Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMFilmen még életünkben nem húztuk fel magunkat ennyire
További Cinematrix cikkek
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
- A Rocknak köszönhetjük a világ legpusztítóbb karácsonyi akciófilmjét
- Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
- Szívbe markoló animációs film érkezik a mozikba
A Flamin’ Hot: Egy pikáns sikertörténet úgy indít, mint minden inspirálónak szánt, megtörtént esetet feldolgozó film valaha: adott egy rettenetesen sanyarú sorsú alak, Richard Montanez, akit már gyerekkorában kiközösítenek a többiek, jelen esetben a mexikói származása miatt, ám hősünk még az iskolapadban felismeri különleges tehetségét, avagy ha rá kell sózni valamit másokra, az nagyon könnyen megy neki. Először csak pár burritóval kezdi az üzletelést, majd a bűn útjára tér drogárusként, hogy aztán később megpróbáljon egy teljes fordulatot venni és tisztességes családfővé válni. Elvégre gyermekeit és nejét, Judyt valahogy el kéne tartania.
A Jesse Garcia által játszott Richard tehát fogja, és bekönyörgi magát a Frito-Lay nevű chips- és snackkészítő óriáscég egyik gyárába takarítónak. Kezdetét veszi a sikálás és a mindennapos robotolás, ám hősünk úgy véli, ő jobb sorsra hivatott ennél, titokban elkezd az egyik mérnöktől leckéket venni. Telnek az évek, beüt a krach, a nagybetűs válság, Richard Montanezék ablakán pedig bekopog annak a veszélye, hogy a gyárat egyik napról a másikra bezárják.
Ekkor pattan ki hősünk fejéből a nagy ötlet: a Frito-Lay ugyan miért nem céloz a latin-amerikai állampolgárokra egy nekik szánt chipsszel? Otthon a nejével ki is kísérletez a fickó egy receptet, hogy aztán felhívja a céget birtokló PepsiCo vezérigazgatóját, Roger Enricót (Tony Shalhoub), hogy ahogy régen az iskolatársai torkán lenyomta a burritót, úgy a csípős Cheetost is gyártósorra, majd polcokra juttassa – megmentve saját maga és társai irháját.
A Született feleségek egykori sztárja, Eva Longoria által rendezett Flamin’ Hot: Egy pikáns sikertörténet már abba a szirupos kategóriába esik, amire azt mondjuk a felénél, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Mennyi az esély rá, hogy egy vezérigazgató mindenféle ellenkezés nélkül, szinte egyből elfogadja egy takarító világmegváltó ötletét? Amerikában nyitottabbak az ilyesmire, de még ott se annyira, mint ahogy a Disney+-on június 9-én bemutatott produkció tálalni próbálja.
Ha valakinek bejelez a kamudetektora a Flamin’ Hottól, ne a saját készülékében keresse a hibát, merthogy a valódi Richard Montanez memoárját, az A Boy, a Burrito and a Cookie: From Janitor to Executive című könyvet feldolgozó filmmel kapcsolatban nyílt titok, hogy
hazugságon alapszik.
Igaz, hogy Richard Montanez valóban a Frito-Laynél dolgozott, és évtizedek alatt marketingvezetővé vált, felküzdve magát a ranglétrán, de a Los Angeles Times 2021-es nyomozásából, melynek során tucatnyi volt dolgozót kérdeztek ki, kiderült, hogy a csípős Cheetos kitalálásához a valóságban semmi köze nem volt a jelenleg a hatvanas éveiben járó férfinak, aki végighaknizta Amerikát a sikertörténetével, előadásokat tartott a Harvardon, a Target, a Walmart által rendezett eseményeken, mégpedig 20-50 ezer dollárokért alkalmanként.
Montanez valóban feltalált valamit, de az nem a Flamin’ Hot Cheetos volt, hanem a Flamin’ Hot Popcorn, a híres csípős chips kevésbé híres továbbgondolása. A Frito-Lay belső nyomozást is indított Montanez ügyében, de semmi bizonyítékot vagy feljegyzést nem találtak arra vonatkozóan, hogy az egykori takarítónak bármi köze lenne a csípős Cheetos megalkotásához.
A valóságban a Flamin’ Hot Cheetos egycsapatnyi tudós megfeszített munkájának köszönhető, és egy junior executive-nak, aki a névvel előállt.
A Disney+ filmjével az a legnagyobb probléma, hogy igaz történetként tálalnak egy hazugságot, aláásva azt az egyébként pozitív üzenetet, hogy bárkiből lehet bármi, ha eléggé akarja, és megdolgozik érte. Elegáns húzás lett volna a készítőktől, ha legalább közvetlenül a stáblista előtt jelzik, hogy Montanez megbízhatatlan narrátor, és az igaz történet nem is annyira igaz. Bőven akadnak is olyan filmek és sorozatok, ahol bevallják pár sor kiírásával, hogy inkább hamis, mintsem igaz, javarészt fabrikált sztorit látunk a képernyőn.
Eva Longoriában nem volt ennyi, aki úgy nyilatkozott a Flamin’ Hot körül kialakult botrányról, hogy
a Flamin’ Hot nem a csípős Cheetos történelmét dolgozza fel, hanem Richard Montanez történetét meséljük el benne, az ő igazságát.
A nézőkkel szemben iszonyúan inkorrekt hozzáállás ez a rendező részéről, és legfőképp azért idegesítő a dolog, mert alapvetően egy sima, 7/10-es filmről lenne szó, tekintve, hogy a Flamin’ Hotnak nagy a szíve, feelgood, optimista, és magával ragad, csak egyszersmind a képünkbe hazudik, és hülyének is néz bennünket...
A Flamin’ Hot: Egy pikáns sikertörténet a Disney+-on nézhető meg, magyar felirattal.
Rovataink a Facebookon