizonyos távolságra el nem hagyják a várost, mert akkor durva dolgok történnek velük. A drámához hozzáad, hogy egyesek közülük a még Yooranában élők elhunyt rokonai közül kerülnek ki.

egyikük a seriff elhunyt neje, Kate (Emma Booth), és biza ez a tény, mármint a főszereplő személyes érintettsége a drámához, a feszültséghez és az érzelmi túlfokozottsághoz elég sokat hozzátesz.

A karakterépítés amúgy nagyszerű ebben a sorozatban, ahogy haladunk előre, úgy derül ki egyre több dolog a feltámadott emberekről, akiknek az amnéziája szép lassan múlik, a szenvedésük mértéke viszont nő, hiszen mondjuk, aki az 1800-as években élt, vagy az 1900-as évek elején, kénytelen szembesülni vele, hogy családtagjai közül nincs túl sok életben. A visszatérők közül mindenki máshogy reagál az életbe való visszacsekkolásra, és épp ez a legizgalmasabb a dologban, hogy van, aki sztoikus, más őrjöng, de a cél egy. Kideríteni, hogy mi a fene van itt. Ez az átívelő szál pedig minket is izgat, mert a készítők ügyesen tálalják.

Az ausztrál drámaszéria alapötletéről tudni kell, hogy nem egyedi, a franciák Les Revenants címmel 2004-ben nagyon hasonló filmet, és az alapján két évados sorozatot csináltak, amit az amerikaiak később The Returned címmel dolgoztak át maguknak. A Gikszer készítőit támadták is emiatt, akik magyarázkodni kényszerültek, de mindig kötötték az ebet a karóhoz, mondván, az ötletük eredeti, jóval azelőtt megfogalmazódott bennük, mint hogy a Les Revenants-t látták. Fene tudja, hogy igazat mondanak-e, de a történet a kiindulóponton kívül tényleg nem emlékeztet túl sokban a franciák alkotására.

A Lostba és az HBO-n bemutatott A hátrahagyottakba annál inkább kapaszkodik ez az ausztrál sorozat, lévén itt is idegenek sorsa kapcsolódik össze, egy misztikus, már-már bibliai esemény miatt. Van is a szereplők közül, aki egyből az apokalipszist vizionálja, de a cselekmény ennél jóval kisebb léptékekben halad. Szó nincs egyelőre világvégéről, meg kiégett városokról. Kisembereket látunk mindössze, akik egy furcsa eseményt igyekeznek lelkileg feldolgozni.

A hátrahagyottakkal való párhuzam azért is állja meg a helyét, mert a színészgárda rögtön az elejétől valami káprázatosan játszik a Gikszerben. Visszafogott, de nagyon őszinte, mély és éppen ezért megrázó alakításokat láthatunk. Fényévente van olyan, hogy az ember rögtön az első 50 percben vagy háromszor majdnem pityeregni kezd a fordulatoktól. A Gikszer ebben is jeleskedik. Nem csoda, hogy a szereplőgárdából a doktornőként látható Genevieve O'Reilly-t Hollywood magába szippantotta, és ő lett a Zsivány Egyesben és az Andorban a fiatal Mon Mothma megszemélyesítője, itt is néha lopja a show-t a zsarut játszó Patrick Brammalltől. De mindketten zseniálisak, tegyük hozzá, ahogy rejtegetik a feltámadottakat a világ elől, tudva, hogy kísérleti patkányokat csinálnának ezekből a szerencsés/szerencsétlen emberekből, ha rájuk találnának.

A Gikszer esetében sikerült az ausztrál tévéiparnak egy olyan, mindössze háromszor hat epizódból álló sorozatot összehoznia, ami tényleg nemzetközi produkció lett. Mi itt, Magyarországon is teljesen élvezni tudjuk a látottakat, belehelyezkedni a nyomozó, összezavarodott emberek nézőpontjába, és szorítani értük a kezdetektől. Kissé meglepő, hogy Stephen King nem dicsérte agyon a Gikszert a Twitteren, az amerikai horroríró az efféle sztorikat nagyon szeretni szokta. Talán hozzá sem jutott el a híre? Meglehet, mert valahogy ezt a szériát sajna elkerülte a mindenfajta hype, az egyszeri sorozatrajongók se kapták fel, ami dühítő. Szerintünk olyan alkotásról van szó, amelynek a kisvárosi misztikus drámák között megkerülhetetlennek kellene lennie.

Akit ez a műfaj egy picit is megmozgat, tegyen önmagának egy szívességet, és üljön neki a Gikszernek. Egy könnyen darálható sorozatról van szó, ami jól csúszik. Tekintve, hogy a színészi játékok ihletettek, a dráma emberközeli és átélhető, a történet pedig iszonyúan csavaros, eddig mindkét epizódban, amit láttunk, legalább 3-4 nagy fordulat vagy leleplezés akadt. És ami a döbbenetes? Mindegyik működött ezek közül, egyik sem hatott erőltetettnek.

9/10

A Gikszer (Glitch) magyar felirattal elérhető a Netflixen.