Bármelyik mozifilmet lemossa látványban ez az új sorozat

Kevés annyira ismert és ikonikus mozifilmes szörnyeteg létezik, mint Godzilla, így a Legendary Picturesnek elég nagy esélye volt rá, hogy amennyiben épkézláb módon adaptálja a japán Tohótól kölcsönvett bestiát, akkor egy sikeres amerikai rebootot vagy a későbbiekben akár egy jól tejelő franchise-t tudhat magáénak. A 2014-es, Gareth Edwards által rendezett Godzilla-film hiába vonultatott fel olyan remek színészeket, mint Bryan Cranston, Elizabeth Olsen és Aaron Taylor-Johnson, az emberi karakterek szála volt a leggyengébb benne. Ám a készítők a gyesza forgatókönyv ellenére megúszták a bukást, mert a szörnyeteg pusztítása hatásos lett, méltó Gojirához, ahogy a távol-keletiek emlegetik, így a pénztáraknál több mint félmilliárd dollárt behozó produkció megágyazott jó pár folytatásnak és spin-offnak.

2017-ben jött ugyebár a Kong: Koponya-sziget, melyben nemcsak a körítés, hanem a karakterek is rendben voltak már, a MonsterVerse névre keresztelt szörnyes moziverzum későbbi tagjai, a két évvel később vászonra tűzött Godzilla II – A szörnyek királya és a 2021-es Godzilla Kong ellen mégis főképp az óriásszörnyek csihi-puhijára helyezték a hangsúlyt. Az emberi szereplők és a színészi játékok papírvékonyak maradtak, ezeknek a filmeknek a forgatókönyve is rémesen bugyuta volt, így nem véletlen, hogy rengeteg negatív kritikát gyűjtöttek be.

Godzilla és King Kong rajongóinak egyetlen reménye maradt arra, hogy esetleg a szörnyuniverzumban játszódó értelmesebb néznivalójuk akad, mégpedig a Monarch: A szörnyek hagyatéka című új, november 17-én bemutatott Apple TV+-os sorozat képében. Elvégre egy 10 részes évadban azért az íróknak jóval nagyobb játékterük van a kibontakozásra, nemdebár?

A Monarch: A szörnyek hagyatékát persze úgy is elronthatták volna, hogy a sztorit ezúttal 2 óra helyett nagyjából 10 órában adják elő, a dupla részes kezdést látva azonban a felütés optimizmusra ad nekünk okot. Nem elég, hogy a Monarch a zúzós, szörnyeteges és városrombolós jeleneteiben simán ráver egy átlag blockbusterre látványvilágban, ezúttal érdekesebb figurákat pakoltak fel a sakktáblára Godzilla és a többi vérszomjas kaiju mellé.

A Godzilla spin-off-sorozatának középpontjában egy fiatal lány, Cate (Anna Sawai) áll, aki ott volt 2014-ben, amikor Godzilla letarolta San Franciscót, és csúnya pusztítást csinált a Golden Gate hídnál. Cate és osztálya, akik épp egy iskolabusszal akarták átszelni a hidat, első kézből tapasztalhatták meg a gyíkszerű bestia éles karmainak fenyegetését – mindezt a főhősnő flashbackjeiből tudjuk meg, aki Tokióba tartva emlékszik vissza az őt ért sokkra. Még csak a sorozat legelején tartunk ekkor, de már ezekben a snittekben is jól látszik, hogy a készítők valamit nagyon másképp csinálnak, mint a MonsterVerse-filmekben eddig: odafigyelnek arra, hogy érző-lélegző személyeknek érezzük a karaktereket.

Sajnos a 2015-ös, „jelenkori” szál a későbbiekben elég sokat laposodik, ahogy kiderül, hogy Cate apja jó pár dolgot titkolt a családja elől. Ezen a szálon kapjuk meg Cate féltestvérét, Kentarót (Ren Watabe) és egy hekker lányt, May (Kiersey Clemons) személyében, akik itt-ott emlékeztetnek minket a Godzilla II – A szörnyek királya papírmasé szereplőire, de még ők sem annyira bántóan ostobák, mint abban a filmben a Millie Bobby Brown által vezényelt bagázs volt. Ráadásul Tokió iszonyúan érdekes háttért szolgáltat, ahogy Cate-ék a Monarch nevű titkos szervezet elől futnak, láthatjuk, hogy milyen paranoid módon élnek, és igyekeznek védekezni a japánok az ellen, hogy ők is úgy járjanak, mint az amerikaiak Godzillával.

A sorozat másik fele igazából az érdekesebb, ami az 1950-es évek környékére kalauzol. Itt először kapunk egy kis King Kong-rajongóknak szóló ízelítőt, hogy aztán az akkori fiatalokkal megismerkedjünk, köztük Wyatt Russell fafejű katonájával, Lee Shaw-val és két tudóssal, Bill Randával (Anders Holm) és Keikóval (Mari Yamamoto), akik a Fülöp-szigeteken erednek egy kaiju nyomába. Itt a szereplők közötti dinamikák, a kialakuló szerelmi háromszög, a verbális odaszólások mind működnek, legfőképp Wyatt Russellnek köszönhetően. Az általa játszott Lee Shaw-t a későbbiekben a jelenkorban is láthatjuk immár a színész apja, Kurt Russell alakításában. Üdítően ható húzás ez, főleg egy olyan korban, amikor a stúdiók pofátlanul használják a CGI-t az idősítésre, fiatalításra. Itt viszont emiatt picit sem zökkenünk ki.

Ráadásul mivel a szereplőket kidolgozottabbnak érezzük, és ezúttal döbbenetes módon izgulni is tudunk értük, Godzilla és a többi kaiju jelenése is sokkolóbb és ijesztőbb, mint az elmúlt években bármikor.

Már csak az kellene a teljes boldogsághoz, hogy a későbbiekben se laposodjon el a sztori. Mindez azon fog múlni, hogy a fő rejtélyt, azazhogy mégis mi a fene köze van Cate és Kentaro apjának a Monarchhoz, tovább tudják építgetni az írók, hogy fenntartsák az érdeklődésünket az évad végéig. Ilyen rejtélyközpontú szériákat mostanában keveset kapunk, főleg a misztikus, sci-fis vonalon, már csak ezért is meg kell becsülni az új Godzilla-sorozatot.

A szörnyek hagyatékáról tudni kell, hogy természetesen a kaijukra szakosodott Monarch áll a középpontjában, de állítólag nem hanyagolják majd az alkotók a látványra építő, katasztrófafilmes jeleneteket sem, és minden epizódban kapunk legalább egy ilyen, pusztító jellegű megmozdulást tőlük. Ha valaki popcorn-látványsorozatra vágyik, akkor bátran vágjon bele a Monarchba, ami a Kong: Koponya-sziget kivételével a MonsterVerse bármelyik másik filmjét simán a sarokba térdepelteti, arra a bizonyos kukoricára.

Látványos, igényesen megírt, izgalmas, rejtélyes, na meg még Godzilla is van benne. Kell ennél több?

8/10

A Monarch: A szörnyek hagyatéka első két része az Apple TV+-on nézhető, magyar felirattal.