A Netflix második világháborús sorozatát nem lehet abbahagyni

Ami a második világháborút illeti, mindenféle végletet láttunk már tévésorozatos adaptációk terén, Az elit alakulat és a The Pacific az 1939-től 1945-ig tartó globális konfliktus legkegyetlenebb és legreménytelenebb oldalát fogták meg, míg A 22-es csapdája 2019-ben bemutatott kisképernyős változata inkább szatírába és groteszk humorba hajlott. Ehhez, a könnyedebb irányhoz közelít a Netflix november 2-án bemutatott új szériája, A láthatatlan fény is, amely egy Marie-Laure LeBlanc nevű vak francia lányt állít a középpontjába, aki Saint-Malo nácik által elfoglalt városában gerilla rádióadást működtet, Verne Gyulától olvas fel, és eltűnt apjának üzenget. 1944-ben járunk, a második világháború vége felé, amikor a felszabadító amerikaiak már a küszöbön állnak, a németek szorulnak vissza, egy fiatal náci katona, Werner Pfennig azonban pont a francia lány rádióüzeneteiben talál megnyugvásra szorult helyzetében, és afféle lelki társra is egyszerre.

A láthatatlan fény tündérmese a második világháború kellős közepén, vagy akár történelmi románcnak is nevezhetnénk. A Steven Knight által fejlesztett négyrészes produkció, mely Anthony Doerr Pulitzer-díjas regényét dolgozza fel, igazi kavalkád: van itt vérszomjas náci SS-tiszt, aki egy misztikus, állítólag örök életet biztosító drágakőre hajt, míg hősnőnk egyre közelebb kerül a már említett, tipikus hősszerelmesként kinéző Wernerhez. Szóval mindkét műfaji kategorizálás megállja a helyét.

Érdekes, hogy a sorozatnak ez a túltolt sokszínűség egészen jól áll, legfőképp a szereplőgárdának köszönhetően. A Marie-t alakító Aria Mia Loberti élete első sorozatszerepében nagyon szépen megállja a helyét, a mindig reménykedő, okos rádióslányt pályakezdő létére ügyesen lehozza, és abban a néhány jelenetben, amikor a Louis Hofmann által játszott Wernerrel közösen láthatók, még a kémia is rendben van köztük. Sőt, elbűvölők együtt.

A láthatatlan fényről tudni kell, hogy rengeteg a visszatekintős jelenet benne, emiatt még nagyobb katyvasszá válik az egész, mintha egyszerre néznénk egy felnövéstörténetet Marie-ról, aki apjával, a Mark Ruffalo-féle Daniellel menekül a nácik által megszállt Párizsból, és ugyanakkor látnánk egy bukás történetét a fiatalabb Wernerrel a főszerepben, akit a fasiszta németek kiválasztanak egy árvaházból, elszakítanak lánytestvérétől, és némi agymosás után rádiós katonát csinálnak belőle.

A sztori pikantériáját az adja, hogy Marie gerilla rádiós, míg Werner a másik oldalon állva azért felel, hogy a lányhoz hasonló lázadókat kézre kerítse és likvidáltassa. A láthatatlan fény ehhez kapcsolódó bátor húzása viszont, hogy a férfi főszereplőt nem démonizálja, ehelyett Werner egy olyan fickóként halad át a négy epizódon, aki tehetséges, de egyszerűen a rossz oldalra született, és sokáig felhasználják a képességeit a gonoszak, míg várható módon ellen nem szegül.

A flashbackek elég sok játékidőt lefednek a Netflix új sorozatában, de emiatt csak félig bánkódunk. A jó szándékú, a Természettudományi Múzeumban dolgozó Daniel karakterét rutinból lehozza Mark Ruffalo, és a Marie-val közös pokoljárásuk végig izgalmas, néhol sokkoló, elszomorító, de azért halványan optimista. Ezt a reménykedő hangulatot a múltbeli szálon az egykori Doktor House által alakított, örök lázadó és háborús veterán Etienne húzhatná még erőteljesebben alá, akinek a bőrébe Hugh Laurie bújik. Nagy kár, hogy épp vele nem tudnak mit kezdeni a készítők, és míg a fiatal Marie és apja kalandjai odabilincselnek a tévé elé, addig az etienne-es részek időpazarlásként, időhúzásként hatnak.

Négy rész az egész, egyetlen délután alatt végig lehet pörgetni a szériát, ráadásul minden egyes epizód végén van egy gonoszul elhelyezett cliffhanger, ami miatt azonnal indítani akarjuk a folytatást. Ami a történetvezetést illeti, mintha egy hosszúra nyújtott filmet néznénk, és itt ragadnánk meg az alkalmat, hogy megjegyezzük, talán jobban állt volna ennek a feldolgozásnak a tévéfilmes formátum. Merthogy a rövidsége ellenére is néhol üresjáratok rontották az amúgy jó élményt.

A Netflix második világháborús sorozatával minden erőssége ellenére az a baj, hogy néha betalál, de sokszor nem. Az izgalmas és a semmitmondó részek túl gyakran váltakoznak, a végeredmény ezáltal egyenetlenné válik.

A Free Guy, Az Adam-projekt és a készülőben lévő Deadpool 3 rendezője, Shawn Levy a látványt illetően magasra tette a lécet, a részben Budapesten, de főképp autentikus módon a történetnek is otthont adó francia Saint-Malo városában felvett produkció nagyon igényes, sűrűn gyönyörködteti a szemet, és a háborús jelenetek is keményen ütnek. Mindezt jól megtámogatják a remekül megkomponált háttérzenék is. Popcorn második világháborús sorozat lett tulajdonképpen a könnyű fogyaszthatósága miatt A láthatatlan fényből, ami váratlan húzás, mert a regényolvasók pont a drámaisága és tragikus befejezése miatt tartják emlékezetesnek Anthony Doerr alkotását. Levyék ez utóbbit, a sokkoló befejezést direkt dobták kukába, mondván, az első három rész annyira feelgood lett, hogy nem akarják elrontani a nézők hangulatát.

A láthatatlan fény feltűnően sok sebből vérzik: a rövidsége ellenére túl hosszúnak érződik, az őszinte alakításokat aláássa az a tény, hogy mindent angolul forgattak, és a francia, valamint a német karakterek is egyformán, nagyon béna akcentusokkal beszélnek. Mindemellett elherdálták Hugh Laurie-t, és az elbűvölő apa–lánya páros ellenére Mark Ruffalo is egy bántóan alulírt, papírmasé karaktert kapott magának. Az összképen egyedül az újonc női főszereplő, Aria Mia Loberti és a Darkból ismert Louis Hofmann javítanak, akik többnyire elviszik a hátukon a sorozatot.

A láthatatlan fény magával ragadó lett, és a maga nemében hiánypótló, hiszen efféle romantikus sztorikat nem sűrűn látunk a második világháború kellős közepébe ültetve. Darálni tökéletes, végül azonban nem került bele az a plusz, ami például Az elit alakulatot mesterművé, kultuszsorozattá tette. Kétséges, hogy a Netflix újdonságára jövőre emlékezni fog-e valaki, mert annyira könnyed semmiség lett, de legalább a szórakoztató fajtából. Az is valami.

7/10

A láthatatlan fény szinkronnal és magyar felirattal nézhető a Netflixen.