A Netflix húsvéti nyuszija fantasztikus családi filmet hozott nekünk

A chupacabránál jobb horrorfilmes alapanyag talán nem létezik a Földön, a kecskék vérét szívó, szárnyas bestiát látni vélték az elmúlt 30 évben Puerto Ricóban, Mexikóban és jó pár dél-amerikai országban, és bárkinek, aki állítása szerint belefutott a szörnyetegbe, nehézségei támadtak utána az alvással, úgy megijedt tőle. Persze a lény létezése nagyjából annyira mesébe illik, mint a Loch Ness-i szörnyé, vagy éppen a jetié. Bizonyos kultúrkörökben mégis szívesen ijesztgetik vele a gyerekeket, de nagyjából itt kifúj a dolog. Épp ezért nevezhetjük érdekes húzásnak a Netflixen április 7-én debütált Chupát, amelyet Alfonso Cuarón fia, Jonás Cuarón rendezett, és horror helyett egy aranyos kalandfilm lett. De mi mást várnánk, mint szívmelengető hangulatot egy olyan készítőgárdától, amelyben producerként helyet kapott az első két Harry Potter-filmet jegyző Chris Columbus is?

A Chupa története az 1990-es évek végén veszi kezdetét, amikor egy rémesen elszánt tudós, Richard Quinn (Christian Slater) a chupacabra nyomában jár. Már épp elveszítené a szörnyeteg megtalálására a reményt, amikor egy barlangban rábukkan a legendás lények egy csapatára, és üldözőbe veszi azokat. Nyilván a próbálkozás nem jár sikerrel, a chupacabrák szétszélednek, és az egyik apróság az expankrátor Chava (Demián Bichir) farmján köt ki. Hogy, hogy nem, ide tart a film főszereplője, a 13 éves Alex (Evan Whitten) Kansasből, hogy rokonságával összeismerkedjen, és távol töltsön egy kis időt az őt kínzó osztálytársaitól, és a számára úgy összességében barátságtalan amerikai közegtől.

Aki látta Steven Spielberg klasszikusát, az ET-t, az nagyjából tudja, hogy mire számítson: Alex és az általa Chupa névre elkeresztelt apróság összebarátkoznak, és miközben megküzdenek a lényt begyűjteni igyekvő főgonosszal, elválaszthatatlan társakká válnak. Az, hogy Jonás Cuarón inspirálódik Spielberg filmjeiből, szinte üvölt a Netflix újdonságáról, kezdve a főszereplő kisgyerek falán díszelgő Jurassic Park-poszterrel, de említhetnénk, hogy Christian Slater karatere is erősen emlékeztet Sam Neill Alan Grantjére, csak éppen a motivációi teljesen elhibázottak az itteni „őslénykutatónak”. A Chupát minden hasonlósága ellenére szolgai másolat helyett inkább neveznénk viszont egy olyan filmnek, ami hommage-ként Spielbergből inspirálódik, mert lelke igenis hatalmas van. Még úgy is, hogy lényegében egy idősebb nézőnek semmi újat nem mutat, ehelyett azokra a fiatalokra célozták ezt a filmet, akik nem látták az ET-t.

Ami egyértelműen extra a Chupában, hogy Cuarónék komoly hangsúlyt fektetnek Alex mexikói hátterére, arra, hogy milyen érzés neki, hogy a barátságtalan Egyesült Államokból ellátogat az igazi hazájába, ahol családja tárt karokkal fogadja. Amikor a gyerekek nyomoznak és a kölyök chupacabra nyomában vannak, az mind imádnivaló, és az is, ahogy bemutatják, Alex miképp kerül közelebb unokatestvéreihez, Lunához (Ashley Ciarra) és Memóhoz (Nickolas Verdugo), valamint kissé bogaras nagyapjához. A show-t ebben a filmben a rutinos Demián Bichir lopja el látványosan, még úgy is, hogy

Annak ellenére, hogy jórészt bevált formulát, és nagy klasszikusok által kitaposott ösvényt követ, a Chupában azért akadnak meglepő húzások is. Mint például az, hogy mennyire hamar megmutatják a bestiákat, ahelyett, hogy hosszú percekig húznák az agyunkat, és csak a szereplők reakcióit, és meglepettségét látva kellene találgatnunk, hogy vajon hogy néznek ki a chupacabrák. Ez picit amúgy visszaüt és levon a feszültségből, de a Chupáról lerí, hogy a lehető legártatlanabb, legcsaládbarátabb kalandnak szánták, így haragudni se lehet rá a papírmasé karakterei, és a nem túl mély mítoszbemutatása miatt se. Mondjuk az nagy kár, hogy Christian Slater figurájának nem adtak komolyabb motivációt, és hátteret, mert a chupacabrát a csodatévő ereje miatt üldöző tudósemberben több volt, mint amit sikerült ennek a filmnek kihoznia belőle.

Talán a fentiek tükrében senkinek nem lesz meglepő, hogy a zenéért felelős Dan Zimmerman sokban támaszkodik John Williams Jurassic Parkban használt dallamaira, de mindez a fényképezésről is elmondható. Tényleg, mintha a Chupa alkotóinak az lett volna a céljuk, hogy egy tisztelgést rakjanak össze a mester előtt, ami legalább a szülőket megmosolyogtatja, mialatt

A Netflix az időzítést nagyon eltalálta, ha van tökéletes film húsvétra, akkor a Chupa az. Kellemes délutáni néznivaló, ami nem üli meg az ember gyomrát az ebéd után. A maga másfél órás játékidejével különösen megengedő matiné, ami nem sokat rizikózik, emiatt nem is annyira emlékezetes, mint lehetett volna. De lelke az van. És inkább ilyen filmeket nézünk, ha a hagyománytiszteletről és a család fontosságáról van kedvünk tanmesét fogyasztani, mintsem a sokadik Halálos iramban-folytatással rohasszuk az agysejtjeinket.

7/10

A Chupa szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.