Két rész alatt ráfüggtünk erre az új lengyel sorozatra

Tűpontosan tényleg így lehetne körülírni a Még mindig itt (Warszawianka) című új sorozatot, amelyet június 19-én tett közzé az első két részével a SkyShowtime, és azóta is heti jelleggel folytat. A főszereplő egy olyan csávó, bizonyos Franciszek Czulkowski vagy becenevén Czuly, aki épp a 40. születésnapját ünnepli, az élete még sincs síkon... bár regényíróként egyszer már látványosan befutott, a jövőjét mégse az írógép mellett képzeli el. Czuly arra esküszik, amire Los Angeles „hajléktalan” költője, Charles Bukowski vagy épp a Showtime klasszikus dramedyje, a hét évados Kaliforgia Hank Moodyja is: dél előtt soha sem szabad felkelni, a bánatunkat alkoholba, drogokba és könnyű nőcskékbe a legérdemesebb fojtanunk, és amúgy meg tolni kell ezerrel a carpe diemet, és tenni magasról a holnapra, a holnaputánra vagy egyáltalán a jövőre.

Míg a már említett, David Duchovny által játszott Hank Moody főképp a szatirikus humorára támaszkodott, és kiröhögött mindenkit, aki nem értett vele egyet, addig a Bors Szyc-féle Czuly már jóval közelebb engedi magához a sötétséget, a depressziót és a kétségbeesést. Ebből a szempontból a SkyShowtime új lengyel szériája még a sokat látott Kaliforgia-rajongóknak is újat tud mutatni. Pláne, hogy az egész kapott egy európai körítést, Varsóban járunk, a városban, ami Czuly otthonát jelenti, és persze fő ihletforrását is – tekintve, hogy a könyve is a nagyváros szertelen éjszakai életéről szólt.

A komplex, sűrűn megbotló karakterek valahogy különösen a szívünkhöz tudnak nőni, ebben a Még mindig itt bohókás életművésze pedig remekel. Czuly amikor épp nem léha nőcskék fenekéről szippantja fel serényen a kokaint, akkor hozzá hasonlóan problémás kislánya nevelésébe igyekszik besegíteni, valamint próbálja nagy álmát, a saját kávézóját nem a földdel egyenlővé tenni, esetleg konkrétan csődbe vinni.

A Még mindig itt fényképezését muszáj kiemelni, a hangulatteremtést ez a sorozat nagyrészt a remek vizualitásával képes elérni. Legyen szó egy üres rétről egy folyó mellett, ahol Czulyék csúnyán szétcsapják magukat, egy túlzsúfolt születésnapi partiról, egy lelakott panelszobáról, a dupla részes évadkezdésben Varsó egy rettenetesen színes helyként mutatkozik be. Mindehhez adjuk hozzá a retró szintislágereket, és úgy indítjuk el mi is egyik részt a másik után, hogy nem gondolunk a holnapi teendőinkre. A Még mindig ittre már csak a manapság nem annyira divatos, szarjunk bele mindenbe üzenete miatt is könnyű rácsúszni.

Lehet, hogy a drámaibb megközelítéssel a Még mindig itt alkotói látványosan el akartak szakadni a nagy elődöktől, Bukowski könyveitől és a Kaliforgiától, nem mindig működik a húzásuk. A SkyShowtime produkciója bőven elbírna még több beszólogatást, fityiszmutatást az unalmas nyárspolgároknak. Néha, egy-egy jelenetben, amikor Czuly elengedi magát, akkor kapunk is ebből kisebb adagokat. De túl kicsiket ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk őket.

Az antihősök, mert kétségünk se lehet róla, hogy ez a varsói fickó bizony az, kora egyelőre nem járt le. És nagyon ránk férne, hogy európai szemszögből is kapjunk bevállalós dramedyket. Nekünk, akik tényleg heti egyszer legalább visszasírjuk a Kaliforgiát, a Még mindig itt tökéletes néznivaló akkor, amikor csak hátra akarunk dőlni, nem akarunk semmivel foglalkozni, még azzal se, hogy odakint bőven 40 fok közeli hőmérséklet tudni lenni, és a túl lelkesek könnyen napszúrást kaphatnak.

Czulynak van igaza, aki még a szobában is napszemüveget hord, olyan laza, és bár a köré írt sorozat néha billeg, és nem mindig ér fel ehhez az oldschool menő csávóhoz, megéri adni egy esélyt a Még mindig ittnek. Két rész elég volt hozzá, hogy rabjaivá váljunk, és ne tudjuk letenni a távirányítót.

7,5/10

A Még mindig itt (Warszawianka) szinkronnal és magyar felirattal nézhető a SkyShowtime-on.