Senki nem beszél róla, pedig ez a Netflix legjobb misztikus sorozata

Thor napjaink popkultúrájának egyik legismertebb figurája, köszönhetően nagyrészt a Marvel filmes univerzumának, amely földönkívüli szuperhősként mutatta be a villámok istenét, de a videójátékok rajongóinak eszébe juthat a God of War: Ragnarök is, mely az északi mitológiákat szorosabban követve hozta el nekünk a Mjölnirt forgató legendát.

A Ragnarokról van szó, amelyet az online videótár 2020 elején tűzött képernyőre, majd egy évvel később, tavasszal rögtön el is hozta a második évadot. A harmadik etapra azonban egészen 2023 nyaráig, egészen pontosan augusztus 24-ig kellett várnunk, amely hat újabb résszel érkezett meg, és egyben le is zárja a történetet, pontot téve a Thor-mítosz újragondolásának végére.

A Ragnarok több szempontból is egy különleges sorozat, hiszen napjainkban játszódik, és egy egészen földhözragadt urban fantasyként prezentálja magát, melyben egy fiatal srác, Magne (David Stakston) a testvérével, Lauritsszel (Jonas Strand Gravli) és anyjával visszaköltöznek Edda városába, ahol a fiúk születtek. Mondhatnánk, hogy egy isten háta mögötti vagy inkább istenek háta mögötti településről van szó, de hazugság lenne. Elvégre Eddában egy csomó nagy hatalmú lény tobzódik. Többek között itt bujkál Odin reinkarnációja, Wotan (Bjorn Sundquist), egy kerekesszékes öregember bőrébe bújva, de megtaláljuk az újjászületett háború istenét, Tyrt (Benjamin Helstad) és sok más ismert alakot. Nem lőnénk le őket, a teljes élvezet kedvéért.

Lényeg a lényeg, Magne rögtön a történet elején ráeszmél, hogy különös kapcsolata van az időjárással, Edda városában az ereje is megnő, és ahogy halad előre a Ragnarok, fiatal hősünk lépésről lépésre békél meg a tudattal, hogy ő nem más, mint Thor. A Netflix norvég sorozata valami gyönyörűen végigfejti, ahogy a főszereplő, az amúgy a világ által átlagos középiskolásnak látott fiú háborúba kezd a saját öccsével, aki nyilván Lokiként ébred öntudatra, és a zöldfülű villámok istene a második évad végére még félelmetes kalapácsát, a Mjölnirt is kénytelen megkovácsolni. Vér és izzadság árán, és nagy szükség is van a mitikus fegyverre, hiszen Eddában óriások gonoszkodnak, egy kőgazdag iparmágnás család bőrébe bújva.

Döbbenetes, hogy tényleg mennyire nincs szó a Ragnarokról a külföldi sajtóban, a maga nemében ez a modern köntösbe öltöztetett Thor-sorozat igenis felveszi a versenyt az olyan sikercímekkel, mint a Stranger Things és Az Esernyő Akadémia.

A harmadik évadra jó sokat kellett várnunk, viszont az első két rész alapján azt kell, hogy mondjuk, megérte. A Ragnarok régi fényében tért vissza, picit talán veszítve a lendületből, de a báját megtartva. A cselekmény ott veszi fel a fonalat, hogy az óriások és Magne között patthelyzet alakult ki, utóbbi megfogadta, hogy nem nyúl a pörölyhöz, míg a három főgonosz, az iskolaigazgatóként a diákokat terrorizáló Ran (Synnove Macody Lund), és két gyereke, az ördögi Fjor (Herman Tommeraas) és a csábító Saxa (Theresa Frostad Eggesbo) visszafogják magukat. Magne ahelyett, hogy harcban csapna oda a famíliának, diplomatikus eszközökkel próbálja két vállra fektetni őket a háttérből. Ám a trióval egyszerűen nem lehet bírni, az ármánykodásuk pedig egyértelműen oda fog vezetni, hogy a sorozat címében beígérteknek megfelelően eljön a Ragnarok, vagyis az ismert világ vége.

Izgalmas lesz látni, hogy vajon ezt hogy tálalják nekünk az írók, merthogy a sorozatban van egy erős környezetvédős szál, a Jutul Industries, melyet az óriáscsalád vezet, lelkesen pusztítja Edda környékét, mérgezve a lakosságot – behozva mindezzel a mitikus szál mellé egy modern problémát is.

Ami miatt rettenetesen vártuk többek között a Ragnarok visszatérését, az az egyik főszereplő, a Lauritsként látható Jonas Strand Gravli, aki nagyon sokszor elviszi a hátán a sorozatot, érzékeny megmozdulásaival és nüansznyi, de azért észrevehető és élményszámba menő gesztusaival.

A Ragnarok utolsó, hatrészes évada amellett, hogy az istenek és az óriások végső csatáját elhozza nekünk, nyilván a testvérháborúról is szólni fog, amely több szempontból izgalmas. Laurits/Loki titokban, de nagyon is serényen nevelgeti az általa megszült világkígyót, gyermekét, akinek a segítségével Thort el akarja tenni láb alól. Míg Magne egyre inkább megismerkedik isteni hatalmával, és a Mjölnirt forgatva úgy véli, senki és semmi nem állhat útjába. A harmadik szezon első két része már abból a szempontból is újat mutat nekünk, nézőknek, hogy Magnét sötétebb oldaláról prezentálja, és nagyon úgy tűnik, hogy a háborút és a világ sorsát az dönti majd el, hogy melyik oldal vállalja be a nagyobb rohadékságot a győzelem kedvéért.

Azt hozzá kell tennünk, hogy a Netflix fantasysorozata helyenként azért lassú, és túl sok a tinidráma benne. Emiatt nem biztos, hogy mindenkinek kenyere lesz, de aki hajlandó rá, hogy átrágja magát a Skinsre is emlékeztető, darkosabb jeleneteken és a karakterek felszínre törő világfájdalmain, az egy üdén ható, friss sztorit talál a sallangok mögött. A színészek ráadásul mind nagyszerűek, külön ki kell emelnünk a Saxát alakító Theresa Frostad Eggesbót, aki végre az új évadban a kezébe veszi az irányítást.

Azoknak, akik egy visszafogott misztikus sorozatra vágynak, és elegük van már a szuperhősös marhaságokból, a Ragnarok üdítő néznivaló lehet. Vérzik a szívünk, hogy valószínűleg a széria jó pár évig a rejtett kincsek kategóriájában fog maradni, de idővel nagyon reméljük, hogy kultklasszikussá válik. Megvan benne a potenciál rá.

7,5/10

A Ragnarok legújabb, harmadik évada magyar felirattal nézhető a Netflixen.