- Kultúr
- Cinematrix
- német
- második világháború
- film
- netflix
- streaming
- tévé
- ajánló
- kritika
- becstelen brigantyk
Felmosta velünk a padlót a Netflix új második világháborús filmje
További Cinematrix cikkek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
- „A csók egy baromság” – Ridley Scott cáfolta Denzel Washington állításait
- Jönnek az ünnepek, kötelező jól érezni magad
- Érthetetlen, miért találnak egymásra, megérdemeljük, ha bedőlünk képzelt vágyainknak
A németek megirigyelték Quentin Tarantinótól a Becstelen brigantykat? Nagyon úgy néz ki, mert a Netflixen május 26-án bemutatott A katonaszökevény című filmjük olyan, mintha egy véres és fordulatos ponyvaregényt ültettek volna a tévéképernyőre, csak épp a második világháború ideje alatt. Peter Thorwarthnak, a Vérvörös égbolt rendezőjének új akcióthrillere nem találja fel a spanyolviaszt, meglehetősen ismerős elemekre építkezik, ugyanakkor egy dologban mindenképp újít: nem a szövetségeseket teszi meg főszereplőjének, hanem a nácikat.
Egészen pontosan egy náci közlegény, Heinrich (Robert Maaser) pokoljárását láthatjuk, 1945 tavaszán, a második világháború végnapjaiban, amikor Hitler seregének lábát már szorítja a cipő, hiszen vesztésre állnak. Heinrich amúgy sincs kibékülve a náci ideológiákkal, ezért fogja magát, és megpróbál dezertálni, hogy hazatérjen, és megkeresse elhagyott kislányát. A meglehetősen randa ábrázatú SS-alezredes, Von Starnfeld (Alexander Scheer) és pszichopata jobbkeze, Dörfler (Florian Schmidtke) azonban elfogják a menekülő és szerintük áruló katonát, és nemes egyszerűséggel felakasztják.
Heinrich egyetlen szerencséje, hogy egy talpraesett parasztlány, Elsa (Marie Hacke) megmenti, levágja a kötélről, és a tanyájára viszi. Itt kezdődik a nagy ellenállás és a még hithű nácikkal való csetepaté, akik a közeli kisvárosban zsidó aranyat keresnek, a gyors gazdagság helyett viszont folyton Heinrichékba futnak. A Becstelen brigantyk képregényesen kegyetlen stílusa mellett a Netflix filmjét még a Sisuhoz is lehetne hasonlítani, hiszen ott is aranyrögök miatt ment a vérengzés. A katonaszökevény persze a finnek John Wickjéhez képest jóval tradicionálisabb második világháborús film, ami könnyebben lecsúszhat azok torkán is, akik szeretik ezt a témakört.
A katonaszökevény akcióban nagyon erős, szabályosan felmossa velünk a padlót néha, és már az első összetűzés Heinrich és Elsa, valamint a náci hadosztály között is emlékezetesre sikerül. Kirázza az embert a hideg, olyan kreatívan lettek összerakva ezek az asztalborogatós, késelős, lövöldözős megmozdulások. Szerencsére azt mondhatjuk, a végéig kitart az erőszakpornó, sőt a hosszúra elnyújtott fináléban csúcsosodik ki ez a motívum, amikor egy templomnál esnek sokadszorra egymásnak a felek, a harcba pedig Elsa szellemileg sérült öccse, Paule (Connor Long) is becsatlakozik egy géppuskával.
Kár, hogy a forgatókönyv maga vázlatos, és a karakterek is papírmasék, azonkívül, hogy Heinrich a lányához vágyik vissza, és tetszik neki Elsa, illetve a nő mindenáron védené testvérét a náciktól, túl sokat nem tudunk meg a személyiségükről. A gonoszok oldalán azonban bőven akadnak emlékezetes alakítások, és bár a nácik is kimerülnek annyiban, hogy romlottak, és emiatt kissé egysíkúak, mégis rettenetesen lehet utálni őket, mert bőven követnek el disznóságokat ebben a 90 percben... Arról nem beszélve, hogy az SS-osztag vezetője, Von Starnfeld mintha egy horrorfilmből lépett volna elő, olyan ijesztően néz ki.
Grandiózusnak egyáltalán nem lehet nevezni A katonaszökevényt, a Sisuhoz hasonlóan ez egy minimalistára vett második világháborús film, viszonylag kis tétekkel, kevés szereplővel és helyszínnel, de egy csomó erőszakkal. Meglepően sok a premier plánban mutatott fejlövés a Netflix új thrillerjében, repülnek a gránátok, szakadnak a kezek-lábak, és a végére a harcok olyan fordulatossá válnak, hogy megtippelni sem lehet, vajon ki marad életben.
A játékidőt tekintve a direktor kegyes volt velünk, mert alig másfél órásra szabatta ezt a filmet, ami második világháborús alkotásnál nagyon is rövidnek számít. Cserébe nagyrészt pörögnek az események, és amikor nem a felesleges lelkizés vagy flashback forgatja az órán a számlálót, akkor szórakoztató is tud lenni A katonaszökevény. Nyilván nem kell, és nem is szabad olyan nagy elődökhöz hasonlítani, mint a tavaly ugyancsak a Netflixen bemutatott Nyugaton a helyzet változatlan, mert ez a film nem fog ahhoz hasonlóan Oscart nyerni.
Popcorn akciófilmként viszont simán megállja a helyét, abból a fajtából, ami nem üli meg az ember gyomrát, és hetek múlva is úgy emlegeti, hogy jó kis zúzda volt ez.
7,5/10
A katonaszökevény (Blood & Gold) szinkronnal és magyar felirattal elérhető a Netflixen.
Rovataink a Facebookon