Ki ne hallott volna Anne Frank naplójáról? A fiatal zsidó lány és családja története milliókat érintett meg, a naplóból készült könyv a holokauszt legtöbbet emlegetett – és feldolgozott – mementója.
Kevesen tudják azonban, hogy kik is voltak azok, akik több mint két évig bújtatták ezt a családot, illetve néhány barátjukat.
A megtörtént események által inspirált, a National Geographic gyártásában készült Anne Frank bújtatója című minisorozat 2023. május 2-án érkezik a Disney+-ra. A sorozat rendezője Susanna Fogel, írói Tony Phelan, Joan Rater, William Harper és Ben Esler.
A sztori Miep Gies szemszögéből mutatja be a történéseket.
A bécsi származású, Amszterdamba emigrált nő kulcsszerepet játszott több család elrejtésében, és ő találta meg Anne Frank naplóját is.
Anne Frank naplójáról már annyi bőrt lehúztak, hogy nem győzünk lépést tartani a megjelenő dokumentum- vagy játékfilmekkel, regényekkel, ismeretterjesztő könyvekkel. Rengeteg módon feldolgozták már a történetet, ám az Anne Frank bújtatója eltávolodik a napló szerzőjétől, és egy másik fiatal nőre helyezi a hangsúlyt: Miep Gies kap főszerepet, akinek a fejlődéstörténetéből egy fiktív elemekkel tarkított, mégis az eredeti eseményeken alapuló sorozat készült.
Miep Gies, Otto Frank titkárnőjének és családi barátjának neve nem tűnt el ugyan a süllyesztőben, de jóval kevesebb figyelmet kapott, mint Frankék – annak ellenére, hogy a Hermine Santrouschitz néven született nő nélkül semmit nem tudnánk Anne Frankról, és arról a további hét emberről, akik két évig a családfő, Otto Frank irodájának hátsó részében, egy titkos búvóhellyé alakított lakórészben rejtőztek el az Amszterdamban állomásozó nácik elől.
A fiatal nő és férje, Jan Gies, valamint Otto Frank néhány alkalmazottja az egész életüket arra tették fel, hogy biztonságban tartsák a bujkálókat, vagyis a Frank családot (Otto, Edith, Margot és Anne), a Van Pels családot (Hermann, Auguste és Peter), valamint Fritz Pfeffert.
A sorozat szerencsére nem dokumentumfilmnek készült, ami sokat dob az egész produkción: annak ellenére, hogy átadja azt is, amit „kell”, sokkal fogyaszthatóbban tárja a nézők elé a család történetét. A fő mozgatórugó Frankék szenvedése helyett egy fiatal pár szerelme: a fiatal házaspár románca erőteljesen jelen van már az első percekben, és kitart a nyolcadik rész végéig, amolyan keretes szerkezetet adva a sorozatnak. A (minden értelemben) tomboló érzelmek vezérlik ezt a párt, akik félelmet nem ismerve állnak ki másokért és hazájukért.
A színészi gárdára nem lehet panasz, nagyszerű csapatot válogattak össze a sorozat készítői. Bár a szereplők külsőre „hollywoodizált” kiadások, egy-egy karakter (pl. a Peaky Blindersből ismert Joe Cole alakította Jan Gies) megszólalásig hasonlít az eljátszott történelmi személyre. A legmegindítóbb alakítást számomra szintén Joe Cole nyújtotta, akinek a mimikáját tudnám kiemelni. A karakter különösen a szívemhez nőtt, néha úgy éreztem, Jan Gies valahogy túlszárnyalta még a feleségét is. Folyamatosan új arcát mutatta meg, az ő fejlődéstörténete talán még látványosabb, mint Miepé. (Részletekbe a spoilerek elkerülése végett nem bocsátkoznék…)
Anne Frank teljesen új fényben tűnik fel: egy idegesítő, ugrándozó kamaszlányként, aki néha rosszindulatú volt, máskor meg túlságosan is ábrándos és érzelgős. Karaktere egyáltalán nincs kiemelt helyzetben, pontosan annyit szerepel, mint a családja többi tagja.
Nem kap különleges bánásmódot, teljesen hétköznapi emberként ábrázolják, ami meglepően üdítő jelenség. Annét Billie Boullet alakítja, aki, valljuk be, kicsit túl szép a szerephez, de ez már csak ízlés kérdése… A fiatal színésznő remekül átadja az irritáló, a szülei fejére növő kamasz archetípust.
A családanya Edith Frank szerepét egy rutinos színésznő, Amira Casar kapta, aki kicsit háttérbe szorult, ellenben férjével, Ottóval, akit Liev Schreiber alakított. A férfi a sorozat amszterdami premierjén úgy fogalmazott, már éppen abba akarta hagyni a színészkedést, de mégis elvállalta Otto szerepét, hiszen, mint mondja, ez nem egy „klasszikusan unalmas” holokausztfilm volt, hanem tudott újat mutatni – és valóban. Otto egy visszafogott, mégis határozott férfiként jelenik meg, és inkább családapaként, mintsem üzletemberként van jelen a történetben.
A sorozat egyébként nemcsak azért különleges, mert Miep köré épül, hanem többek között azért is, mert a zsidók mellett a homoszexuálisok veszélyeztetett helyzetét is kiemeli, de rávilágít azokra a történelmi szálakra is, amelyekről kevesebbet szól a fáma, például az „átlagholland” szenvedéseiről, a holland ellenállásról, a megélhetési besúgókról vagy a (majdnem) megvesztegethető nácikról – lefizetésre Miep Gies is megpróbálkozott. Kétszer is…
Ami a képi világot illeti, a natgeós hatás és dizájn azonnal érződik a sorozaton. A színek, a zenei aláfestés, a történelem izgalmas feldolgozása mind-mind ezt igazolják. Annak ellenére, hogy a történet ismert, tele van váratlan fordulatokkal. A sztori vége is kiszámítható, mégis roppant megható lezárást adtak a nyolcadik résznek.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon