Eszméletlen, amit Robert Downey Jr. ebben az új sorozatban művel

Robert Downey Jr. hosszú éveken keresztül akkora elánnal játszotta Tony Starkot, hogy még a képregényekben is közelebb igazították hozzá a karakter fizimiskáját, és a korábbinál is sokkal excentrikusabbá tették a füzetekben a karaktert. És bár a sztárnak voltak mellékvágányai, mint például a Sherlock Holmes-filmek, végső soron „Oscar bácsi meggyütt neki”, a patinás elismerést az Oppenheimerben nyújtott alakításáért kapta meg. Ha már itt tartunk, a színész filmográfiájából nem érdemes kihagyni a Trópusi vihar című vígjátékot sem, amelyhez sok szempontból hasonul az, amit az extravagáns művész cikkünk tárgyában, az HBO Maxon április 15-én bemutatott HBO saját gyártásban, A szimpatizánsban csinál.

Robert Downey Jr. ugyanis nem egy, nem kettő, hanem négy karaktert is eljátszik ebben a vietnámi háború idején játszódó kémdrámában, amely egy Pulitzer-díjas regény, a 2015-ben megjelent, Viet Thanh Nguyen által jegyzett A szimpatizáns – néhol túlmagyarázott, de rendkívül élvezetes és intrikus adaptációja. Meg merném kockáztatni, hogy a tavasz egyik legjobb néznivalója a tévében.

1975-ben járunk, a történet szerint a vietnámi háború végjátékában, Saigon városában. A szimpatizáns főhőse egy Kapitány (Hoa Xuande) névre hallgató fickó, a déli hadsereg tagja, aki bár együttműködik az amerikaiakkal és a CIA-vel, titokban az északi kommunistáknak is kémkedik. Afféle kiismerhetetlen kettős ügynökről van szó, aki abból az apropóból adja elő személyes és nemzeti kálváriáját, hogy éppen egy átnevelőtáborban raboskodik, és arra kényszerítik, mesélje el, hogyan jutott a komcsik fogságába. Szövevényes sorozatról van szó, amelynek a megnézése előtt talán érdemes picit utána is olvasni az észak vs. dél, azaz a vietnámi háború lefolyásának menetébe, hogy ne érezzük magunkat teljesen elveszve. Onnantól kezdve ugyanakkor, hogy picit felhoztuk magunkat történelemből, indulhat a megtévesztésekkel teli dráma. A szimpatizánsban mindkettőből, mármint kettős játszmából és kőkemény fordulatokból is van elég.

Először a pilotban tűnik fel Robert Downey Jr., CIA-ügynökként, amint a déliekkel együttműködik, és amikor úgy tűnik, hogy végül az északiak nyernek, és beveszik Saigont, ő az, aki menekülőutat kínál a sereg pár tagjának, köztük az áruló Kapitánynak, az ő gyerekkori jóbarátjának, Bonnak (Fred Nguyen Khan) és családjának, valamint a Tábornoknak (Toan Le) és szeretteinek. Amellett, hogy A szimpatizáns bemutatja a vietnámi háború kimenetelét, a rombolást, a kommunisták győzelmét, egészen mélyen belemászik abba is, hogy mit jelent amerikainak lenni. A Kapitány és azok, akik túlélik a kimenekítést a pilot végén, az USA-ba költöznek, hogy ott kezdjenek új életet.

Annyit érdemes még tudni, hogy nyilván a Kapitányt nem olyan könnyen engedik ki mancsaik közül a kommunisták, megbízzák, hogy a Tábornok után Amerikában is folytassa a kémkedést, ami nyilván további (véres) bonyodalmakhoz vezet – legalábbis az első négy rész alapján, amit eddig az HBO jóvoltából megnéztünk.

A szimpatizáns a traumák feldolgozása mellett az újrakezdésről is szól, ahogy a Hoa Xuande által játszott Kapitány igyekszik megtalálni a helyét a jenkik között. Próbálkozik sok helyen, például az egykori egyetemi professzora mellett irodai munkát vállalva. Miután Robert Downey Jr. eljátszotta a végletekig férfias, folyton szivarral pöfékelő CIA-ügynököt, a színész a keletkutató Professzorként is visszatér, egy végtelenül feminin, selypítő álértelmiségi alakot elhozva nekünk. Ez az a pont, amikor egy másik nagyon ügyes színész, Sandra Oh is becsatlakozik a kémjátszmába, mégpedig a Kapitány szerelmeként – a túlfűtött légyottok azonban nem tartanak sokáig, hősünk összeismerkedik egy álnok Kongresszusi Képviselővel (szintén Robert Downey Jr. alakításában) és egy Filmrendezővel (úgyszintén Robert Downey Jr. alakításában), utóbbi az, aki egy forgatásra magával rángatja az asszisztensnek álló kémet.

De nem, a színész igazi átalakulóművésznek bizonyul, aki totálisan kiélheti magát a Trópusi vihar után, és tipikus amerikai karakterek parodizált változatainak bőrébe bújhat. Jutalomjáték ez tőle, nem lenne meglepő, ha az Oscar után Emmy-t is érne a sztárnak, de a jelölések már most borítékolhatóak neki.

Amennyire komoly témákban vájkál néha a Park Chan-wook (Oldboy) és Don McKellar által készített A szimpatizáns, a szatíra jelleg úgy egészében is erősen benne van a történetben. Nemcsak a nyugati társadalmat, az amerikaiak hülyeségét figurázza ki, hanem a keletiekét is, rámutatva, hogy a menekültek milyen szinten képtelenek nyugton maradni. Erre a legjobb példa a Tábornok, aki italboltot nyit, ugyanakkor az őt körülvevők megvetését látva arra gyanakszik, kém van köztük. Igen ám, de az áruló megtalálásával pont a kettősügynök Kapitányt bízza meg, így el lehet képzelni a végeredményt… bonyodalmak jönnek bonyodalmak hátán.

A szimpatizáns első része szinte tökéletes, bár a történelmet illetően nem árt képben lenni, így is viszonylag könnyű átlátni a helyzetet. A tényleges címszereplő, Hoa Xuandénak mondjuk nincs könnyű dolga, nem is sikerül igazán megszerettetnie magát a nézővel, csak a későbbiekben válik emberibbé ez a karakter, ahogy kénytelen Amerikába menekülni. A látvány első osztályú, a rombolást, a kommunisták okozta veszélyt jól prezentálja az HBO kémsorozata, hogy aztán a nagybetűs amerikai hangulatból is nagykanállal merítsen.

A csúcspontot pedig – ezután talán nem meglepő módon – Robert Downey Jr,-nak köszönhetően kapjuk meg, amikor a Kapitány egy asztalnál ül a színész összes sorozatbeli alteregójával, mind a néggyel: a Politikussal, a Professzorral, a Rendezővel és az Ügynökkel, és a beszélgetés végül egy szemérmetlen tivornyába, már-már orgiába csap át, drogokkal, meztelen nőkkel és a többi.

Csúcspont… már ha nem számoljuk az azt követő epizódot, ami az Apokalipszis mostnak, és az amerikai filmgyártásnak mutat fityiszt – A szimpatizáns teljes élvezetéhez nemcsak a történelemmel, hanem a popkultúrával, filmiparral is jócskán tisztában kell lenni. Elvárja a nézőtől a gondolkozást és a tájékozottságot ez a produkció, és nem fogja a kezünket, ahogy fűzi a sztoriját. De baj ez, ha legalább szökőévente jön olyan alkotás, ami nem néz minket hülyének?

Igen, A szimpatizáns néha lassú, néha nyakatekert, és a forgatókönyve is túl lett írva, ugyanakkor teli van jutalomjátékokkal, emberi drámákkal, sorsokkal, meg egy csomó kémkedéssel. Utóbbiból nincs is túlkínálat, főleg nem abban a minőségben, amit néha még mindig képes az HBO megtalálni.

9/10

A szimpatizáns első része már megnézhető az HBO Maxon, a továbbiak hetente jönnek, a teljes évad hét epizódból áll.