Őrülten szórakoztató Nicolas Cage új Drakula-filmje

Nicolas Cage filmjeire mindig hatalmas lutri mozijegyet váltani, soha nem lehet tudni, hogy mire számítsunk tőle: pusztító trashre vagy őrülten jó szórakozásra. A hazánkban április 13-án bemutatott Renfield az utóbbi kategóriába tartozik, melyben az 59 éves színész a film- és irodalomtörténet legismertebb, legkultikusabb, legijesztőbb vámpírja, Drakula bőrébe bújik.

A Renfield egy ötletes csavarral azonban központi karakterének nem Drakulát teszi meg, hanem az ő meggyötört szolgáját, R. M. Renfieldet (Nicholas Hoult), aki a huszadik században még ügyvédként dolgozott, a huszonegyedikre pedig azon kapja magát, hogy még mindig ezt a megalomán vérszívót szolgálja, és nagyon elege van már az egészből. Hősünk, akinek Drakula csak egy picit csepegtetett a saját erejéből, így jóval gyengébb mesterénél, a modern korban egy önsegítő csoporthoz csatlakozva próbál végre kiszakadni ebből a toxikus főnök–beosztott viszonyból. Eközben Renfield egy önérzetes rendőrnővel, Rebecca Quincyvel (Awkwafina) is összeismerkedik, ám az önfelfedezésnek és a bimbózó románcnak természetesen útjába áll valaki. Igen, Drakula.

A Universal szörnyfilmje fejvakarásra kényszeríti az embert, mert egyszerre morbid love story, „munkahelyi” komédia, brutális akciófilm, és valahol ott rejtőzik még benne egy oldschool horror is. A forgatókönyv sajna rémesen egyszerű, ugyanakkor bizonyos elemek káprázatosan jól működnek a Renfieldben. Például az, hogy a verekedések, lövöldözések legalább annyira élvezetesek, mint a John Wick 4-ben, még ha az alig másfél órás játékidő miatt itt jóval kevesebbet kapunk belőlük. Egy ponton Awkwafina és Nicholas Hoult karakterei egy olyan parázs csetepaté kellős közepébe keverednek, hogy csak úgy szakadnak a kezek, lábak, fejek. Igen, ilyen egy 18+-os film, bevállalós, és bizony a gyomorforgatós, vérengzős jeleneteket tekintve a Renfield nem is okoz csalódást. Ezekbe ráadásul jó érzékkel csempésznek némi humort a készítők, így a látványra építő megmozdulások élményszámba mennek.

Ahogy Nicolas Cage Drakulája is. A színész ezzel a karakterrel végre kiélheti magát, grimaszolhat óriásiakat, villantgathatja a cápákat megszégyenítően éles fogazatát, miközben Renfieldet azzal fenyegeti, hogy felégeti a világot, és elpusztít mindent, ami áruló szolgája szívének kedves.

Egyszerűen lerí Nicolas Cage-ről, hogy a forgatás minden pillanatát élvezte, játékával pedig simán mindenki más fölé emelkedik a Renfieldben. Olyannyira, hogy már most követeljük, hogy a morbid módon ijesztő, szadista Drakulát ugyan hozzák már vissza egy saját film erejéig, mert ez a 90 perc, ameddig láthattuk, bizony nekünk nem volt elég.

Hozzátesszük gyorsan, hogy a szereplőgárda többi része se kutyaütő. A karrierje elején a Skins brit tinisorozatban ügyeskedő, mostanában a Nagy Katalin – A kezdetekben és A menüben brillírozó Nicholas Hoult magával ragadó a béna vámpírsegéd szerepében. Awkwafináról meg kimondhatjuk, hogy végre egy szerep, amiben a színésznő nem iszonyúan idegesítő. Mi őt a Shang-Chiban alig bírtuk elviselni, a Renfieldben azonban telitalálat a beválogatása, mert szabályosan lubickol a trágár, kezelhetetlen rendőrnő szerepében. Még ha nyilván nem is annyira, mint Nic Cage Drakulaként. Rajtuk kívül említést érdemel még az egykor a House of Liesban szereplő Ben Schwartz is, aki anyuci kedvence gengszterként tér vissza, és bár mellékszereplő, Awkwafinához hasonlóan neki is meglepően jól áll a hülyegyerek bőrdzsekije.

A Renfield egy olyan film, ami pont attól élvezetes, hogy nem veszi magát komolyan. A humor pusztítóan prosztó benne, az akciójelenetek vérgőzösek, és abszolút 18+-osak, és ha mindehhez hozzáadjuk a felejthetetlenül játszó Nic Cage-et, akkor egyértelműen azt mondhatjuk, hogy ez a horrorkomédia bőven megéri a pénzét. A bántóan bugyuta szkript és annak ellenére is, hogy inkább éreztük az egészet egy pilot epizódnak, ami felvezet egy 6-8 részes évadot, mint mozifilmnek. Igaz, a sztorit egész korrektül lezárták így is.

Azon pedig mi, magyar nézők külön jót mosolyoghatunk, hogy a film egyik szegmense fekete-fehér, retró külcsínével megidézi a Lugosi Béla-féle Drakulát, akiből Nicolas Cage egyértelműen inspirálódott. Azért megdobogtatja az ember szívét, na.

7,5/10

A Renfield jelenleg is látható a mozikban, szinkronos előzetes hozzá itt nézhető meg.