Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- tévé
- sorozat
- fargo
- dráma
- thriller
- morbid
- humor
- jon hamm
- juno temple
- streaming
- fx networks
- hulu
- évadkezdés
- kritika
- noah hawley
- spinoff
Nem akármilyen évaddal tért vissza a kedvenc krimisorozatunk
További Cinematrix cikkek
Már-már a csoda kategóriájába esik, hogy a Fargo november 21-én az ötödik évadával tért vissza a képernyőkre, elvégre az amerikai FX kábelcsatorna éjsötét sorozata a Coen testvérek 1996-os klasszikusát dolgozza fel, nagyjából évadról évadra ugyanazzal a koncepcióval. Hiába 27 éves, úgy tűnik, működőképes a film receptje a mai napig: végy egy szerencsétlen félnótást, aki hatalmas zűrbe keveredik, adj hozzá egy rémisztő mániákust, egy nagyon tehetséges és elszánt rendőrnőt, és a rideg-hűvös helyszínként szolgáló Minnesota mellett még önts bele a turmixba izgalmas akciót, morbid humort, véres hentelést és egy csomó fordulatot. Aztán rázva, nem keverve lehet is tálalni napjaink talán legjobb, de mindenképpen legalulértékeltebb krimijét.
A Noah Hawley által készített Fargo-tévésorozatnak voltak nagy döccenői, hiába lett az első két évad az eredeti filmhez írt szerelmes levél, a harmadik etapra elmozdult az író-rendező a szervezett bűnözés világa felé, és a 2020-ban bemutatott negyedik évad konkrétan egy Kansasben játszódó oldschool gengsztersztori lett. Nem állt jól a Fargónak az irányváltás, és mindezt a kreátor is érezhette, aki óvatosan nyilatkozott egy lehetséges ötödik szezonról, és úgy fogalmazott, csak akkor csinálja meg, ha úgy érzi, ez az eddigi legjobb sztori az antológiában. Megcsinálta, és jelentjük,
a Fargo újra régi fényében tündököl, ami egy olyan fordulat, amire valószínűleg a legnagyobb rajongók sem voltak igazán felkészülve.
A Fargo ötödik évada egy legalább annyira szerencsétlen figurát állít a középpontjába, mint amilyen az autókereskedő Jerry Lundegaard (William H. Macy), a biztosítási ügynök Lester Nygaard (Martin Freeman) vagy a visszahúzódó hentes Ed Blumquist (Jesse Plemons) voltak anno. Új főszereplőnket a Ted Lassóból ismert Juno Temple alakítja, a színésznő egy Dorothy Lyon nevű, teljesen átlagos háziasszony és kertvárosi feleség bőrébe bújik. Dotnak nincs jó napja, amikor először látjuk őt, először véletlenül sokkolóval földre küld egy rendőrt, ami után előállítják, néhány jelenettel később pedig két betörő-emberrabló tör rá. Hogy miért, azt nem tudjuk. Gyorsan világossá válik viszont, hogy Dot mégsem annyira béna, mint a tipikus Fargo-főhős, amikor móresre tanítja a rosszfiúkat, de úgy, hogy azt a Reszkessetek, betörők! Kevinje is megirigyelné.
A szereplőgárda első osztályú, a Mad Men egykor folyton dohányzó, viszkiző reklámosa, Jon Hamm ezúttal könyörtelen seriffként tér vissza, aki úgy tartatja be a törvényeket, ahogy jólesik neki, és emberei inkább maffiózók, mintsem a rend őrei. A Fargóról van szó, így kapunk egy az első évadok sémájához hasonló, piti bűnözőt is, akit Sam Spruell alakít, és olyan marcona arc, akihez képest Billy Bob Thornton Lorne Malvója elbújhatna a sarokban. Hogy tényleg igazán színes legyen a kép, a Stranger Things fiatal színésze, Joe Keery is egy igazán rohadék seriffhelyettesként bukkan fel, Jennifer Jason Leigh-ről nem beszélve, aki Juno Temple Dotjával úgy összeakaszkodik a második epizódban, hogy minket ver ki a víz a tévé előtt ülve.
Az új évad tényleg igazi visszatérés az alapokhoz, ahhoz, amit Coenék kultklasszikusa a 90-es években képviselt, mert a Fargo végre megint intrikus, teli van váratlan vargabetűkkel, remek humorral, vérengzéssel, és itt-ott még akcióthrillerbe is átmegy. A fényképezés abszolút filmes, Noah Hawley mindig értett hozzá, hogy a sorozatainak vizuálisan is erős személyiséget adjon, a zenék tovább emelik a végeredményt, és a negyedik évad botlása után megint azt mondhatjuk, hogy az írás ugyancsak felér ahhoz a szinthez, amit egy Fargótól elvárna az ember.
Ahogy Hawley végigviszi az emberrablós, thrilleres, akciós szálat az ötödik évad első részében, megemeljük előtte a kalapunkat. Hogy aztán a produkció egy nagy irányváltással a főgonoszt, a Jon Hamm-féle Roy Tillmant is felrajzolja elénk olyan alapossággal és gyorsasággal, hogy minden alkalommal ökölbe szoruljon a kezünk a csávótól, amikor meglátjuk.
A Fargo nem lehetne Fargo, ha nem lenne a történetben egy tehetséges, nemcsak a pisztolyát, hanem az agytekervényeit is ügyesen forgató rendőrnő.
Nyilván az Oscar-díjas Frances McDormandhoz nagyon nehéz felérni, de az Allison Tolman által játszott Molly Solversonnak ez valamelyest sikerült, ahogy Carrie Coon szintén kiemelkedő tudott lenni a kissé gyengélkedő harmadik etapban. Most a Richa Moorjani-féle bennszülött zsarunő, Indira Olmstead a Fargo hagyományaihoz képest sokkal szürkébb és felejthetőbb és a tényleg zseniálisan sikerült új évad egyetlen gyengesége. Innen szép azonban nyerni, és a hátralévő nyolc részben még kaphat ő is egy szép karakterívet.
Abban nem kételkedünk, hogy a Fargo ötödik szezonja még ezt követően zendít majd rá rendesen, és ott is leszünk a folytatásban. Úgy tűnik, Noah Hawley minden odds ellenére életet lehelt ebbe a döglődő franchise-ba.
Idehaza elég mostoha körülmények fogadják a Fargo rajongóit. Az HBO Max pár hónappal ezelőtt törölte le a negyedik évadot, így az első négy évad jelenleg streamingen sehol nincsen fenn. Elég szomorú dolog, bár a csorbát javíthatja, hogy állítólag a Fargo ötödik etapja 2024-ben felkerül az HBO Maxra.
Érdemes lesz nézni, még azoknak is, akik az előzményeket nem látták, mert antológiaként kevés a kapcsolódási pont az évadok között. Ebben az új szezonban pedig nagyítóval alig lehet hibát találni, ami a szórakoztatást illeti, egy kiemelkedő morbid thriller-drámáról van szó. Abból a fajtából, ami irtózatosan alulreprezentált jelenleg a tévésorozatok kínálatában, szóval meg kell becsülni.
Rovataink a Facebookon