Két rész alatt földbe döngölt minket ez az új sci-fi-sorozat

További Cinematrix cikkek

Bár az Apple-nek a közelmúltban voltak olyan csúnya mellényúlásai, mint az Alapítvány álmosító első évada és az Invázió című űrlényes tucat-sci-fi, mégis a tudományos-fantasztikus műfajban ők azok, akik a legmegbízhatóbban képesek hardcore-nak számító alkotásokat kiadni a kezük közül. Gondoljunk csak a bámulatosan sikerült Különválás első évadára, a bájosan retrofuturisztikus Helló, holnap!-ra vagy a kritikuskedvenc For All Mankindra. Utóbbiak, vagyis a jobban sikerült darabok közé érkezett május 5-én az Apple TV+-ra a Siló című új sci-fi, amely már a koncepciójával felkeltette a figyelmünket, a történet ugyanis

egy sötét, disztópikus világba kalauzol, ahol az emberiség föld alatti bunkerban kénytelen élni, mert a földfelszínt toxikus mérgek borítják, amelyek percek alatt végeznek bárkivel, aki kimerészkedik.

A rejtekül szolgáló Silóban viszont mindenki biztonságban van, élheti nyugalomban az életét, kivéve akkor, ha azt találjuk mondani, hogy ki akarok menni!, mert akkor saját magunkat ítéljük halálra. Nemtől, rangtól, bőrszíntől és szexuális beállítottságtól függetlenül szkafandert adnak ránk, kiparancsolnak a felszínre, hogy tisztítsuk meg az egyre piszkosabb kamerákat, majd a lakók ugyanezeken a kamerákon keresztül végignézik, ahogy kínhalált halunk. Visszaút nincs, nem gondolhatjuk meg magunkat, akit száműznek, annak lényegében befellegzett földi karrierje.

A Siló seriffjéről, Holstonról (David Oyelowo) az úristen se gondolná, hogy valaha önszántából elhagyná a betonbiztos búvóhelyet. Még ő maga sem, hiszen egy tipikus jófiúról van szó, aki szüleitől jó neveltetést kapott, hivatásából adódóan a rend betartatásáért felel, és nejével, az IT-szektorban dolgozó Allisonnal (Rashida Jones) a körülményekhez képest boldogságban élnek. Mindez akkor változik meg, amikor a párocska ebben a szigorú rendszerben végre engedélyt kap, hogy gyerekvállalással próbálkozzanak, ám a dolog csak nem akar összejönni, Allison pedig azt gyanítja, felülről manipulálják őket, elhallgatnak előlük dolgokat, így a nő kisvártatva szorgos nyomozásba kezd.

Így esik meg, hogy a törvénytisztelő párocskából először a feleség, aztán a férj kérelmezi, hogy engedjék ki a Silóból. Előbbi azért, mert nem hisz a szemének, annak, hogy a világ odakinn tényleg elpusztult, utóbbi meg jó pár év különbséggel, de menne felesége után, bízva abban, hogy a Siló ablakain mutatott kép manipulált, és odakinn várja őt szerelme. Az Apple TV+ új sci-fije nem cicózik velünk, rögtön egy olyan tragikus szerelmi drámát raknak le elénk az asztalra a készítők, amely képes megborítani az ember lelkivilágát, és bár a cselekmény később egy gyilkosság körül kezd el forogni, a pilotban belengetett átívelő szál megmarad, vagyis annak a kérdése, hogy vajon tényleg egy felsőbb hatalom nyomja-e el az embereket, hazudva nekik és megtévesztve őket.

A történet valódi főszereplőjét, Juliette-et (Rebecca Ferguson) ugyan alig látjuk az évadkezdésben, a Dűnéből ismert színésznő ebben a pár jelenetben is látványosan dominál, Ferguson karakteres játékára pedig a későbbiekben is szükség lesz, aki új seriffé lép elő a sorozatban, és megpróbál rendet tartani, valamint megakadályozni, hogy több mint 100 év elteltével újabb lázadás törjön ki.

Aki ismeri Hugh Howey folytatásokban megjelent rövid elbeszéléseit, amelyek Siló alapjául szolgálnak, tudja, hogy a széria dupla részes évadkezdése csak ízelítő ebből a komplex posztapokaliptikus világból. A maradék nyolc epizódban számíthatunk rá, hogy sok nézőpontból, még mélyrehatóbban ismerkedünk meg az egyesek által a Fallout című videójátékhoz hasonlított bunkertársadalommal. A bevezető alapján izgatottak is vagyunk, mert bár az első lépések a Siló univerzumában depresszívek és fojtogatók, ugyanakkor megkapók és izgalmasak… Hiába láttunk hasonlót már a Lostban is, sokadszorra meg tud venni minket egy ilyen paranoid alapokra felhúzott sci-fi-koncepció.

Lehetetlen nem észrevenni, hogy egy csomó mindent elhallgat előlünk a sorozat, nem tudjuk például, ki és mikor építette a Silót, mi történt a Földdel, tényleg mérgezett-e a külvilág, nem csak hazudnak-e a föld alá szorított lakosoknak. És ez csak néhány kérdés azok közül, amelyek a fejünkben kavarognak a Siló miatt.

Külön ki kell emelnünk, hogy vérzik a szívünk, hogy David Oyelowót és Rashida Jonest többet együtt nem látjuk már ebben a sorozatban, az ő párosuk gyönyörűen megtölti annyi lélekkel és személyiséggel a Silót, hogy kíváncsiak legyünk a többiek sorsára.

Ami a tálalást illeti, a Graham Yost (Justified) által vezényelt készítőgárda beleadott anyait-apait a Silóba, a sötétebb, fakóbb fényképezés ellenére látszik a produkción, hogy a külcsínen nem spóroltak, a díszletek amennyire klausztrofóbak néha, máskor annyira óriásinak érződnek a tévéképernyőn. Ráadásul a betétdalokat is sikerült úgy megkomponálni, hogy könnyen dallamtapadásunk legyen. Csak hab a tortán, hogy a hosszabb, alaposan kidolgozott intró teljesen az HBO-ra hajaz minőségben – itt említenénk meg a Westworldöt is, amelyet a Lost és a Fallout mellett számunkra megidézett hangulatában ez az új sorozat.

A Silóban az a legszebb, hogy az első két része után szinte meg sem lehet saccolni, hogy milyen irányt vesz ezt követően a sorozat. Sci-fik között ugyanakkor rég nem láttunk ennyire figyelemfelkeltő és gondolatébresztő premiert, mint ez. Szóval nem kérdés, hogy maradunk a folytatásra, nemcsak disztópikus jellege miatt, hanem Rebecca Ferguson miatt is, akinek karaktere tuti szétrúg majd néhány segget.