Majd szétdurran a tesztoszterontól Jake Gyllenhaal új akciófilmje

Egyesek szerint a nagy filmklasszikusokhoz szentségtörés hozzányúlni, és bizonyos esetekben be is tudok állni e mellé az állítás mellé. Ott van A keresztapa, az E. T., a földönkívüli, a Vissza a jövőbe, a Taxisofőr, a Rocky... Napestig lehetne sorolni az olyan címeket, amelyeket az életben nem lenne képes normálisan remake-elni az amerikai álomgyár. Már anélkül, hogy keresztre ne feszítenék őket. Vannak azonban olyan kultklasszikusok, amelyek eléggé a feledés homályába merülnek 20-30-40 év elteltével, és nagyon is érdemes őket felújítani, a régi sztorikat modernizálva elhozni egy fiatalabb közönségnek. Mint például az 1989-es, Patrick Swayze főszereplésével elkészített Országúti diszkót.

Ha nincs Jake Gyllenhaal, valószínűleg az Amazon Prime-on március 21-én bemutatott remake csúnyán beleállt volna a padlóba. A készítők jöttek-mentek, egy ponton még az is szóba került, hogy a szerény színészi képességekkel megáldott, inkább a verekedésben jeleskedő Ronda Rousey-t teszik meg főszereplőnek, és még amiatt is állt a bál egy ponton, hogy egyáltalán hol mutassák be a feldolgozást: moziban vagy streamingen? Végül mi, nézők jártunk jól azzal, hogy Gyllenhaalék a kisebb költségvetés + mozipremier vagy a nagyobb büdzsé + streamingbemutató közül a második lehetőséget választották. Mert még így is itt-ott kilóg a filmben a lóláb a különleges effekteknél, mi lett volna, ha 85 millió dollár helyett csak 60 áll a stáb rendelkezésére? Ne is gondoljunk bele, inkább nézzük az alapfelállást.

A film rögtön az első jelenetében prezentálja, milyen laza, de tesztoszterontól túlfűtött elbeszélői stílusra számíthatunk: illegális, alvilági bunyó zajlik épp egy ketrecben, amikor megérkezik Elwood Dalton (Jake Gyllenhaal), kapucnival a fején, nagyon rejtélyesen. Mi ekkor még semmit nem tudunk róla. Csak a leendő ellenfele reakciójából vesszük le, hogy ezzel a fickóval nem érdemes kesztyűt húzni, hiszen az addig mindenkit tönkreverő bunyós fülét-farkát behúzva kereket old. A ring környékén ólálkodik egy Frankie (Jessica Williams) nevű fiatal nő is, aki Dalton pacifista győzelmét látva csillogó szemmel ajánl hősünknek munkát. Jöjjön az Országúti diszkóba dolgozni, legyen kidobó nála, mert szüksége van a helynek az efféle kemény arcokra.

A Daltont alakító Gyllenhaal nagyon szépen viszi a hátán a filmet, a 43 éves színész legalább annyira kipattintotta magát az Országúti diszkó miatt, mint a 2015-ös Mélyütés kedvéért anno megtette. Kell is ez a fizikum ahhoz, hogy elhiggyük, a sötét múlttal rendelkező kidobó képes elkenni a rosszfiúk száját. Az Országúti diszkóban tényleg szükség van az izomerőre, esténként – de néha fényes nappal is – elszabadulnak az indulatok, és a vendégek féktelenül püfölik egymást. De olyan szinten kell mindezt elképzelni, hogy a zenekart is ketrec mögé kell rejteni, nehogy hozzájuk vágjanak valamit, és véletlenül kinyírják őket.

Aki csak a Family Guyból hallott eddig a „Road House”-ról, az most komolyabb prezentációt kaphat arról, miért lelkesedett Peter Griffin karaktere mindig is az eredetiért. A remake-ben legalább annyi öklöst kiosztanak, ráadásul mindezt szépen megkoreografálva, ötletesen teszik. Már csak hab a tortán, hogy egy ponton becsatlakozik a sztoriba egy profi bunyós, Conor McGregor személyében, aki szinte ellopja az élete egyik legemlékezetesebb és legvehemensebb alakítását nyújtó Gyllenhaaltól a rivaldafényt. McGregor karaktere, Knox annyira elszállt, hogy csak két pofával röhögni lehet rajta, agyament, mint az állat, de ez kell hozzá, hogy Daltont kihívás elé állítsa. Kettejük végső verekedése, mondjuk, nem annyira eposzi, mint azt a rendező, Doug Liman szerette volna, de azért ez az adok-kapok helyenként így is képes Marvel-méreteket ölteni.

A fizikai összecsapások élményszámba mennek, a humor is nagyrészt működik, a tesztoszteron által fűtött beszólásokon könnyen fel lehet horkanni. Az Országúti diszkó kenterbe veri a mai átlagakciófilmeket, ugyanakkor mégsem nélkülözi a kirívó hibákat. A már említett két kiváló alakítást borzadály mellékszereplők húzzák lefelé, Daniela Melchior a „család a legfontosabb” megszólalásaival és ihletetlen játékával mintha benneragadt volna a Halálos iramban-franchise-ban, és a többi gengszter is nagyon tévéfilmes és felejthető. Kár, hogy a főgenya Ben Brandt (Billy Magnussen) is mintha egy országos sorozatból, valamelyik CSI-ból keveredett volna ide. Emellett, bár jó zenékkel van teli ez a film, mégis túltolják a feelgood-szekvenciákat. Túl sok a táncolgatós, lazulgatós rész, mintha ezzel próbálták volna felduzzasztani a játékidőt, ahelyett, hogy letisztultabbá teszik a sztorit.

Az első kétharmada az Országos diszkónak mocskos jó szórakozás, aztán a végére picit önmaga paródájává válik az Amazon remake-je. Túl sokszor lóg ki a lóláb az akciójeleneteknél, mintha elkezdtek volna kifogyni a pénzből, B filmhez képest is kínosak a készítői megoldások, és Conor McGregor is inkább idegesítő. Ráadásul behozzák azt a 80-as évekbeli klasszikusokra jellemző – már ott is rémesen ható – húzást, hogy a gonoszok az istennek sem akarnak a földön maradni. Újra és újra felkelnek, kinyírhatatlanok, és ezzel teszik vontatottá az egészet, és rontanak a néző szórakozásán.

Nem csoda az sem, hogy a rendező, Doug Liman éppen őrjöng, és bojkottálja az Országúti diszkót, egészen pontosan amiatt, hogy nem tűzték vászonra. Az Amazon igazán tehetett volna engedményt, mert a fényképezés egészen szép, biztosan hangulatosabb lett volna ezt nagyban átélni.

Hangulatbomba, egyszerre izgalmas és féktelenül őrült. Az Országúti diszkó az a fajta remake, amelyet némiképp kihagyott ziccernek érezhet az ember, mégis elégedetten áll fel előle. Egyrészt azért, mert a legtöbb hasonló újragondolás és feltámasztás ennél sokkal gányabb szokott lenni. Másrészt, főleg a Halálos iramban hegemóniája miatt, mostanra az akciófilmek annyira ostobák lettek, hogy lentre került a mérce. Félreértés ne essék, blőd ez is, és a főszereplő és a környéket terrorizáló bűnözők közötti ellentétet szebben is kifejthették volna. De adrenalinbombának így is adrenalinbomba. Amit elvártunk az Országúti diszkó-remake-től, azt meg is kaptuk tehát kamatostul. Simán újranézős.

7/10

Az Országúti diszkó szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg az Amazon Prime-on.