Ahhoz képest, hogy eredetileg csak DVD-re szánták, a Fűrész 2004-ben bemutatott első része hatalmasat tarolt, és alig egymillió dolláros büdzséje ellenében behozott közel 104 milliót világszerte a pénztáraknál. James Wan mostanra kultikusnak számító rendezése inkább volt mindenféle sallangot nélkülöző, brutális thriller, mint tipikus horrorfilm. Ettől függetlenül végigborzongták a nézők a közel két órát, és egy fordulatosan, már-már zseniálisan megírt történetben köszönthettek egy olyan főgonoszt Jigsaw, polgári nevén John Kramer (Tobin Bell) személyében, aki a horror zsánerén belül legalább annyira ismert lett, mint a hasonszőrű Hannibal Lecter, Norman Bates és Patrick Bateman.

Jigsaw-ban már a kezdetekkor az volt a legizgalmasabb, hogy egy olyan gyilkost ismertünk meg benne, aki nem mocskolta be a kezét. Mindig a – nem is annyira ártatlan – áldozataira bízta a döntést, akik vagy a halált választották a különféle beteg játékok során, amelyekbe John Kramer kényszerítette őket, vagy pedig megcsonkolták saját magukat. Közben azért jobb emberré váltak,

A Fűrész II-től kezdve durvult el egyre jobban a franchise, a kirakósok részről részre véresebbek és brutálisabbak lettek, nem csoda, hogy sokan inkább „torture pornként” gondoltak Jigsaw-ra és történetére, akit amúgy a harmadik felvonásban ki is nyírtak, onnantól kezdve a karakter némiképp kihasználatlan maradt, és legfeljebb flashback jelenetekben bukkant fel. Ettől a balul elsült ötlettől eltekintve a Fűrész-filmek a maguk B filmes, egészen béna színészeket és néhol trashbe hajló megoldásaikat leszámítva remek „tévésorozatnak” bizonyultak. Minden film ott folytatta az eseményeket, ahol az előző abbamaradt, és hiába kerültek túlsúlyba a kínzások a csavarok kárára, valahogy odaszögezte az embereket a franchise a vászon elé. Persze a kis költségvetés maradt, de a bevételek nagyon jók voltak, egészen a Spiral című spin-offig, ami láthatóan taccsra tette a filmszériát, és teljes érdektelenségbe fulladt, Chris Rock és Samuel L. Jackson ide vagy oda.

Némiképp a lehetetlent valósítja meg az idehaza október 5. óta látható Fűrész X, amely nem hibátlanul, de életet lehel ebbe a halottnak hitt franchise-ba. Rettenetesen jól sül el ugyanis, hogy végre a filmsorozatban Tobin Bellnek megadják a lehetőséget a kibontakozásra, hogy Jigsaw-ként a neki kijáró rivaldafényben állva vigye a hátán a show-t, és még a beteg feladványok is annyira húzósak, hogy majdnem a film felénél kijöttünk miattuk a moziból. Elszoktunk már tőle, hogy ilyen mértékű brutalitást látunk a nagyvásznon.

John Kramer visszahozatalához természetesen trükkös megoldásra van szükség, így az új Fűrész az első és a második film között játszódik. A történet szerint az ördögi Jigsaw már túl van azon a mutatványon, amikor egy csalfa orvost és egy életunt fotóst zárt össze egy fürdőszobába, a szenvedésüket pedig premier plánból, magát fejbe lőtt hullának tettetve szórakozta végig. Tobin Bell pszichopatája a Fűrész X kezdetén, bár tettei súlyát érzi, és rémálmok gyötrik, inkább saját magával és betegségével van elfoglalva. Ez is a film mozgatórugója, az agyrákban szenvedő férfi hajlandó Mexikóig vonszolni magát egy kísérleti kezelés kedvéért. Itt azonban csalás áldozatává válik, egy komplett banda veri át és semmizi ki pénzügyileg.

És mit tesz egy mániákus sorozatgyilkos, amikor átverik? Bosszút áll, azokkal a módszerekkel, amiket a legjobban ismer. Jigsaw a Fűrész X-ben nem fogja vissza magát, mindenkit megkínoz, akinek csak köze volt az átveréséhez: egy nővel levágatja a saját lábát, a taxisofőrt, aki odavitte a klinikára, majdnem darabokra robbantja, és ez csak a kezdet. Szadizmus terén az új Fűrész a legdurvább részek közé tartozik, a Sikolyt nem volt jogos 22:00 utánra száműzni és X korhatár-besorolásba rakni, a Fűrész X-et viszont meg ne nézze senki 18 életév alatt. De komolyan.

A szereplőgárdában, ahogy fentebb írtuk, Tobin Bell viszi a pálmát, de a mostanában a Ragnarok című netflixes sorozatban is gonoszkodó Synnove Macody Lund a genyaságot tekintve abszolút felveszi a versenyt a főgonossszal, nem is csoda, hogy a szélhámos Ceciliának végül az a sorsa, ami. A többiek közel ZS kategóriás bagázst alkotnak, de amit kell, a szerényebb képességekkel rendelkező mellékszereplők is megcsinálják – azaz fájdalmasan kiabálnak az életükért, visítanak, majd többnyire rémes halált halnak.

Ami érthetetlen a Fűrész X-ben, hogy az írók mi a fenéért gondolták azt, hogy szükségünk van egy 30 perces bevezető szakaszra, amikor John Kramer a halálról lamentál, ide-oda jár az orvosokhoz, szomorkodik és az élete elmúlásán agyal. Mintha egy Lifetime-filmet néznénk az elején, ráadásul a mexikói részeknél azt az ízléstelen, sárga filtert is rátették a jelenetekre, ami a Netflix-filmeknél és sorozatoknál is folyton megerőszakolja a szemeinket.

A forgatókönyv csavaros, de az első rész nagy fordulatához abszolút nem ér fel, kicsit ügyetlen a finálé, és az is morálisan megkérdőjelezhető dolog, hogy

Az biztos, hogy a technikai megvalósítást tekintve a DVD-filmes hatás visszatér, mintha egy, a 2000-es évek elején készült horrort néznénk, és azok a bizonyos legendás zenei megoldások is régi ismerősként köszönnek ránk. Váratlan továbbá, hogy a Fűrész X-ből bosszúhorrort csináltak, ráadásul ennyire oldschool módon erőszakosat. Ugyanakkor lehet, hogy jó lóra tett a rendező, a Fűrész-veterán Kevin Greutert, mert egyszerre hat újdonságként ez a rész, és tölt el nosztalgiával.

Újoncoknak azt javasoljuk, hogy amennyiben a Fűrész-filmsorozaton átrágnák magukat, ezt a rész ne másfeledik felvonásként kezeljék, ez tényleg a Fűrész X, és amennyiben a Fűrész és a Fűrész II közé ékelve próbálkozik vele valaki, az a folytatás egyik nagy fordulatát spoilerezi el magának. Szóval óvatosan, mi szóltunk.

7/10

A Fűrész X jelenleg is látható a magyar mozikban.