A Netflix új filmje egy merénylet az emberiség ellen

Nagy durranásnak számított 2018 novemberében a Madarak a dobozban (Bird Box) című posztapokaliptikus horror, hiszen ez volt a Netflix első igazi blockbuster filmje, amelyben ráadásul Hollywood egyik legismertebb színésznője, Sandra Bullock vállalta el a főszerepet. A Susanne Bier által rendezett, és Josh Malerman regényét alapul vevő televíziós feldolgozás viszont hiába ette be magát sikerrel a popkultúrába, lett a mémgyárak alapanyaga, és a mai napig a Netflix harmadik legnézettebb filmje,

Pedig a Madarak a dobozban első részében ott volt a potenciál arra, hogy egy jó film kerekedjen ki belőle, de az erőtlenül játszó Bullock képtelen volt elvinni a hátán a show-t, egyedül az apokalipszis első napjainak bemutatása ért valamit, azt is az állandóan elégedetlenkedő John Malkovich karaktere miatt élveztük legfőképp. A történet arról szólt ugyebár, hogy a Földön egyik pillanatról a másikra megjelenik egy csomó furcsa entitás, lény vagy szörnyeteg – esetleg angyal, mindenki nevezze, aminek akarja őket. Lényeg, hogy ezek a bestiák olyan szörnyűségesek, hogy az ép elméjűek, amikor rájuk néznek, azonnal öngyilkosok lesznek az élménytől, a többiek, a mentális betegek szeme pedig felnyílik – utóbbiak a találkozástól kezdve a vakon, bekötött szemmel botorkáló társaikat igyekeznek rávenni, nézzenek rá a „megmentőikre”.

A film spin-offjával, a Madarak a dobozban: Barcelonával az volt a készítők célja, hogy kiterjesszék a korábban megismert világot, új főszereplők szemén keresztül láttassák, Európa hogyan birkózik meg a lehetetlen helyzettel. Ami azt illeti, a július 14-én a Netflixre érkezett kvázi folytatás hellyel-közzel teljesíti a vállalását, ráadásul a korábban A bárka című sorozatban látott Mario Casas egy hajszállal jobb központi szereplő, mint Sandra Bullock volt anno (erre se mertünk volna előzetesen fogadni), mégis a végeredmény valahol félúton összezuhan, mint egy véletlenül felborított kártyavár. Ha a Madarak a dobozbanra azt mondták öt éve, hogy egy mindenféle inspirációt nélkülöző, vontatott, béna lezárással rendelkező, idegtépő horror-thriller, akkor ez a spanyol mellékágra, a Madarak a dobozban: Barcelonára halmozottan igaz.

A Madarak a dobozban: Barcelona a kiindulópontjával húz egy váratlant, hiszen a főhős, Sebastián (Mario Casas) valójában egy látó. Vagyis azon fanatikusok közé tartozik, akiktől a Sandra Bullock-féle Malorie-ék olyannyira rettegtek. Az új Madarak a dobozban-filmet nagyjából úgy kell elképzelni, hogy adott ez a fickó Barcelonában, aki a lányával, Annával (Alejandra Howard) kézen fogva azon ügyködik, hogy a rettegő túlélők szemét felnyissa. A koncepció megint érdekesen hangzik, az oldalváltás, hogy tulajdonképpen egy gonosz valakiért érik el az alkotók, hogy drukkoljunk, még működhetne is. De elszúrják a biztató kezdést.

Leglátványosabban a vizualitását tekintve hasal el a Madarak a dobozban: Barcelona. Teli van megkérdőjelezhető döntésekkel a film, mint amikor megmutatják, ahogy a magukat megölő emberek lelkei kiszállnak a testükből. De említhetnénk azt a húzást is, hogy egy csomószor a szörnyek nézőpontjából látjuk a karaktereket. A robbanások, tűzeffektek ebben az új Netflix-filmben konkrétan olyan rondák, hogy legszívesebben mi is inkább bekötött szemmel néznénk a produkciót, nem beszélve arról, hogy a helyszínül szolgáló metropolisz mennyire hányingert keltően rondán fest végig a képernyőn, és olyan, mintha a szereplők ugyanabban az egy utcában sétálnának fel-alá.

Ez a film az élő példa arra, hogy vannak olyan alkotások, amiket hagyni kell, hogy egyrészesek legyenek. A Madarak a dobozban világából minél többet mutatnak, annál rosszabb az egész, és amikor tudományos alapokra kezdik helyezni a Barcelonában az írók az „angyalokat”, akkor már konkrétan fogjuk a fejünket, mert fizikai fájdalmaink vannak.

A korrekt, de semmi különöset nem nyújtó Mario Casason kívül összetrombitáltak a filmhez még egy pár ismertebb arcot, de ebből a tekintetből is az a kérdésünk, hogy: mi a fenének? Ismeretlen színészek is el tudták volna ennyire érdektelenül játszani a túlélőcsapat tagjait, mint ahogy a Babylonnal berobbanó Diego Calva vagy a BAFTA-díjas Georgina Campbell tették.

Köszönhetően annak, hogy a néha jól, de főképp rosszul elsülő újításai mellett olyan, mintha egy béna remake lenne, vagy inkább szolgai másolat. A befejezés, a sok jeleneten át tartó flashback, és a túlélők csoportjával való együtt nyomulás úgy érződik, mintha az alkotók elkérték volna az eredeti készítők házi feladatát, és vért izzadva megpróbálták volna úgy lemásolni, hogy senkinek ne tűnjön fel a turpisság. Nekünk feltűnt, és nagyon nem örültünk neki.

Azt kell, hogy mondjuk, a Madarak a dobozban eddig egy iszonyúan idegesítő franchise, mert valahol mindkét alkotás mélyén ott van eldugva egy-egy jó film, de olyan Zs kategóriás sallangokkal, vontatott történetmeséléssel, unott színészi játékokkal, förtelmesen ronda fényképezéssel aggatják teli őket, hogy az eddig látottakat képtelenek voltunk úgy igazán, őszintén élvezni.

Kár ezért az új filmért is, de a befejezés befejezetlensége miatt rá mernénk tippelni, hogy lesznek itt még új felvonások. Jaj nekünk! Nem kifejezés, hogy nem várjuk őket.

3/10

A Madarak a dobozban: Barcelona (Bird Box: Barcelona) szinkronnal és magyar felirattal nézhető a Netflixen.