Megnéztük, érdemes volt-e 100 milliárd forintot elkölteni erre az új sorozatra

Az Amazont egy dologgal nem lehet vádolni, azzal, hogy fösvények lennének, az óriáscég 250 millió dollárt tapsolt el, hogy A Gyűrűk Ura jogait megszerezzék, és 465 millió dollárjukba fájt, hogy a tavaly szeptemberben bemutatott A Hatalom Gyűrűi első évadát megcsinálják. A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi ezzel a világ legdrágább sorozatává avanzsált, és az Amazon nem is várt sokáig, hogy a dobogó második fokát elfoglalják.

Komplex körülmények vezettek ahhoz, hogy a Citadelt a valaha készített legdrágább akciószériaként emlegethetjük. Először is az, hogy az Amazon egy új franchise elindítójának szánja ezt az alkotást, melynek amellett, hogy berendelték már a második évadát, nézettségi siker esetén olasz, indiai, spanyol és mexikói spin-offokat is szánnak. Egy ilyen projektbe kőkeményen bele kell fektetni, ha hosszú távra terveznek vele, ám ennyi nem indokolta volna még a Citadel horribilis gyártási költségeit. Hozzájött még ehhez a Covid-járvány okozta számos fennakadás, leállás, a stáb biztonságának garantálása védőeszközökkel, miegymás. Valamint az az állóháború sem könnyítette meg a sorozat elkészítését, ami a készítőgárdában kialakult.

A Citadel pilot epizódjának egy ponton két változata is létezett, az egyiket a Marvel filmes univerzumán közreműködő, A szürke embert és a Tyler Rake: A kimenekítést is jegyző Russo testvérek, Anthony és Joe Russo jegyezték, míg a másikat a Josh Appelbaum és Andre Nemec duó. Hosszas gondolkozás után az Amazon a Russo-cutot választotta, majd heves és drágának bizonyuló utóforgatásokba kezdtek, hogy erőteljesen átszabják az évadot.

Ahhoz képest, hogy mennyi kálvária előzte meg, a Citadel csodával határos módon elviselhető dupla részes évadkezdést produkált, amely bár olyan filmklasszikusoktól kölcsönöz, mint a James Bond vagy a Bourne-széria, és emiatt mindenféle eredetiséget nélkülöző elemekkel van teli, mégis élvezhető. Csak épp nem annyira, mint azt vártuk.

A sorozat története egy, még a szokásosnál is titkosabb ügynökségről, a Citadelláról szól, amelyet a hasonszőrű szervezetektől, az MI6-tól, az FBI-tól vagy éppen a Moszadtól az különbözteti meg, hogy nem országhoz kapcsolódó küldetéseket végeznek, hanem hitvallásuk alapján az emberiséget védik, úgy en bloc. A nyitójelenetben a Citadella legütőképesebb párosát, Mason Kane-t (Richard Madden) és Nadia Sinht (Priyanka Chopra Jonas) láthatjuk bevetés közben egy, az olasz Alpokban száguldó vonaton, ahol lépre csalja őket egy ellenséges csoportosulás, a Mantikór.

Ami a Citadel tempóját illeti, elég kapkodós, hiszen alig pislogunk kettőt, már azt látjuk, hogy az egykori Mason már Kyle Conroy néven farmerkedik az isten háta mögött, ám az emlékezetvesztése ellenére vannak bevillanásai a múltról, amik nem hagyják nyugodni. A sorozat férfi főszereplője addig kutakodik, hogy a Citadella lángelméje, Bernard Orlick (Stanley Tucci) rátalál, és bevetésre viszi. A második részre Nadia is visszatér, akit Mason erősen győzköd, hogy térjen vissza. A Mantikórnál már remeghetnek is a rögtönzött titkosügynökségi osztálytalálkozó miatt, de egy meglepő csavar ahhoz vezet, hogy csak egyikük kaphatja vissza az emlékeit.

Kár, hogy az Amazon nem rakta ki egyszerre az egész évadot, mert a koncepció, miszerint az amnéziás és ezért zöldfülűnek számító, illetve a sokat tapasztalt, kőkemény ügynöktársa visszatérnek a porondra, hogy elkenjék a rosszfiúk száját, izgalmasnak ígéri a maradék négy epizódot. A dupla részes nyitányra viszont rányomja a bélyegét, hogy erősen felvezetésszaga van az egésznek, és bár mindössze 40 perces a játékidő epizódonként, nem feszesnek és pörgőnek érezzük a cselekményt, hanem inkább ide-oda kapkodónak. Változnak a helyszínek, az országok, rohannak a szereplők, ugrálunk az időben, a Citadel azonban valahogy nem akar összeállni. Megmondjuk, miért: a rengeteg utómunka, a kreatív stáb lecserélése, és amiatt, mert a Russo testvérek csak ritkán nyúlnak bele a tutiba. A Citadel inkább hasonlít A szürke emberhez minőségben, még úgy is, hogy igazából

A Citadelben, amikor lövöldöznek, autós üldöznek, akkor keményen teszik mindezt, az összecsapások brutálisak, folyik a vér, mennek a fejlövések. Ebből a szempontból felnőtt tud lenni az Amazon produkciója, és még a látványra se lehet panaszunk. A forgatókönyvre annál inkább. Pár szellemesebb jelenettől eltekintve nagyon generikusak a párbeszédek, a helyzetet pedig csúnyán lerontja, hogy a Trónok harca sztárja, az egykor Robb Starkot alakító, később a Testőrben főszereplő Richard Madden elképesztően robotikus végig. Meglepő, de Priyanka Chopra Jonas simán lejátssza őt, a sorozat női főszereplője legalább halvány jelét mutatja annak, hogy szorult belé némi lazaság, vagányság és csáberő. Szomorú, hogy abszolút nincs meg a kémia köztük, de érdemes hangsúlyozni, hogy tényleg nem Priyanka Chopra Jonason múlt a dolog.

Mérgesek vagyunk, mert a Citadel második részének végére nem sikerült a készítőknek még egy nyomorult cliffhangert sem elhelyezniük, hogy az berántson minket a folytatásra. Átívelő szálnak a háttérben nagyjából nyoma sincs, pedig valami izgalmas összeesküvés belerakhatná azt a pluszt a Citadelbe, ami miatt nézőssé válik. Vagy egyáltalán: ha mindkét főszereplő kedvelhető lenne, és lehetne értük izgulni, akkor simán odaülnénk a harmadik rész elé is.

Így viszont passzolni fogjuk a folytatást. Korrekt akciósorozatról van szó, de erre franchise-t építeni eszetlenség. Az pedig a vicc kategória, hogy a Citadelt szánták az Amazon másik nagy zászlóshajójának. Akkor inkább csináljanak nyolc másik Gyűrűk Ura-testvérsorozatot, még akkor is jobban járunk.

4/10

A Citadel szinkronnal és magyar felirattal nézhető az Amazon Prime-on.