Amerikai drogpénzből épültek a magyar szállodák

A Kádár-kori titkosszolgálatok, az akkori Chinoin gyógyszergyár és az egyik legsúlyosabb amerikai droghullám kapcsolatát elemzi a Vörös narkó című  dokumentumfilm. Megfelelő szakmai háttérrel és költségvetéssel az Xtrame Stúdió huszonnyolcmillió forintból leforgatott dokumentumfilmjéből világsikerű játékfilm készülhetne.

Már rég nem titok, hogy a politika az egyik legmocskosabb játszótér, amit az emberiség valaha létrehozott, de az mégiscsak meghökkentő, hogy a Kádár-kori Magyarország vezetői szocialista kábítószer-maffiaként működve drogpénzekből finanszírozták a legvidámabb barakként emlegetett ország – gulyáskommunizmusnak vagy fridzsiderszocializmusnak is becézett – gazdasági rendszerét.

Legalábbis ez derül ki a Vörös narkó − Világ proletárjai egyesüljetek című dokumentumfilmből, amelyet 2024. január 8-án este mutat be a Duna TV.

Orrba túró seriff és szexi drogmunkások

Az eszelős történet megdöbbentő tényanyagát sajnos alulmúlja a filmes megvalósítás. A Nemzeti Filmintézet támogatásával is csak huszonnyolcmillió forintból készült dokumentumfilm – amelyben az Egyesült Államok kábítószer-ellenes ügynökségének egykori vezetője mellett egykori maffiatagok és rendőrök is megszólalnak – akciófilmes jelenetekkel igyekszik látványossá tenni a történetet. Ez a produkció leggyengébb szála, nem lehet fillérekből hiteles kaliforniai autós üldözést forgatni. Talán nem is lett volna feltétlenül szükséges, bár az tény, hogy a döbbenetes valóságelemeket záporzó narráció mellé szükség van filmes eszközökre is.

A történet messziről fut neki. Az első képsorokon látunk amerikai rendőrautókat, lövöldözést, kicsi repülőt. Azt is megmutatják, milyen furcsa az, amikor egy Stetson kalapos seriff droggal szalonnázik, de nem ízlik neki. Később a sliccét igazgatja és az orrát is „tisztíccsa”. Ezek hiányával kiegyeztem volna.

Aztán rövid áttekintést kapunk dél-amerikai drogkartellek működéséről, ami talán lehetne még rövidebb, hiszen ezt a részt másutt már igen alaposan feldolgozták. A látvány kedvéért felbukkan néhány fehérneműben dolgozó, csinos kokainipari betanított munkásnő is a dzsungel közepén. Majd feltűnik Orbán-Schwarzkopf Balázs történész, aki nem tartja kizártnak, hogy az amerikai politikai élet bizonyos szereplői is részesedhettek „ebből a történetből”.

Feltűnik a magyar maffia

A Vörös narkó annál a pontnál kezd érdekessé válni, amikor Istvanovszki László volt rendőrezredes jóvoltából megtudunk néhány részletet egy német származású neonáci drogbáró, bizonyos Carlos Lehder múltjából, majd kiderül, hogy a sok milliárd dolláros kábítószerüzlet egyik fontos szereplője volt a Los Angeles-i magyar maffia is.

Az egyik papír-írószer kereskedelemmel álcázta alapvetően csalásokra épülő működését, a másik a keményvonalas, gyilkolós, drogterjesztős térfélen játszott. És itt robban az első igazi bomba: mindkét kaliforniai magyar bűnbanda állandó kapcsolatban állt a szovjet KGB-nek alárendelt magyar katonai hírszerzés, az MNVK 2. szakembereivel. Erről Gyepes-Gilbert Ottó, a kémkedésért és egyéb kihágások miatt kilenc amerikai börtönévet abszolváló volt bandatag is mesél a filmben.

A papírmaffiózók vezetője Bodnár György volt, akit szintén lefülelt az FBI, de megszökött a börtönből. Menekülését valószínűleg a magyar katonai titkosszolgálat szervezte meg. Ennek okait nem tisztázza a film, csak azt közlik, hogy Bodnárt jóval később Bécsben kapják el, majd visszatoloncolják az Egyesült Államokba, ahol végül letölti a rá mért büntetést.

Bűnözőexport

Szabadulását követően amerikai otthonában olyan illusztris magyar vendégeket fogadott, mint Gyárfás Tamás, Fenyő János – sorolja Mező Gábor oknyomozó újságíró. Dezső András, aki szintén oknyomozó zsurnaliszta, a Guns N’Roses basszusgitárosát említi, aki önéletrajzában kitér életének arra a rövid, ám kalandos szakaszára, amelyet a Los Angeles-i magyar maffiai alkalmazásában töltött.

A dokumentumfilm végén említik meg a film készítői az LGT együttes egykori gitárosát, Barta Tamást. Véleményük szerint a gitáros szintén kapcsolatban állhatott a magyar papírmaffiával, és halálát is ezzel hozzák összefüggésbe.

A kaliforniai keményvonalas magyar bűnszervezet tagjai korábban a magyar éjszakai élet ismert figurái voltak. Az itthon régóta megfigyelt, sőt körözés alatt álló bűnözőket szintén a katonai hírszerzés juttatta ki Amerikába a hatvanas évek végén.

A Kaliforniába exportált pesti vagányok a kokain révén kerültek szoros kapcsolatba a kolumbiai Medellin kartellel. Nyereségüket azonban szépen hazahozták, hiszen a piszkos dollárokat Magyarországon mosták tisztára a katonai hírszerzés és az állami tulajdonban működő, külkereskedelmi jogokkal rendelkező cégek, az „impexek” segítségével. Ez a kiváló pénztisztítási lehetőség természetesen a világhírű dél-amerikai kábítószerkartellek számára is nyitva állt, amennyiben megfelelő jutalékot fizettek a Magyar Népköztársaság dolgozó népet szolgáló költségvetésébe.

Leonardo Di Caprio újpesti terméket népszerűsít

Ekkor jelenik meg a történetben A Wall Street farkasa című filmben központi szerepet játszó Quaalude, ami egy metakvalon hatóanyagú partidrogként hírhedtté vált idegnyugtató gyógyszer. A Loode néven emlegetett tabletta – amelynek hatását Leonardo Di Caprio felejthetetlen jelenetben illusztrálja Scorseese filmjében – a hetvenes évek elején kilencven százalékban illegális úton, a kolumbiai drogkartellek közvetítésével jutott el az amerikai fogyasztókhoz. Olyanokhoz, mint például Hugh Heffner, aki szívesen adagolta őket kedvenc nyuszijainak. Roman Polanski filmrendező is ilyen tablettával kábította el 13 éves áldozatát.

A magyar droggyártás eredményeiről kevés szó esik, holott ebben már a két világháború közötti időszakban is a világ élvonalához tartoztunk. Egy magyar felfedezés révén már Horthy Miklós idejében is morfium-nagyhatalom voltunk, és ezen nem változtattak Rákosi Mátyás és utódai sem. Az ötvenhatos forradalom leverése után két évvel a világ összes orvosi morfinszármazékának felét Magyarországon állították elő.

A fél világ magyar szertől bódult

A hatvanas években a legális nemzetközi morfiumkereskedelem felét Magyarországról bonyolították. A nyugat végső hanyatlását váró szovjet típusú magyar vezetők – nyilván nem függetlenül az orosz KGB legfelsőbb vezetőitől – úgy döntöttek, hogy akár illegális heroint is exportálhatnának az imperialista országokba.

Ekkor döntöttek úgy, hogy az újpesti Chinoin gyógyszergyár lásson neki a nagyüzemi metakvalongyártásnak. Néhány éven belül a világ összes Loode-jának hetven százalékát itt állították elő.

• A film bemutatja a drog útját Újpestről az Egyesült Államok nagyvárosai felé.
• Kitér arra is, hogy a szocialista magyar titkosszolgálatok szoros együttműködést építettek ki a német újfasiszta szervezetek bűnözőivel is a világ proletárjainak mielőbbi egyesülése érdekében.
• A sokmilliárdnyi drogpénz kifehérítése egyik látványos módjának a legnevesebb magyarországi szállodák állítanak ma is működő emléket – szögezi le a Vörös narkó című dokumentumfilm.

Amikor az amerikai kábítószer-ellenes ügynökség végül beszerezte a magyar állami drogmaffia elleni bizonyítékokat, 1981-ben válaszút elé állították Kádár Jánost. A deal lényege:

vagy Magyarország beszünteti az illegális amerikai drogexportját. Kádár János és csapata az utóbbi megoldást választotta, amelynek következtében, mintegy hálából, a Magyar Népköztársaság lett az egyetlen szocialista ország, amely megkapta a legnagyobb amerikai kereskedelmi kedvezmény jogát.