Ez nemcsak a Marvel, hanem a világ legrosszabb filmje is

Madame Web – a Morbius íróinak új szuperhős-adaptációja, akik korábban olyan filmcsodákat hoztak el nekünk, mint Az ismeretlen Drakula, Az utolsó boszorkányvadász, az Egyiptom istenei és a Power Rangers. Elnézést kérek, befejezem az ironizálást, valójában lehetett rá számítani, hogy a Sony berkeiből érkező új Marvel-film egy rettenet lesz, amelyet még a mindig elbűvölő Dakota Johnson vagy az Eufória színésznője, Sydney Sweeney sem tudnak megmenteni. De hogy akkora katyvasz sül ki belőle, hogy a holdról is lehet látni? Na, arra még a latexruhás próféták sem lehettek felkészülve. Február 15-től látható a mozikban a Madame Web, de jaj annak, aki beül rá... Az alábbiakban megpróbálok majd átfogóbb képet adni róla, mi ment félre ebben a filmben. Még ha nehéz is lesz, mert annyi melléfogás került a kis híján 120 perces játékidőbe, hogy szinte hihetetlen.

Az első és legfőbb hibája a Madame Webnek, hogy a Sony egyszerűen képtelen elengedni ezeket a Pókember nélküli Pókember spin-offokat. 2018-ban a Venommal igaz, hogy betaláltak, részben Tom Hardy sármjának, részben a szimbióta horrorfilmbe illő fizimiskájának és a sok vérengzésnek köszönhetően, ám a 856 millió dolláros összbevételét és a korrekt kritikusi fogadtatást a Sony Marvel-univerzumának azóta sem sikerült még csak megközelítenie sem. Sőt, már a Venom 2. egy kínkeserves folytatás lett, épkézláb forgatókönyv híján alig nézhető kategóriába esett, a 2022-es Morbius pedig inkább szuperhősös paródiának érződött, mint komolyan vehető próbálkozásnak.

Dakota Johnsont, Hollywood néha szende, néha kikötözésre vágyó leányát mégis sikerült a Madame Web készítőinek bepalizniuk. Állítólag azzal, hogy a kezdeti fázisban még szó volt róla, hogy a Tom Holland- vagy az Andrew Garfield-féle Pókembernek az előzményfilmje lesz ez, időközben azonban a szkriptet olyan szinten újraírták, hogy a végeredmény már köszönőviszonyban sem volt azzal, amire a 34 éves színésznő leszerződött. Dakota Johnson azt hitte, a Marvel filmes univerzumának részévé válhat, még Elizabeth Olsentől (Skarlát Boszorkány) is lelkesen kért tanácsokat, majd jött a hideg zuhany. A Sony képregénypoklában találta magát a főszereplő, és nem volt mit tenni, forgatni kellett.

Mindezt azért érdemes tudni, mert a Madame Webet vagy polgári nevén Cassie Webbet alakító Dakota Johnsonból nagyjából a harmadik jelenettől kezdve nagymértékű érdektelenség árad, és lehetetlen a dolgot nem észrevenni. Semmiféle színészi átélés nem tapasztalható a főhősnő részéről, aki bizonyos jelenetekben, amelyek tényleg a teljes baromság határán táncolnak, láthatóan elbambul, üveges szemekkel néz maga elé, és mint akire rászóltak, hogy „helló, forgatáson vagy!”, úgy tér hirtelen magához, hogy a súgógépről felolvassa a következő, fájdalmasan megírt sorokat. Sajnálatra méltó, hogy a színésznő, aki a Suspiriában, Az elveszett lányban és a Felnőttem, csacsacsában is bizonyította a kvalitásait, így járt. Johnson, miután rájött a turpisságokra, még az ügynökségét is kirúgta. Az igazat megvallva nemcsak neki kellett volna ezt megtennie, hanem a filmbeli pártfogoltját játszó Sydney Sweeney-nek is, ő az, aki még Johnsonnál is jobban el-elbambul a Madame Webben. Érdemes figyelni a dolgot, nagyon vicces.

Beszéljünk azért a történetről, még ha fájdalmas is felidézni a részleteket. A sztori középpontjában Cassie, egy mentőslány áll, aki egyik napról a másikra víziókat kezd maga előtt látni a jövőből. Hozzá hasonló képességekkel rendelkezik egy excentrikus felfedező, Ezekiel Sims (Tahar Rahim), aki ráadásképp a Pókemberéhez hasonló kosztümben flangál, már amikor nem tinilányokat akar meggyilkolni. A film végig ugyanazt a három tőmondatot ismételgető főgonosza azért veszi kereszttűzbe a Madame Web pindúr pandúrjait, a geek Juliát (Sydney Sweeney), a deszkás kemény csaj Mattie-t (Celeste O’Connor) és a magára maradt Anyát (Isabela Merced), mert a lánytrió szerinte a későbbiekben póknős gittegyletet alapít, és kinyírják őt.

Vannak itt dzsungelben bujdosó pókember-őslakosok, felbukkan a fiatal Ben bácsi (Adam Scott), akinek a lelövésével kapcsolatban még egy ízléstelen poént is megengednek maguknak a készítők, de beköszön a terhes Mary Parker (Emma Roberts) is, aki életet ad bizonyos Peter Parkernek. De a későbbi Pókembernek még a keresztnevét sem merik kiejteni a filmben, merthogy mindenféle konkrétabb kapcsolatot a hálószövővel kapcsolatban a vágóasztalon hagytak. Teljes agyrém, hogy a főgonosz ahelyett, hogy a bébi Petert venné célkeresztbe, három lánykát üldöz, akiket ráadásul nagyjából 60 másodpercig látunk szuperhősös gúnyában. Akkor is egy jövőbeli látomásban, hát kösz szépen, Sony, tényleg.

Ehhez a filmhez képest még A csodálatos Pókember 2. is egy mestermű volt. Meg merném kockáztatni, hogy a Morbius meg egy jó szuperhősös spin-off, pedig Jared Leto vámpíros rettenete is ezer sebből vérzett. A Sony ráadásul nem áll le ezzel az őrülettel, hoznak még idén egy Kraven, a vadászt és egy Venom 3-at is, de azokra konkrétan be kell ráncigálnia engem valakinek, hogy hajlandó legyek megnézni őket.

A Madame Web akár lehetett volna egy jó kis elrablós thriller, ha nem erőltetik rá a szuperhősös mitológiát meg a Marvelt. Esetleg más írókkal ki lehetett volna hozni belőle valami értelmeset, de a párbeszédek is annyira ostobák, a szkript is olyan szinten unalmas, hogy nem csodálom, hogy a színészgárda majd elaludt a forgatáson. Én is hasonlóképp voltam vele a moziban, csoda, hogy kibírtam ébren, de lehet, hogy csak azért, mert túl hangosan bömbölt a Britney Spears. A retró vonalat tekintve legalább fején találták a szöget a Madame Web készítői, mert a 2000-es évek elejének pusztítóan gagyi akciófilmjeit idézi a filmjük, a túl közelről, sötétben felvett akciójeleneteket bármelyik amerikai szörnyfilm rendezője megirigyelhetné. Két-három perc verekedés volt a Madame Webben, de ennyitől megfájdult a fejem, ami a maga nemében bravúr.

Dakota Johnson legalább aranyos, és amikor megpróbál pókemberkedni a filmben, az az egy jelenet vicces, de ahogy a színésznő a sajtótúrán is egészen merészen megfogalmazta, a Madame Web című film gyatra, és a filmipar haldoklik, mert mindenki olyat akar csinálni, ami biztosan sikeres lesz. Továbbá szerinte senki sem mer kockáztatni, a streamingipar futószalagon adja kifelé a mocskot, ez pedig nem máshoz vezet, mint a művészet halálához. Lehet rajta gondolkodni, mert valószínűleg igaza van.

Nagy kár, hogy a Madame Web még nem az utolsó szög a Sony–Marvel koporsójában, de nagyon reménykedem benne, hogy a Kraven már annyira nem létező bevételt hoz majd, hogy szó szerint senki nem megy el rá, és bedöglik ez a Pókember spin-off univerzum. Megérdemli, ötlettelen és lelketlen, semmifajta szórakozást nem nyújt. Kín azoknak is, akik csinálják, és kín azoknak is, akik véletlenül vagy a munkájuk miatt kénytelenek megnézni.

De legalább kaptunk ettől a filmtől egy új inspiráló mondatot, ami a „nagy erő nagy felelősséggel jár” mondatot is sarokba ülteti. Valahogy a következőképp hangzik: a jövőben az a legjobb, hogy még nem történt meg. Hát, jó.

1/10

A Madame Web jelenleg is látható a magyar mozikban.