- Kultúr
- Cinematrix
- mozi
- film
- horror
- szellemidézés
- kritika
- ajánló
- ausztrál
- a24
- vertigo media
- premier
- ijesztő
- vérfagyasztó
Semmi pénzért nem néznénk meg újra, olyan félelmetes ez az új horrorfilm
További Cinematrix cikkek
- Az új Dűne-sorozat pont arról szól, amitől napjainkban a legjobban rettegünk
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
- „A csók egy baromság” – Ridley Scott cáfolta Denzel Washington állításait
Testvérek, ha összefognak! Napjaink szórakoztatóipara nem szűkölködik olyan tesókból, akik a kamera túloldalán: íróként, rendezőként, producerként vívták ki a nézők és a kritikusok elismerését. A teljesség igénye nélkül felsorolunk párat közülük, akikért 2023-ban egyáltalán nem ciki rajongani. Ott vannak például a Duffer fivérek, akik a Stranger Thingst hozták tető alá a Netflixnek, a Mátrixszal befutott Wachowski nővérek, a komor drámák műfajában brillírozó Coen testvérek, de említhetnénk akár a Russo fivéreket is, akiknek a nevéhez a legkiválóbb Marvel-filmek fűződnek.
Ehhez az illusztris listához igyekeznek most csatlakozni az ausztrál Philippou testvérek, Danny és Michael, akik elhozták nekünk nemcsak a nyár, hanem talán az év legvérfagyasztóbb és legokosabb horrorját, a Beszélj hozzám!-ot. A produkció világpremierje még a Sundance Filmfesztiválon volt, januárban, és azóta vártuk tűkön ülve, hogy eljusson hozzánk a YouTube-ról indult, keménykedős csatornájukkal, a RackaRackával ismertté vált fenegyerekek agyszüleménye – amely előtt a kritikusok többsége is leborult.
Nem csoda, a hazai mozikban július 27-étől játszott Beszélj hozzám! tényleg megrázó élmény. A történet egy bebalzsamozott kéz körül forog, amely virális szenzációvá válik az interneten, és a fiatalok a házibulijaikat dobják fel azzal, hogy székhez kötözik egymást, és a levágott testrészt megfogva, a „Beszélj hozzám!” szöveget elmormolva bekukkantanak a szellemvilágba. Mit bekukkantanak, engedik a felbukkanó túlvilági entitásokat, hogy beléjük bújjanak, hogy aztán a többiek jót röhögjenek azon, ahogy az éppen soros, megszállt tinédzser fennakadt szemekkel vergődik, és átkokat szór a többiekre. Mi sülhetne el itt rosszul? Minden.
A Beszélj hozzám! főszereplője Mia (Sophie Wilde), aki barátnőjével, Jade-del (Alexandra Jensen) és annak kistesójával, Riley-vel (Joe Bird) keverednek el egy olyan partira, ahol szellemidézés folyik, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, a tizenévesekkel elszalad kissé a ló, túl közel engedik magukhoz a másvilágot. Az, hogy mennyire veszélyes tud lenni, már a film rendkívül véres nyitójelenetéből kiderül, ráadásul a Sophie Wilde által játszott főszereplő különösen jó célpont a szellemeknek, Mia ugyanis még mindig egy családi tragédiával küszködik, elhunyt anyját gyászolja.
Ahhoz képest, hogy Danny és Michael Philippounak ez az első egész estés filmje, a testvérpár egészen jó munkát végzett. Hanyagolták a jump scare jeleneteket, és a horrorzsánerben mostanra túlhasználtnak számító motívum helyett inkább a pszichológiai nyomasztásra, a néző lelki terrorizálására és a testcsonkításra helyezték a hangsúlyt.
Utóbbi annyira erősen jelen van a Beszélj hozzám!-ban, hogy evés mellé senkinek nem ajánljuk a megnézését, helyenként annyira gyomorforgató és felkavaró.
A Philippou fivérek alkotásának már az alapötlete annyira egyedi, hogy érdemes beülni miatta a moziba. Impresszív, de nem meglepő, hogy a kultikus A24 filmstúdió felkarolta ezt az ausztrál újdonságot, amely annak ellenére, hogy a másfél órája alatt néhol leül, egy olyan csattanóra fut ki, aminél ijesztőbbet mostanában nem pipáltunk a nagyvásznon.
A film szereplői picit sem tucatfilmes ostobenkók, bőven meg lehet őket kedvelni a közösen eltöltött idő alatt. Különösen kiemelkedik Jade és Riley, a nővérke és a kistesó valóban rokonoknak érződnek, akik minden civakodásuk ellenére szeretik egymást. Miával viszont az alkotók némiképp kiszúrnak, pont a Beszélj hozzám! gyászról szóló jeleneteibe nem mernek beleállni rendesen Philippouék, és ez a hiányosság az, ami miatt lehet, hogy a Beszélj hozzám!-ból sosem lesz kultuszfilm. Valamint azt se nagyon tudjuk megbocsátani, hogy A Gyűrűk Ura-trilógiában látott, a szereplőgárdában egyértelműen legnagyobb névnek számító Miranda Ottót kispadra ültették az alkotók, és távol tartották a sztori fősodrától. Slusszpoén, hogy nem sikerült nekik, aggódó anyaként is remek az egykori Éowyn, és pár jelenetben simán lopja a show-t.
A Beszélj hozzám! nem csak azoknak jó néznivaló, akiknek elegük van belőle, hogy már a csapból is a Barbie és az Oppenheimer folyik.
Vizuálisan meghökkentő, a csendes, de épp emiatt rémisztő snittekkel remekül játszadozó horrorról van itt szó, ami kedvelhető szereplőgárdával és egy ütős végkifejlettel gondoskodik arról, hogy még egy-két nap múlva is álmatlanul forogjunk este az ágyban, ha eszünkbe jut ez a film, amit jócskán megelőzött a jó híre, felsrófolva az elvárásainkat, de így sem csalódtunk benne.
7,5/10
A Beszélj hozzám! már látható a magyar mozikban.
Rovataink a Facebookon