Máig nem született akkora zseni, mint da Vinci

Az Exhibition on Screen filmsorozat ismét egy világsztár alkotó életét és munkásságát tárja a nézők elő. A Leonardo mesterművei című dokumentumfilm 2019-ben, Leonardo da Vinci halálának 500. évfordulójára készült, Magyarországon pedig 2023. augusztus 17-én tűzik műsorra. 

David Bickerstaff filmje vadiúj nézőpontból láttatja Leonardo életét, találékonyságát, szobrászi kvalitásait, zenészi vénáját, katonai találmányait és a mindennapi politika útvesztőiben való navigációs képességét is; teszi mindezt művészetének prizmáján keresztül, teljes portrét adva a reneszánsz zseniről.

Leonardo da Vinci valódi polihisztor volt. Neve még annak is ismerősen cseng, aki fikarcnyit sem konyít a művészethez. Legendás festménye, a Mona Lisa nemcsak da Vinci, de az egész világ leghíresebb képe is egyben: korszakos, különleges, a művészettörténetben megkerülhetetlen remekmű.

A film fókuszában nemcsak a furcsa mosolyú nő képmása, de a polihisztor többtucatnyi alkotása, festményei és rajzai állnak. A dokumentumfilm ráadásul HD-minőségben, soha nem látott közelségből, nagy vásznon jeleníti meg a da Vincinek tulajdonított festményeket, köztük a legfontosabb munkáit, például

• Az utolsó vacsora,
• a Cecilia Gallerani képmása, 
• a Ginevra de Benci,
• a Madonna Litta,
• a Sziklás Madonna,

című festményeket, valamint egyéb, kevésbé ismert alkotásait.

Világjáró alkotó

A kis Leonardo 1452-ben házasságon kívül született a Firenzétől nem messze levő Vinciben. Apja, a gazdag ügyvéd nem tagadta meg fiát, hanem elvitte néhány rajzát a híres festőhöz, Andrea del Verrocchióhoz, aki azonnal felismerte a tehetségét, és meghívta tanoncnak a műhelyébe. Az ifjú azonban hamar túlnőtt mesterén, amit az idősebb művész nem nézett jó szemmel...

Annyira virtuóz, annyira kaméleon alkotó volt, hogy még a lakhelyét is rendre váltogatta. Az eredmény pedig: da Vinci képei Európa-szerte megtalálhatók a legnagyobb múzeumokban, nem korlátozódnak sem Olaszországra, sem egyetlen tárlatra.

A brit Nemzeti Képtár ad otthont a Virgin of the Rocks című festménynek, a firenzei Uffizi az Angyali üdvözletnek, a szentpétervári Ermitázs a Benois Madonnának, a krakkói Nemzeti Múzeum pedig a Hölgy hermelinnel című alkotásnak: Európa legtöbb nagyvárosában találni egy-egy da Vinci-képet.

Érdekes megfigyelni, hogy az adott nemzetek és intézmények kurátorai és művészeti szakemberei hogyan beszélnek da Vinciről, illetve az adott képekhez és korszakokhoz, na meg városokhoz fűződő viszonyáról. A lenyűgöző alkotások a festő más-más életszakaszaiból származnak, mégis azonnal megállapítható, hogy ki készítette őket. Da Vinci jellegzetes alakjai, technikái és sokrétű képi világa kiemeli őt a művészettörténet nagyjai közül.

Megszokott formátum

A dokumentumfilm mindig kontextusba helyezi da Vinci műveit, ezzel is hangsúlyozva, mennyire formabontó alkotó volt: az ő korában szokatlannak, már-már tabunak számított, hogy a női modellek a nézőre nézzenek. Ez a változtatás kétségkívül új színt vitt a kortárs portréfestészetbe. 

Ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk az említett alkotásokról, valószínűleg több mint öt percet kellene minden egyes festményre szánni, egy másfél órás filmbe azonban csak ennyi fér. A jól megszokott módon, zenei aláfestéssel egybekötve időz a kamera a képeken, néha egy kurátor vagy restaurátor kommentárjaival – esetleg felolvasott idézetekkel – egészülnek ki a látottak.