Íme a lista: kiderült a hosszú élet titka

Ismét egy élvezetes, roppant érdekes és tanulságos dokumentumsorozattal jelentkezett a Netflix. A streamingszolgáltató Éljünk száz évig: A kék zónák titkai (Live to 100: Secrets of the Blue Zones) címmel, Dan Buettner közreműködésével négyrészes miniszériát tűzött műsorra. A sorozat azokat a városokat, régiókat mutatja be, ahol a lakosok az átlagnál tovább élnek: sokuk a századik születésnapját is megérte. 

Dan Buettner a 2000-es évek elején, a National Geographic támogatásával különleges projektbe fogott: elhatározta, hogy megtalálja, pontosabban „megalkotja” a hosszú élet elixírjét. Az egész világot beutazta, a legkülönbözőbb emberekkel és kultúrákkal találkozott, és a sorozatot elnézve – úgy tűnik – célba ért.  

• Okinava, Japán. 
• Szardínia, Olaszország.
• Ikaria, Görögország.
• Nicoya, Costa Rica.
• Loma Linda, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok.

Az említett öt terület nem is állhatna egymástól – szó szerint és átvitt értelemben is – távolabb, mégis van bennük valami közös: bizonyított, hogy a világ legidősebb emberei lakják ezeket a helyszíneket. 

Dan Buettner szerint a sorozat a világ leghosszabb életű embereinek felkutatásával és tanulmányozásával töltött húsz év csúcspontja, jobb szakértőket pedig nem is találhatott volna a téma feltárásához és bemutatásához, mint azokat az embereket, akik valóban az átlagnál szebb kort éltek (pontosabban élnek) meg.

A szépkorúak elbeszéléseiből kiderül, hogy a kulcs nem az, amire először gondolnánk. Az egészséges életmód nem tablettákon vagy gyors diétákon múlik, sokkal inkább a kiegyensúlyozottságon.

A növényi alapú étrend, a természetes, alacsony intenzitású mozgás (például kertészkedés vagy lépcsőzés) és a család, barátok, vagyis a közösség előtérbe helyezése mind összefüggésbe hozható az egészség megőrzésével és a hosszú élettel.  

Amerika veszélyben

Az Egyesült Államokban az átlagéletkor 76 évre csökkent, de eddig valahogy zömében olyan kutatások születtek, amelyek arra irányultak, miért halnak meg az amerikaiak, nem pedig azt kutatták, hogyan tudnának tovább élni.

Buettner nem ért azzal egyet, hogy az életkor húsz százaléka a genetikán, tíz-tíz százaléka az egyéni döntéseken és az egészségügyön, a maradék hatvan pedig a környezeten múlik. Kentucky egyes részein például húsz évvel alacsonyabb az átlagéletkor, mint Boulderben (Coloradóban), ahol sokkal könnyebb kerékpározni, mint autót vezetni; könnyebb hozzáférni a növényi alapú ételekhez; és lényegesen könnyebb közösséget, társaságot találni magunk mellé. 

De mi mindent kell pontosan figyelembe venni, ha sokáig szeretnénk élni?

Étkezés

Az említett helyszíneken élők a növényi alapú bioélelmiszereket részesítik előnyben. Étkezésük 90-100 százaléka ilyen ételekből áll. Az étel minősége azonban önmagában még nem minden, a mennyiségre is figyelnek. Kerülik a túlevést, nem használnak elektronikai eszközöket az asztalnál, teljes figyelmüket az étkezésnek szentelik.

Természetes mozgás

A közbeszédben elterjedt edzési módszerek elavultak, hiszen a hosszú életű emberek tulajdonképpen

A kettő nem ugyanaz. Olyan környezetben élnek, ahol minden nap rá vannak kényszerítve az enyhe testmozgásra. Fel-alá sétálnak a dombokon, vagy éppen naphosszat kertészkednek, esetleg állatokat gondoznak. És még valami: lényegesen kevesebbet stresszelnek.

Emberi kapcsolatok

Semmi nem rövidíti meg jobban az életet, mint a magányosság, hiszen az egyedüllét felér napi tizenöt cigaretta elszívásával. A kék zónában élők szoros közösségben élnek, előtérbe helyezik a családot és a barátokat, na meg a közös szórakozást, de kiemelendő a vallási közösségek szerepe is.

Életcél

Buettner a sorozatban többször hangsúlyozza, hogy az említett közösségek mindegyikének van valamilyen életcélja, amiért él és dolgozik. Értékrendjük szilárd, a munkamorál sem alszik ki bennük: még százévesen is juhokat terelnek vagy fát vágnak, ez hajtja őket előre.

Tanulságos szórakozás

A kutatásból levont tanulságokat egyéni szinten is lehet alkalmazni, azonban alkalmas egész közösségek és városok élet(módjának) átalakítására is. Buettner a felfedezése után megalapította a Blue Zones szervezetet, és az Egyesült Államok városaival együttműködve olyan akcióterveket hoz létre, amelyeknek hála meghosszabbították a helyiek várható élettartamát. Az elmúlt két évtizedben a szervezet hetvenkét várossal dolgozott együtt, köztük a texasi Fort Worthszel, ahol az elhízás és a dohányzás aránya is csökkent, a lakosok több mint fele pedig már az egészséges kategóriába tartozik.

A sorozat rövid, harminc-negyven perces részekből áll, egyetlen délután alatt elfogyasztható műsor, ráadásul egyszerre hat az érzelmekre és az észre is, szó sincs manipulálásról vagy áltudományos okoskodásról. Csodaszép felvételek, jól tagolt, érthető narráció köti össze a részeket, ezen kívül rövid beszélgetések és interjúk teszik dokumentaristává a szériát, ami legalább annyira élvezetes, mint megfontolandó információkat tartalmazó „tananyag”.