Gyalázatos lett az új A kis hableány-film

A Disney remake-lázban ég, nem is akármilyenben, a legnagyobb meseklasszikusaikat dolgozzák fel újra, élő szereplős változatban és egyre nagyobb elánnal. Nem kell ehhez filmszakértőnek lenni, hogy valaki belássa a dolgot, és azok után, hogy a 2020-as Mulannal és az egy évvel később bemutatott 101 kiskutya spin-offal, a Szörnyellával betalált a stúdió, akár úgy is gondolhattuk volna, hogy végre ráéreztek erre a műfajra. Aztán megkaptuk (már csak) a Disney+-on az élő szereplős Pinokkiót 2022 őszén, amelyben Tom Hanks árnyéka volt önmagának az öreg Dzsepettó szerepében, és a nemrégiben, április 28-án érkezett Pán Péter és Wendy is mindössze erős középszer lett, melyet a korrektül játszó Jude Law ellenére legfeljebb a tévében illett prezentálni.

Összeszorult tehát a gyomrunk, amikor belegondoltunk, hogy a Pán Péter-film után alig kell aludnunk párat, és befut a mozikba A kis hableány is. Az a feldolgozás, amelyet már előzetesen temettek, és a Twitteren trendingelt miatta a #NotMyAriel – legfőképp azért, mert főszereplő sellő eljátszására egy színes bőrű popsztárt kértek fel, Halle Bailey-t. Látatlanban nem volt túl sok értelme az idehaza május 25-én bemutatott új Disney-filmet ekézni természetesen, és a poén végül a gyűlölködőkön csattant, ugyanis a 2023-as A kis hableánynak egyértelműen a 23 éves énekesnő lett a legnagyobb erőssége, a főgonosz Ursula undok bőrébe bújó Melissa McCarthy mellett.

Sajnos az új A kis hableány-film ezenfelül túl sokat nem tud felmutatni, egy gyalázatos élő szereplős remake lett, amelyet a Disney-nek talán sosem lett volna szabad közkinccsé tennie. Mintha az 1989-es klasszikus rajzfilmnek a kibővített változatát akarta volna megcsinálni a rendező, Rob Marshall, csak éppen az extra jeleneteket képtelen volt a készítőbrigád értelmesen beágyazni a sztoriba. Lükén viselkedő sellőlányok helyett kaptunk önmegvalósító hableányokat, víz alatti multikultit egy zagyván rappelős, beszélő állatkák által előadott zenei betéttel megkoronázva – ez utóbbi miatt biztosan hetekig rémálmai lesznek egy jobb zenei ízlésű nézőnek.

A kis hableány kiindulópontja ugyanaz, mint az eredeti filmé: azaz a víz alatt uralkodó Triton király (Javier Bardem) legfiatalabb lánya, Ariel (Halle Bailey) annak ellenére is odavan, rajong az emberekért, hogy azok az anyját megölték. Egy herceg, Eric (Jonah Hauer-King) hajótörése kell ahhoz, hogy a leányzó közelebbi kapcsolatba kerüljön a felszín felett élő emberekkel, innen pedig nincs visszaút. Ariel elkezd vágyni közéjük. Kapóra jön mindez az ármánykodó Ursulának (Melissa McCarthy), aki egyezséget köt Ariellel, lábakat ad a sellőlánynak, hogy az emberek közt járjon, ám hangját fel kell adnia, és mindössze három napja van, hogy elérje, hogy a herceg megcsókolja őt, és beleszeressen, máskülönben a gonosz nagynéni szolgájaként végzi.

A kis hableány esetében sajnos egy többnyire gagyi másolatról van szó, ám az egy az egyben átemelt jelenetek olykor vizuálisan még így is egész jól működnek a vásznon. Igen, a víz alattiak is, amelyeket a modern filmipar nagy része képtelen épkézláb módon megvalósítani. Itt a sellős, úszkálós részek egyáltalán nem idegesítőek, és ez a tény egy ilyen, élő szereplős remake-nél maga a csoda. Ellenben a betétdalok, na azok rémesek, és bár Ariel szerepében Halle Bailey aranyos, és lubickolva viszi a hátán a filmet, Radics Gigi magyar hangja eléggé rányomja a bélyegét a végeredményre. Az énekesnő a magyarra fordított betétdaloknál se túl ügyes, nem illik ide az érces hangja, de a dialógusoknál még rosszabb, hallatszik rajta a bizonytalanság. Lehet, hogy idővel beletanul majd a dologba, de a magyar szinkronszakma elég mélyre süllyedt mostanra, ezt a két fülünkkel hallhatjuk.

Az Eric herceget alakító Jonah Hauer-Kingről még annyi jót sem tudunk elmondani, mint Halle Bailey-ről, a férfi főszereplő egy Ken baba érzelmi intelligenciáját képes felmutatni a több mint 120 perces játékidőben. A film a végére kínzásnak érződik, olyan hosszú, ráadásul Ariel és Eric között mindössze egyetlen jól működő romantikus jelenet látható, a többi meg úgy borzalom, ahogy van. A veterán színészek közül Javier Bardemen látszik, hogy csak a vélhetően magas fizetésért vállalta el ezt a melót, hozzá képes a gagyi vígjátékok koronázatlan királynője, Melissa McCarthy kiteszi a lelkét A kis hableányban.

Disney-remake-ben olyan jó főgonoszt, mint McCarthy Ursulája, még nem láttunk, le a kalappal előtte tényleg, hogy képes úgy felépíteni ezt a hatalommániás, pszichopata, víz alatti banyát, hogy szinte drukkolunk, hogy valaki nyírja már ki végre. A nagy csata a végén is mindössze a színésznő és a mesét idéző CGI miatt működik, ám az ezt követő érzelmi fröccs a búcsúzkodó jelenetben egyenesen siralmas, és nélkülöz mindenféle katarzist.

Amúgy A kis hableány élő szereplős újragondolása egy lelketlen és borzalmas film, amelyet még csak tisztességes iparosmunkának sem tudunk elkönyvelni. A Disney-nek annyi lehetett a célja vele, mint az összes többi ilyen alkotással: hatni a nosztalgia utáni vágyunkra és kihúzni pár ezer forintot a zsebünkből, miközben mi a horrorfilmbe illő Ficánka, a gülüszemű Sebastien vagy éppen a béna betétdalok miatt feszengünk két órán keresztül. Ha valaki át akarja élni A kis hableány-élményt, ne adj’ isten, a gyerekének megmutatni, akkor tényleg inkább szedje elő a 89-es változatot, ezt meg várja meg a Disney+-on, hogy pár hét múlva bemutassák.

Az a két-három jobban eltalált pillanat egyszerűen nem éri meg, hogy elvonszoljuk magunkat e miatt a film miatt a moziba. Az új A kis hableány-film a bizonyíték rá, hogy Hollywood szenved az ötlettelenségtől, és ahelyett, hogy újba fektetnének, a biztosnak tűnőbe menekülnek. Kár, hogy mindezt eszetlenül teszik, mindenfajta kreatív vízió és erőfeszítés nélkül, a nem akarásnak pedig nyögés a vége, na és olyan fércmunkák, mint ez a „film”.

3/10

A kis hableány jelenleg is megtekinthető a hazai mozikban.