Mind a tíz körmünket lerágtuk a Netflix új nyomozós filmjén

Mogorva, de eltökélt fickókat kevesen tudnak annyira jól játszani, mint Benicio Del Toro, az 56 éves Oscar-díjas színész legutóbb a Sicario című, 2015-ös akcióthrillerben villantotta meg ezen oldalát egy kolumbiai bérgyilkos bőrébe bújva, de korábban keménykedett a Sin Cityben, a Che Guevara életét feldolgozó Cheben is többek közt. Del Toro ezúttal egy elnyűtt kopót alakít a Netflix új nyomozós filmjében, a szeptember 29-én bemutatott Hidegvérben (Reptile), amely nemcsak azzal véteti magát észre napjaink túlzsúfolt kínálatában, hogy egy oldschool bűnügyi sztorit hoz el a tévéképernyőnkre, hanem olyan éjsötét tónusba öltözteti ezt a felnőttmesét, amit a True Detective készítői is megirigyelhetnének.

A Hidegvér egy brutális gyilkossággal üti fel a történetet. Az áldozat egy fiatal ingatlanos nő, Summer Elswick (Matilda Lutz), akit olyan erővel szúrnak le, hogy a kés a csontjai közé szorul. Nem szép látvány tehát, amikor megtalálja a holttestet a hölgyemény szeretője, Will Grady (Justin Timberlake), és ezt követően nagyon gyorsan a rendőrök kereszttüzébe is kerül a fickó, lehetséges elkövetőként. A nyomozást Tom Nichols (Benicio Del Toro) vezeti, és a detektívnek nyilván az első pillanattól az a tippje, hogy a halott nő párja a hunyó. Elvégre mindig a férj/feleség a tettes, nem?

Ebben a filmben nem annyira egyszerű a helyzet, mert a kézenfekvő első gyanúsított, a korábban a Palmerben is remek, és itt ugyancsak korrektül teljesítő expopsztár, Justin Timberlake karaktere mellett még egy csomó fura fickó képbe kerül. Ott van például Sam (Karl Glusman), a meggyilkolt Summer papíron még férje, aki hátborzongató portrékat fest nőkről, levágott emberi hajat felhasználva. De említhetnénk még gyanús egyénként a Will családját ijesztgető flúgost, Elit (Michael Carmen Pitt) is, akinek minden felbukkanásától a hideg futkos a hátunkon.

A Benicio Del Toro-féle Tom Nichols egy igazi fenevad a több mint 120 perces játékidő alatt, nem véletlenül emlegettük a True Detective-et, onnan is az első évadot. A Hidegvér főszereplője mintha Woody Harrelson Martyjának és Matthew McConaughey Rust Cohljának lenne a mixe, egy olyan ürge, aki a nejéért, Judyért (Alicia Silverstone) és a melójáért él, ezen a két dolgon kívül semmi más nem érdekli őt az égvilágon.

Erről az új Netflix-thrillerről tudni kell, hogy az egykori videóklipes direktor, Grant Singer első egész estés rendezése, de szerencsére a jobban elsült rendezői debütálások közé tartozik a Hidegvér. Nem hibátlan bemutatkozás, mert a behozott történetszálak és rejtélyek közül egy csomó nem kerül megválaszolásra, például az sem, hogy kicsoda Summer gyilkosa. Ezeket az írói baklövéseket leszámítva viszont egy nagyon korrekt próbálkozásról beszélünk. Még hogy korrekt! Szinte el se hisszük, hogy a Hidegvér a Netflixre jött, annyira jó az összkép a filmmel kapcsolatban. Amiben jeleskedik a direktor, az a tálalás, ezt a fajta stílusosságot, ami Singer sajátjának tűnik, nem lehet tanítani egy filmes iskolában sem.

Gyönyörű, melankolikus, már-már művészfilmekre jellemző fényképezéssel, dübörgő baljós zenei betétekkel gondoskodik a készítő arról, hogy torkon ragadjon bennünket a Hidegvér. Mindezt megfejelve Del Toro maszkulin, mélyen megtört, de elszánt játékával valami tényleg különlegeset kapunk. Olyasmit, amit a Hollywood által rettegett mesterséges intelligencia sose tudna megcsinálni, ezt nem dobja ki a gép, annyi lélek van benne.

Láttunk már ehhez hasonló, végső soron a modern korrupcióról szóló nyomozós filmet életünkben? Persze. A világot nem váltja meg a Hidegvér, a spanyolviaszt se találja fel, de elsősorban Benicio Del Toro karizmája megmenti a bukástól az elsőfilmes rendezőt, aki jó érzékkel válogatta ki a szereplőgárdát. Igaz, hogy a drámázáshoz amúgy nagyon értő Justin Timberlake-et picit elpazarolja Singer, ellenben a semmiből visszahozott Alicia Silverstone remekel, és az erős nej szerepében valami bámulatos, amit a Spinédzserek egykori színésznője leszállít. A mellékszereplők közül egyértelműen ki kell emelni a Domenick Lombardozzi által játszott Wallyt: a kopasz keménylegény lehet, hogy élete végéig zsarukat fog játszani, mert a Law & Orderben való szereplése óta ebben a skatulyában ragadt, de neki tényleg ez áll jól, a Hidegvérben is emlékezetes, amit csinál.

A készítő magyarázata, miszerint fenntartja magának a jogot, hogy bizonyos kérdésekre ne adjon választ, valamilyen szinten megérthető, még ha írói hanyagságot gyanítunk is inkább. A Hidegvér nyilvánvalóan Singer története, ő írta, ő tudja, hogy mit akar mondani ezzel a filmmel, és miként. A rejtélyeskedés is egy módja, hogy hype-ot generáljon az alkotásának, mert mióta bemutatták, a Redditen „égnek a vonalak”, a nézők igyekeznek összerakni minden apró részletet. Itt azonban nincs mindenre válasz, nem is lesz, bele kell nyugodni.

Egyszerűen hátra kell dőlni, és hagyni, hogy a Hidegvér beszippantson, mely bár néha túl hosszúnak érződik, vannak benne fölösleges és a levegőben lógó jelenetek, mégis olyan klasszikus thrillerek által kitaposott ösvényen egyensúlyozik sikerrel, mint a Hetedik, a Holtodiglan, valamint a Zodiákus. Igazából bármelyik David Fincher-filmet említhetnénk, és az összehasonlítás abszolút nem lenne alaptalan. A Hidegvér azonban nem szolgai másolat, esetleg rajongói majmolásnak érződő fércmunka. Megvan a maga identitása, csakhogy eközben észrevehetően nagy elődökből inspirálódik. Ez nem bűn, főleg, hogy a turmixba beleöntik a True Detective receptjét és még csipetnyit a The Shieldből és a Drót című klasszikusból.

A Hidegvér eddig az ősz egyik legkellemesebb meglepetése a Netflixen, főleg, hogy ebben az akció-thriller-nyomozós háromszögben a streamingszolgáltató sűrűn mellé szokott lőni, és unalmas, közepes alkotásokkal terhelik az idegrendszerünket. Ez a Benicio Del Toro-film minden, csak nem unalmas. 2023 gyöngyszeme, ami a bűnügyi filmeket illeti.

7,5/10

A Hidegvér (Reptile) szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.