Igazi rejtett kincs ez az új horrorfilm

További Cinematrix cikkek

Aki csak egy picit is rajong a filmekért, az jól tudja, hogy az A24 egy igazi jelenségnek számít, egy olyan filmstúdióról van szó, amely a tömeggyártásban fuldokló Hollywooddal bátran szembemegy, és logójának felbukkanása megbízhatóan ígéri egy-egy új produkció esetében, hogy valami szokatlant és újító szándékút fogunk látni az előttünk álló 90-120 perces játékidőben.

Csak a horrorfilmek zsáneréből szemezgetve olyan alkotásokat rakott le az A24 mostanában, mint a szektás Fehér éjszakák, az Anya Taylor-Joy hátborzongató játékával megfűszerezett A boszorkány, a pornófilmforgatással induló, de vérengzésbe hajló X és remek előzménye, a Pearl, de akár az Örökséget is emlegethetnénk, amelyet a hazai közönség is nagyon kedvelt anno.

A Játsszunk gyilkosost! (Bodies Bodies Bodies) című horrorvígjáték premierjét nem csak azért vártuk, mert az A24 adta ki a kezei közül, hanem mert a 2022-es külföldi toplistákon rendre felbukkant Halina Reijn első angol nyelvű rendezése. A kritikusok többsége szuperlatívuszokban beszélt róla, volt, aki odáig elment, hogy az elmúlt évek legokosabban felépített horrorjának nevezze, és bár néhányak torkán megakadt a Játsszunk gyilkosost!, egy dologban mindenki egyetértett:

a végső csavar ebben a filmben üt, mint a 220.

A nálunk az HBO Maxon május 12-e óta elérhető film története azzal indít, hogy Sophie (Amandla Stenberg) és újdonsült barátnője, Bee (Maria Bakalova) éppen egy vidéki villába tartanak, ahol hatalmas buli készülődik. Itt ismerjük meg a felső tízezerből érkező Sophie ugyancsak kőgazdag barátait: a pökhendien viselkedő, vendéglátó Davidet (Pete Davidson) és az ő meglepően aranyos barátnőjét, Emmát (Chase Sui Wonders), a nagyszájú véleményvezér Alice-t (Rachel Sennott), aki a Tinderen felszedett öregebb paliját, Greget (Lee Pace) is elrángatta magával, valamint ne feledkezzünk el a folyton mérges Jordanről (Myha'la Herrold), valamint a titokzatos Maxről (Conner O’Malley) se, aki épp köddé vált, és senki nem tudja, hova tűnt.

Az, hogy a szereplőgárda mennyire jó, csak a film későbbi részében derül ki, az elején látunk egy csapatnyi elkényeztetett huszonévest, akik a TikTok, az Instagram és az online randizás bűvöletében élve teljesen odáig vannak maguktól. Miért ne lennének, felveti őket a pénz, és a világon a legnagyobb gondjuk, hogy csak annyit igyanak és drogozzanak, hogy ne haljanak bele egyikbe se.

Igen ám, de a sztori egy pontján hatalmas vihar csap le hőseinkre, ami elvágja őket a külvilágtól… és hát mit tesznek a fiatalok, ha elmegy az internet? Természetesen elkezdenek gyilkososat játszani.

Persze nem szó szerint, az elején egyszerű ivós játéknak indul az egész: a Bodies Bodies Bodies lényege nagyjából annyi, hogy a játékosok kártyákat osztanak ki egymás között, és az egyiken van egy X. Akinél a beikszelt kártya van, az a gyilkos, a sötétben kúszva pedig azon igyekszik az illető, hogy a mit sem sejtő áldozatait megérintse, akiknek le kell feküdniük a földre. Majd felkapcsolják a villanyt, és a még életben maradtak igyekeznek kitalálni a következő kör előtt, hogy vajon ki a hunyó közöttük.

Az első csavar ott jön, amikor valaki egy kicsit túl komolyan veszi a játékot, és az egyik haver nyakát elnyisszantja. A gondtalannak induló partizás egyik pillanatról a másikra kapcsol erős lejtmenetbe, indul a menekülés, sikoltozás, egymás hibáztatása, és a mentálisan amúgy sem erős jellemek teljesen összeomlanak, és kibukik belőlük, hogy a köztük lévő kapcsolatok jó része csak színlelt, és valójában rühellik egymást.

Mivel whodunit filmről van szó, a nyomozás is nagy hangsúlyt kap a filmben, bár a szereplők zaklatott lelkiállapota miatt elég hektikus az egész, a rohanásból fakadó adrenalinlöket azonban minket is megcsap, így a Játsszunk gyilkosost! könnyedén elkap, és beránt, mint a gépszíj. Együtt gondolkozunk, fejtegetjük, hogy vajon ki a rejtőzködő gyilkos, miközben a karakterek is komplexebben kirajzolódnak előttünk, és megtudjuk a mocskos kis titkaikat.

Végre egy horrorfilm, ami nemcsak hogy több zsánerbe is belekóstol, hiszen szatirikus társadalomparódia, véres slasher és izgalmas nyomozós film egyszerre, néhány jumpscare-rel megvadítva – hanem képes a végén a nagy leleplezésnél akkora pofont adni, hogy napokig cseng tőle a fülünk.

Pete Davidson tökéletes választás a gazdag hülyegyerek szerepére, és bár a Borat 2-ben felfedezett Maria Bakalova miatt mérgesek vagyunk, hogy némiképp elpazarolták őt egy ennyire visszafogott karakter eljátszására, a többiek Davidsonhoz hasonlóan megérik a pénzüket, mert elképesztően idegesítőek. Mindezt nem rosszból mondjuk, a horror műfajában megbocsátható „bűn”, amikor olyan tenyérbemászó fejű és jellemű figurákat raknak oda elénk, akiket legszívesebben a pokolra kívánnánk. Ezt meg is kapjuk, a Játsszunk gyilkosost! című filmben hullanak a karakterek, mint a legyek, és az a vicc, hogy a végére mégis olyan közel kerülnek hozzánk ezek a ficsúrok, hogy drukkolunk a még életben maradtaknak, hogy ússzák meg ezt a rémálmot.

Az A24 megint csak nem okozott csalódást, a Játsszunk gyilkosost! egy marha jó horrorvígjáték lett, amin néha alig bírjuk eldönteni, hogy sírjunk, nevessünk, reszkessünk, vagy ezt a hármat egyszerre.